Vajon romantikus irodalmi pletyka vagy édes-kínos valóság a Szerelmes nővérek című filmtabló szerelmi háromszögtörténete? Bizony tudós körökben vitatott pont ez Friedrich Schiller (Florian Stetter) életeseményeivel kapcsolatban, de Charlotte (Henriette Confurius) és Caroline von Lengefeld (Hannah Herzsprung), Dominik Graf német rendező két hősnője kétség kívül a való életben is létezett, sőt egyikük, az ifjabb Charlotte lett végül a költő és drámaíró felesége, ahogy ezt a film is bemutatja. Nővére, a női íróként érvényesülni vágyó Caroline azonban a tudomány és az utókor számára kérdéses érzelmi fonállal kötődik Schillerhez, az ő megpörkölődött levele hullik a földre az egyik záró jelenetben, mely levéldarabkából – a narrátor szövege szerint – e hármas kapcsolat filmmeséje született. A Szerelmes nővérek mindenesetre mindkét hölgyet Schiller karjaiba taszítja. Kellemes pihegésüket, majd szelíd szenvedésüket elnézve talán már nem is annyira érdekes, hogy mindez tényleg létezett-e a vásznon kívül, vagy csak álmodozó fejekből pattant ki.

Németország idei Oscar-díj esélyes, valamint rendezői Arany Medve-jelölést kapott produkciója Friedrich Schiller és szeretői – becézve Lotte és Line – bukolikus találkozását, megosztott szerelmét, viharos, ám könnyedséggel feloldott búcsúját dolgozza fel tehát, mindvégig lágy tapintattal és tartózkodó humorral szemlélődve. Festői képmegoldásait és hangulatos miliőjét Dominik Graf elmondása szerint Georg Friedrich Kersting 19. századi biedermeier zsánerei ihlették, tudatosan anakronizált festészeti utalásai mellett viszont örömteli, hogy a szót magát sem hanyagolja el a rendező – ha már ilyen illusztris költői környezetbe vezeti a nézőt –, és szépen csűrve-csavarva mondandóját, jól átgondolt dialógusokat teremt. Charlotte és Caroline, Schiller két bodros hajú, fodros ruhájú porcelánbabája felvilágosult feleselésekkel, pezsgő párbeszédekkel kényeztet, mindeközben a filmkép szolgaian idomul a főszereplők által meghatározott ábrázoláshoz, hangulathoz, stílushoz. Graf különös montázsjátéka, hogy sok képsor végéből lecsíp egy kicsit, e megtakarítások hiátusai megkötik a tekintetet, lefoglalják az elmét, s mindezen túl a lapozgatás érzetét keltik. S bár a film a maga 139 perces (fesztiválverzióban 171 perces) játékidejével elég hosszúra nyúlik, dinamikája mégis működőképes, világa első ránézésre émelyítőnek tűnő, ám valójában csak tisztán, klasszikusan romantikus.

Dominik Graf, aki szerteágazó kultúrtörténeti kutatómunkát végzett a forgatás előtt, fimjében végigszántja Schiller megismerkedését a szép nővérekkel, érvényesülését az írás és a tudományos élet terén, valamint egyszerre boldog és elvágyódó házasságát Charlotte-tal, ám a főszereplő istenigazából mégsem az író, hanem inkább szerelmei, akik közül leginkább Caroline oldalára súlyozódik a történet. Miért is válik ő, az érzelmi harmadik a történet fő szervezőjévé? Egyrészt, mert mindig érdekesebb az, aki egyszer csak kiszorul a kezdet kezdetén oly idillinek (és persze fenntarthatónak) tűnő szerelmi háromszögből, másrészt, mert maga Caroline mozgóképileg felettébb különleges anyagból lett megformázva, s így szépen húzza magával nemhogy Schillert, de az egész filmet is. Színpompás, cirkalmas tapétájú hálószobafalat láttató emlékvillanások utalgatnak folyton-folyvást arra a szenvedélyes, jelentőségteljes éjszakára, amit Schiller már házas emberként ejtett meg Caroline-nal, s melynek során a lány megszegte ígéretét, átlépte határait, hogy aztán újabb és újabb határokat szakítson át, kiégetten, megkeseredetten. Nem titok, a film végére – törvényszerűen – fátyolos ideává válik az a kép, amikor még rajongva szerették egymást a nővérek, s boldogan, a vízesés zaját túlharsogva kiabálták, hogy örökké együtt maradnak, vagy „bájos” fiúknak öltözve lógtak be a szeretett férfi előadására a jénai egyetemen.

Érzelmekkel telített filmdarabot forgatott Dominik Graf, de valamiért mégsem a megszokottan szenvelgő konvenciók szerint zajlik, s nem is úgy zárul a Szerelmes nővérek, legalábbis ami a kiválasztott történések interpretációját illeti, merthogy a sztori maga igenis romantika a legjavából. Elegáns, ám kétélű játék, hozzásimul a giccshez, mégis kvázi-makulátlan marad, s néha ügyesen kerüli ki a stílusból feltételezhető manírokat. Végig tartja (németesen) arisztokratikus modorát, még a (hűvös) humor és a (mérsékelt) szexualitás közepette is, ám e kosztümös egyveleg sajnos távol esik attól, hogy bármiben is újító legyen. Ábrázolt kora ellenben vonzó, barokk stílusba áthajló házi előadással, modorosan szellemébresztő egyetemi órával és asztali diskurzusokkal kiegészítve, hogy a közeg se múljon el nyomtalanul a szerelmi évődések és szakadatlan levélolvasások mellett. Vontatottsága figyelempróbáló, de van esély rá, hogy az esztétikum ezt majd felülírja.

Szerelmes nővérek/Die geliebten Schwestern /Beloved Sisters
Színes, magyarul beszélő, német-osztrák-svájci történelmi dráma, 139 perc, 2014
Korhatár: 16 év
Forgatókönyvíró-rendező: Dominik Graf
Zeneszerző: Sven Rossenbach, Florian van Volxem
Operatőr: Michael Wiesweg
Producer: Uschi Reich
Vágó: Claudia Wolscht
Szereplők: Henriette Confurius, Hannah Herzsprung, Florian Stetter, Claudia Messner, Andreas Pietschmann, Ronald Zehrfeld, Maja Maranow
Bemutató dátuma: 2015. január 29.
Forgalmazó: ADS Service Kft.