Karssenberg az előadása elején leszögezi, hogy nem igazán kedveli, ha a városrehabilitáció legjobb szakembereiként beszélnek róluk, hiszen mindössze arról van szó, hogy régebb óta vannak a szakmában, mint mások, ezért több a tapasztalatuk, ugyanakkor ehhez hozzátartozik az is, hogy több hibát is vétenek, amelyekből okulhatnak. A Stipo azonban mégis egyedülálló abban, hogy a széles körű szakértelmet és tudást egyesíti a gyakorlati megoldásokkal a városfejlesztésben. A projekt tehát nemcsak tanácsot ad, hanem a megvalósításból is kiveszi a részét. A Stipoban fontos szerep jut az interdiszcíplinaritásnak is, különféle tudású emberek dolgoznak egy csapatban, mert felismerték, hogy csak ily módon születhetnek olyan megoldások, amelyek a gazdasági és pénzügyi, a kulturális és a szociális igényeknek is eleget tesznek. A térbeli kihívások közösségi kérdések is, amelyek megoldása többféle szakértelmet kíván - állítja Karssenberg.

Hans Karssenberg a Preziben

A Stipo olyan struktúrákat hoz létre, amelyek egyszerre erősek és határozottak, mégis rugalmasak és szellősek, így nem telepszenek rá a városban élőkre, nem szüntetik meg az emberek dominanciáját a térben. A társaságnak nagyon fontos, hogy olyan megoldások szülessenek meg a kezük alatt, amelyek összehangban vannak a város vagy az adott tér lelkével is, illetve, amelyek építenek a tulajdonlásra is, mivel úgy gondolják, hogy az emberek sokkal inkább törődnek azokkal a terekkel, amelyeket a sajátjuknak éreznek. E szellemben valósították meg többek között a rotterdami Múzeumnegyed tervét vagy a “Plinth Strategy” elnevezésű projektet, illetve a ZoHo-t, amelyről Karssenberg részletesebben is beszélt.

A ZoHo korábban egy üzleti negyed volt, az ó- és újváros határán, amelynek komoly pusztításokat kellett elszenvednie a második világháború alatt, így 2 évvel ezelőttig lényegében holt zóna, vegetáló helyszín volt a rotterdamiak számára: üres üzletek sorakoztak mindenütt, az emberek pedig elkerülték ezt a környéket, így ez rotterdam egyik legszegényebb részévé vált. Azonban a Stipo Jane Jacobs mondatára - Walk the streets! - hivatkozva úgy döntöttek, hogy újra megtöltik élettel ezt a területet.

Hans Karssenberg a Preziben

A projekt több elemnek köszönhetően vált sikeressé. Karssenberg kiemelte, hogy elsőként olyan embereket kerestek, akik saját kreatív projektjeikhez kerestek helyiséget. Frank, aki eddig a fejlődő országokban dolgozott, most egy nemezelő üzletet nyitott a ZoHo-ban, egy szakács vegán éttermet üzemeltet, Gare du Nord néven, illetve van egy helyiség, ahol szitanyomással foglalkoznak… A ZoHo tehát nem egy mesterterv (masterplan) kidolgozásával jött létre, hanem azzal, hogy az emberek újra felfedezték maguknak a teret és el kezdték megtalálni benne saját magukat. A ZoHo tehát egy felhasználó-központú, alulról induló, organikus kezdeményezés. A Stipo célja egy vibráló, városi tér létrehozása volt, ahol a földszinti üres épületekbe kreatív projektek költöznek be, amelyek a környéknek egy sajátos egyéniséget is adnak.

Karssenberg hozzátette, hogy persze ez nem lett volna elég, hiszen a terület továbbra is néptelen marad, ha nincs meg körülötte a “hype”, ami miatt az emberek úgy érzik, hogy érdemes idelátogatniuk. Ezért láthatóvá kellett tenni az emberek számára a környéket. Ezt egyrészt az utcafrontok feljavításával érte el a Stipo, a látványos kirakatelemek, teraszok, designelemek, falfestések segítségével, másrészt olyan eseményeket, közösségi programokat szerveztek a terület utcáira, ami sok embert odavonzott: garden partykat, pop-up mozit, fesztiválokat stb. Aztán csak azt vették észre, hogy a projekt gyorsabban növekszik, mint gondolták és a ZoHo területe újra egy pezsgő és élettelteli környék lett.

Video az egyik projektjükről

Persze mint minden sikeres projekt esetében, itt is elkövettek néhány hibát, amit Krassenberg szintén sorra vett előadásában. Megemlítette például, hogy eleinte komoly gondot okozott nekik az, hogy a projekt kiteljesedésével egyre több idejüket kötötte le a szervezés, heti 4-5 napot is kellett foglalkozniuk a ZoHo alakításával, úgy, hogy közben őket senki sem fizette meg. Ehhez tehát ki kellett találni egy konstrukciót, hogy a Zommerhofstraat környékének felvirágoztatása közben ők se haljanak éhen. Ezenfelül szintén sokat kellett harcolniuk az ingatlantulajdonosokkal, akik közül sokan nem szerették volna eladni a tulajdonukban levő tereket, mert úgy gondolták, hogy a bérléssel nagyobb hasznot tudnak húzni a projektből. Végül a Stipo a lakás- és ingatlankezelő vállalatokkal és a kreatív ipar képviselőivel együttműködve megoldotta ezeket a problémákat, ennek köszönhetően végül 12.500 négyzetméter üres tér telítődött valamilyen tartalommal.

Hans Karssenberg (Stipo, Rotterdam) előadása a Preziben, 2015. 02. 12.

Fotó: Vadnai Szabolcs