Két nagyon különböző produkció kerül egymás mellé a Reaktív harmadik és negyedik bemutatójában. Térey Jánostól az Epifánia királynőjének a Trafó színpadára átírt változata, valamint Nagy-Szakmáry Attila Ádám, hol vagy? című előadásai láthatók.

Az Epifánia királynő egy futurisztikus matriarchális társadalmat mutat, melyben minden vezetőpozíciót nők töltenek be, a férfi minden értelemben a „gyengébbik nem”, a gyermek (lehetőség szerint lány) nemzéséhez szükséges. Polgárháborús helyzetben vagyunk, Epifánia magától értetődő királyi hatalma megkérdőjeleződik. A kereszténységet magáénak valló, mégis kizárólag a hatalom eszközéül használó királynő beleszeret a hercegbe, olyan férfiként tekint rá, aki több mint puszta donor ebben a kapcsolatban. Mindkettejüknek ez lesz a veszte.

Hay Anna csodaszép Epifánia, hófehér és törékeny, kiszolgáltatottságában is méltóságot sugároz, aki nemcsak a körülmények, de önmaga áldozata is. Gemma (Horváth Alexandra) Epifánia belső körének egyik tagja. Belső ellenség. A royalista rend élvezője és bomlasztója, a herceget ő csábítja el, nyílt szexuális ereje (Epifánia finomságával szemben) szinte visszautasíthatatlan. Epifánia egyre betegebb, látása folyamatosan romlik, mígnem világa szépen lassan egyre erősebb sötétségbe borul. Az árnyak és árnyjátékok szerepét következetesen viszi végig az előadás.

A játéktérbe eszkábált színpad a személyesség tere, melyet van, hogy csak egy megvilágított vászonra vetülve látunk. Ebben a teljes egészhez képest piciny térben zajlanak a bensőséges beszélgetések férfi és nő, nő és nő között. A titkok, a lopott pillanatok, az igazság pillanatainak helyszíne lesz. Kicsit olyan ez, mint Maeterlinck világa, ahol az elmosódott körvonalú, lassú folyású, homályos életek mindvégig valami borzalmat sejtetnek. Ebben a világban férfi és nő házassága vagy élettársi kapcsolata illegális, mégis a tűrt kategóriájába esik. Ottilia (Valentyik Anna) és Ottokár (Kovács Domokos), Epifánia polgármesternője és egyik vállalatigazgatója éppen ebben a cipőben járnak. Valentyik Anna (a négyből eddig három reaktívos darab szereplője) megint új színt mutat magából. Határozott, érzelemmentes, maszkulin, Ottokárral mindvégig keleti harcos jelmezben mutatkoznak, formagyakorlatokat folytatnak, a fegyelmezettség mintapéldányai.

Kiemelkedik a darab bulijelenete: a csatározások igazi tere és ideje lesz, egy tabló a figurák mindegyikével, ahol a finom kiszólásokkal, félrepillantásokkal felsejlik az a bonyolult kapcsolatrendszer, amely a szereplőket jellemzi. A transzvesztita énekest imitáló Lestyán Attila bravúrosat alakít ebben a szituációban, elnagyolt gesztusai telitalálatként hatnak. A nemi szerepek egymásra játszatása a darab egésze felől nézve is érdekes.

A szervezők eredeti kérdésfelvetése, a „Menjek? Maradjak? Hova?” egészen más módon van itt jelen, mint a korábbi előadásokban. Az uralkodás magától értetődő jellege, az előjogok, a hagyományok megkérdőjelezhetetlensége, az erre való igény hiánya gúzsba köt. Ez történik Epifánia királynőjével: hogy menjen-e vagy maradjon, csak egy-egy pillanat erejéig merül föl, gondolatként is kezdetleges marad. Epifánia szó szerinti gúzsba kötöttsége (ruhái egy része is a színpadhoz köti) éppen ezért pontos szimbolikával bír, vaksága is ezt erősíti.

Látszólag egészen más világba visz Nagy-Szakmáry Attila Ádám, hol vagy? című előadása. Kegyetlen pontossággal idézi napjaink multicéges kultúráját, melyben quality, brief, tender és policy van, melyben mindenki laptoppal rohangál, és prezentációt gyárt, az ilyen-olyan külföldi piacért felel.

