bezár
 

színház

2015. 03. 05.
Csehov közelről és távolról
A HOPPart társulat Három névre
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mi a célja a független társulati működésnek? Előadás-e a színházi kísérlet? Miért vesszük elő újra és újra a klasszikusokat? Mit jelent régi fordításváltozattal dolgozni? Tegezzük-e Versinyint? Milyen messze van Csehov Moszkvája? Millió kérdés a HOPPart társulat Három nővér-előadása kapcsán.  

A HOPPart társulat előadásai között túlnyomó többségben voltak kortárs vagy ritkábban játszott darabok. A választás egyik fő szempontja az volt, hogy a szöveg zenés színház létrehozására teremtsen lehetőséget. Mivel a magyar színházi gondolkodás zenés színház alatt sokáig csak az operettet vagy a musicalt értette, nehezen volt elhelyezhető, pontosan mivel foglalkoznak az első Ascher-Novák osztályban végzett zenés színészek. Az osztály tagjai ezután sokáig együtt hoztak létre előadásokat (többek között a Korijolánuszt, az Urbi et Orbit vagy a Hungarit, ezzel kidolgozva olyan színházi formanyelvet, ami a prózai színháztól eltérően sokkal erősebben épít a zeneiségre illetve az emberi énekhangra, és ezzel némileg újradefiniálva a zenés színházi műfajt, változtatva annak megítélésén. Végül többen elszerződtek színházakhoz, néhányan viszont a független társulati létben reszkíroztak, bővülve újabb színészekkel, tovább kísérletezve ezzel a formanyelvvel.

Szkéné színház

A HOPPart az előadásait folyamatosan más-más rendezővel hozza létre, éppen azért, hogy megmutathassa a műfaj keretein belüli formagazdagságot, lehetőségeket: ne lehessen a társulat munkáját egyetlen irányzat nevével felcímkézni. Ebben az évadban a táruslat klasszikus darabokat mutat be. A döntést az vezérelte, hogy egy újabb címke alól kikerülhessenek; a független társulati működés ne legyen egyenlő a kortárs(iaskodással), alternatívsággal, illetve hogy hogy megmutathassák, hogy eszközgazdagságuk hogyan járulhat hozzá a klasszikus szövegek aktualizálásához.

Tehát a kísérletezés ugyanolyan meghatározó maradt. A Forgács Péter rendezésében létrehozott Három nővér azt keresgéli, hogyan viszonyulhatunk egy minden módosítás nélküli Csehov-szöveghez, mennyire került ez messze tőlünk, hogyan hozható közelebb. Tehát a kísérlet tárgya, hogy hogyan lehet a konvencionális formákon belül működni, összeilleszteni egy távolabbi és a saját magunk által létrehozott hagyományainkat. 

A szöveg a húzatlan Kosztolányi-féle fordítás. Szándékosan ezt a csodálatos, de mára  kicsit poros, kicsit nehézkes szöveget használja az előadás: fokozott koncentrációt vár a nézőtől nemcsak a szövegre való odafigyelés, de közel négyórás játékidő is. Annyi módosítás történt a példányban, hogy minden megszólítást tegező formára írtak át, ez a szöveg dinamikáját kissé göcsörtössé teszi, és főleg az orosz megszólítások sajátosságai miatt furcsának érezzük.

Fotó: Borovi DánielA produkció hossza azt eredményezi, hogy a Három nővérnek nem lesz hangsúlyos állítása, kiemelten jelentősebb szerepíve: az egész előadás csoportfénykép. Ebben a nagy tuttiban pedig a színészek lubickolni tudnak, különösen azért, mert a szereposztás túlzás nélkül telitalálat. Így játékuk nem mesteremberek farigcsálása, hanem értelmezett szövegmondás feleslegesen rámázolt színészkedés helyett. Az előadást végiglükteti egy könnyed játéköröm, ami annak köszönhető, hogy a színészekben megszületett folyamatokat rögzít. Ez viszont olyasmit is eredményez, hogy végül bekerül az előadásba néhány próbapoén, mint a kimondhatatlan orosz nevekkel való viccelődés, ami elüt a csehovi komédia árnyalatától

A MU Színházbeli előadás térmegoldása egyszerű, szimmetrikus: két ajtófélfát látunk rézsútosan, középen egy zongorával. A nézők kétoldalt helyezkednek el, így a szemben ülő közönséget is látjuk. Mivel a színészek szinte folyamatosan mozgásban vannak, nagy odafigyelést igényelnek, de gyakran vesznek bele a háttérként szolgáló közönségbe. A társulat terve, hogy az enyhébb idő beköszöntével az előadást áthelyezze az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum terébe. A klasszicista hangulatú épület természetes háttere sokat fog segíteni azon, hogy hangsúlyosabbá válhassanak az előadásban az akkor és most – a elmúlt, poros, távoli és az éppen jelenlévő közötti visztonyok.

Egy ennyire a színészekre koncentráló előadásban roppant nehéz meghatározni az anyag aktualitását, az előadás állítását, és szintén nehéz közös sorsok közös történetével azonosulni. A HOPPart Három nővére nem is akar ilyesmit a nyakába venni. Ennél jóval nagyobb vállalkozás az útkeresés és a színészi én kutatása. Egy független előadástól el is fogadható ez, és annak helyi értékén kezelendő, hogy nem egy elfogyasztandó terméket kapunk a színpadon, hanem a kísérletező, keresgélő munkába pillanthatunk be. Nagy megkönnyebbülés nem megszólalásukra unottan váró színészeket látni.

 

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
HOPPart Társulat

Fordító: Kosztolányi Dezső

 

Prozorov, Andrej Szergejevics: Friedenthal Zoltán

Natalja Ivanovna: Marjai Virág

Olga: Szilágyi Katalin

Mása: Kiss Diána Magdolna

Irina: Simkó Katalin

Kuligin, Fjodor Iljics: Herczeg Tamás

Versinyin, Alekszandr Ignatyevics: Chován Gábor

Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics: Barabás Richárd

Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics:  Némedi Árpád

Csebutikin, Ivan Romanics: Gados Béla

Fedotyik, Alekszej Petrovics: Keresztény Tamás

Rode, Vlagyimir Karlovics: Keresztény Tamás

Ferapont: Somody Kálmán

Anfisza: Tímár Éva

 

Díszlet: Füzér Anni

Jelmez: Füzér Anni

Zene: Kákonyi Árpád

Rendező munkatársa: Tóth-Gábor Anna

 

Rendező: Forgács Péter

 

Bemutató: MU Színház, 2015. február 6.

nyomtat

Szerzők

-- Nagy Mihály --


További írások a rovatból

Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
színház

Az ÖrkényKÖZ 1,5 ezrelék bemutatójáról
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban

Más művészeti ágakról

gyerek

Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verséről
A filmek rejtett történetei a BIFF-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés