És valóban, egy álomháznál nincs helye a megszorításoknak, így a felkért alkotók szabadon formálhatták második otthonaikat a leendő, egyelőre csak fiktív lakóknak. Bourdaisra az 1950-es Kaliforniai Case Study Houses volt hatással, ez a kísérlet a modern ház mellett a modern életstílust akarta kirakatba állítani, bemutatva az általa nyújtott örömöt és élvezetet. A befektető szerint a mai kortárs építészet és a mai életvitel is hasonló attrakciókat igényel.

A sorban az első elkészült épület a chilei Pezo von Ellrichshausen párosé. A szimmetrikus és homotétikus betonház a brutalizmus karakterét hordozza magán. A szigorú rendszerben megvalósult struktúra egy hegytetőn áll, első ránézésre egy repülőtér irányítótoronyát jutattja eszünkbe. Elhelyezkedése egyedülálló panorámát biztosít a lakóknak a Puertos de Beceite hegyeire.

Ahhoz, hogy elérjük a magaslatra épült házat, több száz durva betonlépcsőt kell megmásznunk, melyek meredeksége, mintha egy piramis csúcsára kapaszkodnánk fel. A ház sziluettje lasssan dereng elő a fák felett, közelítve hozzá John Lautner Los Angeles hegyei közötti Malin Residence-ét idézi meg.

Ahogy közeledünk az épület zárt kubusához, a lépcső kettéágazik, választásra kényszerítve a látogatót két kis ajtó között. A vakítóan éles mediterrán napról belépve alig tud a betévett ember szeme alkalmazkodni a félhomályhoz. Az egyetlen felület, ahonnan fény érkezik a bejárati helyiségbe, a helyiség felett elterülő medence üvegalja: a vízen áthatolva szűrődik be a kékesen vibráló fény. Egy csigalépcsőn juthatunk fel a központi magba: négy oldalról zárt udvar, közepén a már említett medencével. A domináns medence vize folyamatos mozgásban lévő fényt szór a falakra.

Az építészek Alvar Aalto Muuratsalo Experimental házát (1926–29) tekintik előképnek, amelynek szintén fontos eleme  a központi udvar. Keresték a lehetőségét, hogy megidézzék a fizikai jelenlétét, hozzá hasonló felfogásban.

A szürke csempével borított udvar falait négy nyílás töri meg, természetesen szimmetrikusan, mind a négy egy külön leválasztott helyiségbe vezet. Az épület ezen részei konzolosan támaszkodnak a központi magra. A konzolok nyitott oldalait krém színű függöny tartja mozgásban, amit a folyamatos enyhe szellő szüntelen mozgat. Ez a körkörös lehatárolható térsor, mikor az épület üvegfalai nyitva állnak, körbejárható. A külső, konzolos épületrészek a táj felé a padlótól a mennyezetig nyitottak, így az intim életterek szemben állnak az udvarral, ami gyakorlatilag teljesen zárt. A PVE építészei egy elemi és időtlen házat akartak, ami koherens, egyértelműen leolvasható szerkezettel. Az eredmény monumentális, mégis intim. A struktúra nagyszabású, mondhatni komikusan nagyszabású egy nyaralóhoz mérten - a fák körülötte mint játékfák állnak egy terepasztalon -, mégis személyes és emberi léptékű tereket ad, átélhető erőtani élménnyel.

Az építészeti park valszínűleg az építészetért rajongó turisták zarándokhelyévé válhat. Minden épület magánház lesz, de lehetőség lesz arra, hogy a köztes időkben bérbevehetők legyenek. Az elkövetkezendő években még 12 épületet terveznek felhúzni: a belga Office KGDVS egy üvegfánkot tervezett, ami a hegyfok kontúrját követi, már építés alatt áll. Egy kísérleti házat - mi mást? - tervezett Sou Fujimoto, aki Budapesten a városligeti Magyar Zene Házára kiírt pályázatot is megnyerte. Johnston Marklee, Studio Mumbai, MOS, Didier Faustino és Tatiana Bilbao, csupa izgalmas név, Bourdais szerint ők az előttünk álló 30 év Pritzker-díjasai. A lakókról nincsenek információk.

Sou Fujimoto

Sou Fujimoto

Didier Faustino

Didier Faustino