A Puskás (ez a cég neve) komoly brand a piacon, melyet a Maestro (Valentyik Anna) irányít. Mindig nett kiskosztümben, kizárólag magas sarkúban, vastag fekete keretes szemüvegben ijesztgeti az alkalmazottakat. Ő késhet, más nem, nyilván rá is igaz: ő nem késik, érkezik. Szó szerint "a szart is kihajtja az emberből", a túlóra ebben a világban teljesen természetes, a szabad hétvégéhez „beteg az anyukám” típusú hazugságokra van szükség. Az alkalmazottak körében napnál világosabb szerelmek, vonzódások bomlanak ki, mintha egy középiskolai osztályközösség leképeződését látnánk. Niki (Horváth Alexandra) domináns, itt is erős szexuális kisugárzással rendelkező nő. Nem bírja, ha ezzel visszaélve ugratják, egy idő után azonban észreveszi, miért teszi ezt mindig ugyanaz a munkatárs. A kislányok hajának húzgálása az iskolában – itt is ugyanaz a pszichológia ismétlődik. Sanya (Ember Márk) ezúttal a hajhúzgáló kisfiú, aki mindig késik, akinek a stressztől állandó hasmenése és mindenféle betegsége van. Szotyi (Blahó Gergely) afféle kisfőnök, az alkalmazottak csapatának tagja, ahol a Maestrót kritizálja, mégis minden füttyentésére ugrik, s végre is hajtja (a többieket is kijátszva) kéréseit. Kétség nem fér hozzá, ebben a manipulatív játékban a cégvezető igazán zseniális: az akaratát úgy erőlteti rá a többiekre, hogy azt higgyék, valójában ők találták ki.

A nagyobb probléma azonban ott indul, amikor Ádám (Baki Dániel) egy külföldi munka alkalmával eltűnik, s közösen indulnak a megkeresésére. Sikerrel járnak, s a kémtörténettel megtűzdelt, olykor-olykor sitcomba illő jelenetek alatt közösen arra a következtetésre jutnak: mindannyian felmondanak, és új életet kezdenek. A totális, vígjátéki félreértésből származó bonyodalom ugyan happy enddel zárul (a szerelmesek egymásra találnak, hellyel-közel mindenki elnyeri jutalmát), de az alapkonfliktus nem oldódik fel. A stresszmentes élet csak álom marad, a Maestro nagytestvéri tekintete ezután is követi a szereplők egy részét. Ez utóbbi a darabban szó szerinti értelemben is: a már említett fekete keretes szemüveg és gazdája egy nagyméretű kivetítőn, videotelefon közben jelenik meg.

Ahogyan az Epifániában, úgy itt is az adott élethelyzetből való kilépés lehetősége/lehetetlensége jelenik meg. Míg a Reaktív sorozat első két darabjában az elvándorlás (akár Magyarországról, akár máshonnan) okai és következményi jelentek meg, addig ezúttal a megszokottból, a beleszületettből, örököltből való elmozdulás nehézségei bomlanak ki. A hat, bemutatásra kiválasztott darab sorában fontos gesztus ez, reflexió egy összetett, a pályakezdést követő generációra jellemző problémára. Az Ádám, hol vagy? esetében a biztos és közel sem tökéletes munka kérdőjeleződik meg, s hogy mernek-e tőle szabadulni vagy sem, azt már nehéz megválaszolni.

A Reaktív alkotói a saját kérdéseiket feszegetik: fiatal egyetemisták, nagyrészt kezdő szerzők dolgoznak közösen azért hogy az előadások színpadra kerülhessenek. Integráltan teszik, workshopokon dolgozva, melyeken a szerző és az előadás alkotói mindvégig közösen gondolkoznak az adott darabról, kompromisszumokat hozva, mit engednek el, és mit nem.

A maga módján mindkét darab abszurd világot fest elénk: a „Menjek? Maradjak? Hova?” kérdései másféle módozatokban jelennek meg. Egyben azonban mégis közösek: egyik kérdésre sincs egyértelmű válasz, sőt néha már a válaszadás önmagában is lehetetlen. Ám hogy a kérdés fölmerül, nem jelentéktelen.

Térey János: Epifánia királynő

Epifánia: Hay Anna

Gemma: Horváth Alexandra eh.

Fiona: Nagy Petra eh.

Milán, Remete: Feczesin Kristóf eh.

Ottokár: Kovács Domokos eh.

Ottilia: Valentyik Anna eh.

Mirtill: Massaoudi Emina eh.

Tóni, Masiniszta, Énekesnő: Lestyán Attila eh.

Dramaturg: Sándor Júlia eh., Gábor Sára eh.

Rendező: Lázár Helga eh.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

2015. január 14.

Nagy-Szakmáry Attila: Ádám, hol vagy?

Vera: Főglein Fruzsina eh.

Niki: Horváth Alexandra eh.

Szotyi: Blahó Gergely eh.

Hunor: Tóth Mátyás eh.

Maestro: Valentyik Anna eh.

Sanyi: Ember Márk eh.

Ádám: Baki Dániel eh.

Jones ügynök: Figeczky Bence eh.

Dramaturg: Varga Vanda eh., Varga Zsófia eh.

Látvány: Varsányi Erzsébet

Rendező: Varsányi Péter eh.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

2015. február 2.

Az előadás-sorozat korábbi előadásairól a cikk itt olvasható.

A sorozatban szereplő írók: Boronkay Soma/Simányi Zsuzsa/Kelemen Kristóf; Fridl Viktória; Juhász Kristóf; Szakunyin Bori; Szil Ágnes; Térey János

Kurátorok, szervezők: Deres Kornélia, Herczog Noémi, Varga Zsófi

Fotók: Vajdai Veronika