A műsorvezető beszélgetőtársai Angyalosy Eszter (könyvszerkesztő, kulturális antropológus) GyöReMix (Györe Győző Tamás, "hip-hop aktivista"), Rédai Gábor (kritikus és mc) valamit Semperger "Sempi" András (a nyolcvanas évek több legendás breakdance csapatának alapítótagja) voltak. 

Magyarországra a hip-hop kultúra meglepően korán, már a nyolcvanas évek első felében elkezdett beszivárogni. Az egykori keleti blokk országai közül például nálunk mutatták be egyedül a Breakin' című filmet 1985-ben, de már ezt megelőzően is láthattak a tévénézők breaktáncot - mint afféle Amerikából érkező új divathóbortot - a Zenebutikban, és Fenyő Miklós Jól nézünk MIKI című albumán is lehetett találni több ezt a stílust megidéző számot (pl. Jön a break).

Hogy mindez így alakulhatott, valószínűleg összefüggésben volt az akkori kultúrpolitikai trendekkel: a magánszférában, a fogyasztói szokások terén - az alapvetően szűkre szabott keretek között - minél nagyobb szabadságot adni az egyénnek, hogy ezáltal is kevésbé legyen motivált a közéleti kérdésekbe való beavatkozásra. Mindenesetre hamar feltűntek a Párizsi Udvar (itt tartotta Fenyő Miklós a lemezbemutató koncertjét)  vagy épp a Vörösmarty tér környékén a táncoló srácok, akik közé már a kezdetektől fogva odatartozott Semperger András is. Kezdetben másolt videókazettákról lesték el az amerikai táncosok kikockázott mozdulatait, később azonban a magyar formációk (pl. Enemy Squad) már nemzetközi sikereket is elértek.   

A történet azonban azáltal válik igazán érdekessé, hogy  a hip-hop kialakulásában alapvető szerepe volt az ellenkultúra funkciónak, ugyanis  ez volt az az önkifejezési mód, ami  New York Bronx negyedét uraló bandaháborúkból, a rossz közbiztonságból, a magas munkanélküliségből a kiutat jelenthette. Saját eredetének nyomait a mai napig magán viseli a stílus, a gengszter- és gettótémák vagy épp a luxusjavakkal való hivalkodás révén, hiszen utóbbival a cél azt érzékeltetni, hogy viselője bár mélyről jött, de kreativitással, tehetséggel és kitartással végül sokra vitte. 

A hip-hop négy ága (break, graffiti, rap és a dj-k tevékenysége) közül a rap azonban a magyar kultúrába már a mainstream felől érkezett, amikor az eladhatóság volt az egyik fontos szempont és nem egy adott szubkultúra sajátos önreprezentációja, mutatott rá Angyalosy Eszter. Szerinte ekkor az üzenetjellege hiányzott a jelenségnek. Ez időközben annyiban változott, hogy az elmúlt években kialakult a magyar közegben is egy sajátos szubkultúra, ami sajátjának vallja a hip-hop életérzést, vagyis jól előkészített a terep arra, hogy a stílus fogyasztói valódi üzeneteket is befogadhassanak. 

Rédai Gergely, aki nem csak magyartanár és kritikus, de mc is, arról beszélt, hogy a magyar rap esetében gyakran csak kiüresedett klisék átvételével találkozhatunk. Például az  utcák harcosai motívum -  összevetve a pár évtizeddel ezelőtt Bronxban uralkodó közállapotokkal és arra reflektáló amerikai rapszövegekkel  - nem autentikus, ugyanúgy, ahogyan az egy videoklip erejéig bérelt luxusterepjárók előtt pózolni sem az. Elmozdulást ettől inkább csak Sub Bass Monster szövegei jelentettek, akinél ugyanúgy fontos toposz az utca, de már mint a közösségi lét színtere. Ugyanitt érdemes olyan formációkat is megemlíteni (Funktasztikus, DSP), akik a posztszocialista lakótelepi életérzést érzékeltetik szövegeikkel. Ezek sokkal inkább beágyazottabbak a magyar közegbe, így sokkal őszintébbnek, hitelesebbnek bizonyulnak. 

Nem kevés aktualitással bír azonban, hogy egy irodalmi folyóirat is felfigyelt ennek a közegnek a létezésére. Vass Norbert szerint az utóbbi időben a többféle trend között is jól érzékelhetően a rap mintha flörtölni kezdett volna más műfajokkal, és itt elsősorban az irodalmiság felé tett lépésekről érdemes szót ejteni. Az egész beszélgetésben végig jelen volt  a felelősségvállalás motívuma, a jelenlévők többször negatívan nyilatkoztak azokról az épp ellenirányú tendenciákról, amik a rapet egy olyan műfajnak láttatják, ahol csak az obszcenitás és az agresszív tettekre felszólítás lenne a lényeg, miközben sajnálatos módon a fiatal, még nagyon is befolyásolható korosztályok a rapszámok közül épp ezeket a káros jelenségeket érik el a legkönnyebben a mainstream média közvetítésével. 

A beszélgetés résztvevői szerint ugyanis a rap sokkal inkább szól a nyelvi leleményekről, a közhelyek lebontásáról és újrahasznosításáról, valódi tartalmak, valódi mondanivaló közvetítéséről. Rédai Gergely szerint például a szleng folytonos nyelvhasználatot megújító funkcióját tekintve tulajdonképpen egyfajta költészet. Számára az olyan kis nyelvi játékok is, mint egy kreatívan megfogalmazott bók, sokkal többet érnek, mint a már említett üres klisék. A jelenlegi trendek közül az Akkezdet Phiai által képviselt irány számára a legszimpatikusabb, s ezzel összefüggésben a slam poetry, amiről azonban úgy gondolja, hogy a rapszcénából érkezők aktív részvétele nélkül nem lenne ekkora népszerűsége. 

GyöReMix szerint a rap és a költészet egyívású jelenségek, hiszen mindkettő alapja a nyelv. Érdemesebb inkább szintekről beszélni, felül a versek, alul a triviális rapszövegek vannak, s most úgy néz ki,a középmezőny erős, amit a Rédai Gergely által is említett pozitív példák igyekeznek feljebb húzni. A beszélgetésbe az est végén bekapcsolódó Busa Pista pedig saját példáján keresztül mutatta be, mennyire a nyelvvel való izgalmas játszadozás a lényeg számára, hogy aztán zárásként a program elején látott és hallott trió ismét lenyomjon pár kört freestyle-ban, amihez ekkor már Sempi is csatlakozott néhány jellegzetes táncmozdulattal.