A Szerencsejáték Zrt. ötös lottóból származó bevételeinek csökkenése miatt mintegy 100-150 millió forint hiányzik az NKA Folyóirat-kiadás Kollégiuma költségvetéséből, noha az úgynevezett induló keret összege (655 millió) az előző évekhez képest magasabb volt. A kollégium tagjai idén januárban szembesültek ezzel a helyzettel, így a legutóbbi, elsősorban az úgynevezett nem kiemelt lapokat támogató döntéseit a szervezet már e tények figyelembe vételével hozta meg.

A csökkenő vagy adott esetben elmaradó támogatások azonban nem egy tudományos, regionális illetve határon túli kiadvány létét veszélyeztetik. A kuratórium most kiegészítő források után kutat, többek között ennek érdekében fordultak Balog Zoltán miniszterhez, az NKA elnökéhez is, hiszen mint ahogyan sajtótájékoztatón is elhangzott, az NKA kollégiumai közül a folyóirat-kiadás fogja át a legnagyobb spektrumot, érinti a magyar kultúra egymástól legtávolabbi szegmenseit is, így aztán a szervezet fontos kultúrmissziót folytat.  Ha sikerül pótolni a hiányzó összeget, a kuratórium kiegészítő pályázatokat kíván kiírni a most visszautasított folyóiratok számára.  

Fontos, hogy  a hiány pótlására megoldást találjanak, hiszen többek között az önkormányzati mecenatúra visszaszorulása következtében a folyóiratok jelentős része egyre inkább csupán a Nemzeti Kulturális Alapra tud támaszkodni.  Mind Kollár Árpád, mind a kuratórium tagjaként jelenlévő Szentmártoni János hangsúlyozta, a szakmaiak mellett egyéb szempontokat is be kellett vonni a döntési folyamatba, ilyen volt például, hogy az állami intézmények által kiadott lapok igyekezzenek az adott intézmény költségvetéséből gazdálkodni, illetve, hogy azokat az orgánumokat, amelyek jobban számíthatnak másfajta támogatásokra, ösztökélni ezeknek a forrásoknak a felkutatására.

Szó esett az úgynevezett halasztott támogatások ügyéről is: mivel a Holmi folyóirat három évre odaitélt támogatásának lejárta előtt befejezte tevékenységét, a visszamaradó összeget a kollégium szintén a nem kiemelt lapok támogatására kívánja fordítani, de ehhez előbb az NKA bizottságához kell kérvényt benyújtani, hogy az eredeti döntéstől eltérő módon használhassák fel az összeget.  Mihelyst ez megvalósul, az eddigi 137 folyóiraton túl még 14 kiadvány kaphat támogatást az idei keretből, ez azonban még így is kevesebb az előző évek  körübelül 200 támogatott folyóiratához képest.

A hároméves támogatási rendszert a kollégium szeretné folytatni, erről minden bizonnyal még a jelenlegi összetételű kuratórium fog dönteni, s a tervek szerint eltérően a korábbi gyakorlattól, nem december második felében. A kiemelt folyóiratok rendszerét Kollár jó stratégiának látja, amit érdemes folytatni, hogy egyes kiemelt fontosságúnak tekintett folyóiratok hosszabb távra is tervezhessenek.  A kollégium vezetője ugyanakkor azt sem tagadta, hogy abban az esetben, ha nem sikerül kiegészítő forrásokat találni, a kiemelt folyóiratok költségvetését kell újragondolni, igaz  az alapvető stratégiát nem radikálisan érintő mértékben.  A kollégium jelenleg 457, 6 millió forinttal támogat 40 kiemelt fontosságúnak ítélt nyomtatott és online folyóiratot (erre vonatkozó döntését már 2012-ben meghozta), ezzel szemben, a nem kiemelt fontosságú kiadványokra csak 197,4 millió jut, ezt kellene mintegy 100-150 millió forinttal megtoldani.   

Ugyancsak szóba került az online folyóiratok helyzete, illetve az a középtávú stratégia, hogy a támogatások terén nagyobb hangsúlyt kapjanak a digitális tartalmak. Kollár kihangsúlyozta, nem arról van szó, hogy a nyomtatott folyóiratok támogatását egy az egyben meg kívánnák szüntetni, hiszen vannak olyan sajtótermékek, amiket egyszerűen nem tud kiváltani egy online folyóirat, ám azt is hozzá kell tenni, hogy akadnak olyan kiadványok is, amelyek azonban mégiscsak jobban érvényesülhetnének online felületen.  A jelenlegi támogatási rendszerben egyébként a kollégium a nyomtatott folyóiratoknak nagyjából 2/3-át, az online kiadványoknak 1/3-át támogatja. Ennek oka a formátumban rejlik, egy nyomtatott folyóirat sokkal inkább szelektál maga is minőségi szempontok alapján, sokkal inkább működnek ezek a kiadványok szellemi műhelyekként, míg az online kulturális portálok esetében inkább a folyamatos tartalomszolgáltatás, a pörgés számít, így egy részük nem is éri el a minimálisan elvárható  minőségi szintet.