A Dobozváros megjelenése is azt mutatja, hogy az ifjúsági regényeknek egyre komolyabb szerep jut a hazai könyvpiacon. Míg korábban a szerzők nem láttak fantáziát a kamaszoknak szóló történetek írásában - ez alól csak talán csak Janikovszky Éva, Békés Pál vagy Szabó Magda képeztek kivételt - és a választék leginkább a pöttyös és csíkos kötetekre korlátozódott, addig manapság egymás után jelennek meg a tizenéves korosztályt megcélzó színvonalas regények.

Fenyő D. György, középiskolai magyartanár úgy véli, ezek között vannak olyanok is, amelyeket a felnőttek is szívesen forgatnak. Fenyő D. és Visy Beatrix kritikus egyetértenek abban, hogy a Dobozváros is éppen ilyen könyv. A borítón ugyan 10 éven felülieknek ajánlják a kötetet, de Visy elmeséli, hogy 9 éves fia szinte falta a regényt. Persze mindig vannak olyan gyerekek, akik „felfelé” olvasnak, így a beszélgetőpartnerek a könyv célközönségének a 8-13 éveseket jelölik meg. Fenyő D. szerint az ennél idősebbeknek már túlságosan gyermetegek lehetnek a manócskás illusztrációk, viszont úgy látják, hogy a felnőtt korosztály is megtalálhatja a kötetben a számára is tartalmas részeket. Visy kiemeli, hogy a szövegben megbújó utalásrendszer például elsősorban az ő számukra értelmezhető.

Krusovszky Dénes költő, kritikus úgy látja, hogy a nagyjából harmincas korosztályt megcélzó sorok néhol túlságosan is rátelepszenek a szövegre. Ám a kötetben kiemelt jelentőséggel bír az illusztráció, ami szorosan összefügg a szöveggel, a kettőből pedig létrejön egy olyan kontextus, ami a kimondottan a kamaszok számára teszi élvezhetővé és befogadhatóvá a meseregényt. A filmes és képregényes utalásmező is jópofa, jól működik a fiataloknál, állítja Visy, de azt is hozzáteszik, hogy ezek a rajzok jobban működnének egy nagyobb formátumú kiadásban. Krusovszky kiemeli, hogy a gyerekirodalmi zsánerek és a popkulturális elemek, illetve a mozifilm és az ifjúsági regények zsánereinek keverése teszi igazán izgalmassá a Dobozvárost.

Ezek után Mészáros Márton konkrétan rákérdez a regény hibáira és pozitívumaira. Krusovszkyt elmondja, hogy őt zavarta a regény világképének nonszenszitása, a sok vizualizálhatatlan elem. Visy számára ez elfogadható, ő inkább a szövegépítkezés esetlenségeivel nem volt kibékülve, szerinte sok esetben szellős az ok-okozatiság, többször előkerülnek olyan cselekményrészek, melyek nincsenek kellőképpen felvezetve, és problémaként hozta fel azt is, hogy a történet sokszor nem igazítja el az ifjú olvasót abban, hogy miről hogyan kellene gondolkodnia. Krusovszky hozzáteszi, hogy ezek a hibák egy első regény esetében gyakran előkerülnek: “van az önbizalomhiányos író, aki hol az egyik irányba kezdi el kibontani a szálakat, hol a másikba, cikkcakkban halad előre a történetben, emiatt pedig túlságosan kiszámíthatatlan lesz a cselekmény”. Hozzáteszi még, hogy a Dobozváros különálló epizódjait nagyon élvezte, ezek azonban nem mindig illeszkedtek az egészbe, volt, hogy nem tettek hozzá semmit a fő szálhoz. Fenyő D. számára az alaphelyzet nem túlságosan egyedi, hiszen hasonlóval találkozott már Lois Lowry regényében, Az emlékek őrében és Michael Ende Momojában is, illetve problematikusak még számára a hirtelen csavarok, amelyek leginkább akkor kerülnek elő, amikor a szerző nem képes megoldani egy helyzetet.

A kötet mellett is számos érvet felsorakoztattak a beszélgetés részvevői. Fenyő D. György például nagyon kedvelte a regény humorát, vagány nyelvezetét, illetve a főhősök és a mellékszereplők izgalmas karakterét. Szintén pozitívum, hogy a regényben nagyon sok olyan helyzet szerepel, ami konkrétan a kiskamaszok problémáit ragadja meg, azokra reflektál. Visy szerint Lakatos izgalmasan, didaxistól mentesen teszi fel a kérdéseket a világ működéséről, így ez a gyerekek számára is értelmezhető. A Teremtő és a teremtett világ nem válnak el élesen egymástól, Lakatos Teremtője, Székláb “csupa humor és játék, akkor is, ha komolyan dolgozik, csupa érzelem, feltétlen szeretet (...), Székláb nem Atya, inkább a világ apukája”, ez a Teremtő familiáris és esendő, ami miatt sokkal könnyebb vele azonosulni.

Beszélgetés Lakatos István Dobozváros című regényéről a PIM Y-generáció elnevezésű programján. 2015. 02. 11.

Fotó: Bach Máté