Bárány Tibor nem fecsérli a szót, és azonnal belevág a közepébe: arra kíváncsi, hogy a kortárs magyar irodalom mennyire kúl vagy szexi. Sárközy Bence, a Libri Kiadó igazgatója elsőként visszaemlékszik arra, hogy pár évvel Budapestre kerülése után azt látta, hogy az irodalmi életben mindenki inkább volt nagyon szomorú, mint szexi. Akkor nem nagyon értette, miért van ez, de ma már szerencsére azt tapasztalja, hogy a szerzők életét kiegészíti az irodalom, valamiféle pluszt ad nekik, ami egyáltalán nem szomorú, sőt, kifejezetten jó dolog. Szécsi Noémi úgy gondolja, hogy fontos, hogy az íráson túl is tudjanak a szerzők csatornákat kiépíteni az olvasók felé. Példának hozza Karafiáth Orsolyát, aki Takáts Eszterrel közösen dalokat ír, Grecsó Krisztiánt, aki testvérével nagysikerű zenés-táncos-felolvasós esteket ad, és Cserna-Szabó Andrást, aki irodalmi estek, beszélgetések során bemutatja kiváló főzőtudományát is. Szécsi szerint így könnyen közelebb lehet férkőzni az olvasókhoz.

Kormos Kevin, a beszélgetés legfiatalabb tagja hozzáteszi, hogy a közösségi médián át is meg lehet találni ezt a kapcsot szerző és olvasó között. Jó példa erre Simon Márton, aki a közösségi médián keresztül rendkívül közkedveltté vált olyan fiatalok körében is, akik egyébként ritkán, vagy nem olvasnak magyar irodalmat. Kevin egyébként azért is kezdte el irodalmi témájú videoblogját a Youtube-on, hogy népszerűsítse az olvasást kortársai körében. Elmondása szerint Magyarországnak szüksége van ehhez hasonló felületekre, és a fiatalokat ilyen modern eszközökkel lehet a legkönnyebben elérni. Emellett a közönségtalálkozók is lényegesek; ő maga hiányolja az efféle programokat például a magyar középiskolákból.

Bárány Tibor megemlíti, hogy az angolszász világban a szerzők kapnak egy ügynököt, akinek első körben a kézirat javítása a dolga, ezután jöhet a kiadók „versenyeztetése” a könyvért. Itthon ez nem így működik, sőt, a szerzők általában annyira örülnek, ha megveszi valaki a kéziratukat, hogy szinte nem is foglalkoznak mással. Szécsi válasza erre az, hogy rengeteg cím jelenik meg évente a magyar könyvpiacon, ezért képtelenség eltartani az összes szerzőt. Ahhoz pedig, hogy egy szerző jobban „el tudja adni magát”, elengedhetetlen a közösségi média.

Valuska László, a Könyvesblog és a Margó Irodalmi Fesztivál megálmodója a fesztiválszervezés nehézségeiről beszél. Amikor a krakkói Conrad Fesztivál mintájára elkezdték megcsinálni a Margót, azzal a kérdéssel kellett szembesülniük, hogy mi lesz, ha nem lesz elég nagyszámú érdeklődő, sőt, még helye se volt a rendezvényeknek, baráti segítséggel kaptak helyet a különböző programoknak. „Ki kellett találni az egészet”, mondja Valuska, a címlapfotóktól kezdve a felolvasások hosszáig. Itt született meg a „szórakoztató írók-jelenség”, mert az emberek észrevették, hogy az írók, költők is emberek, sőt, még mondanivalójuk is van, és ez lehet akár érdekes is… azonban fontosnak tartja, hogy habár kell a műsor, azért nem szabad majmot csinálni az írókból; „a tartalom a lényeg".

Az est egyik fő kérdése, hogy pontosan melyek azok az internetes csatornák, ahol érdemes bevezetni egy új könyvet. A Facebook „erejében” mindenki egyetért, ez a legelterjedtebb közösségi háló. Valuska szerint először meg kell találni az adott könyv csatornáját, azaz a célközönséget. D. Tóth Kriszta első kötetét (Jöttem, hadd lássak) említi, amihez egy különleges, a történet hangulatát megteremtő, nagy sikerű könyvtrailer készült. A hasonló trailerek egyre nagyobb teret kapnak a friss megjelenések marketingjében, és Sárközy Bence még hozzáfűzi, hogy Magyarországon a szerző bevonása is lényeges; „a szerzőnek jelenséggé kell válnia” ahhoz, hogy minél nagyobb közönsége legyen. Külföldön az íróknak, művészeknek van hangjuk, és nem számít, miről, de beszélnek. Itthon nem ez a helyzet.

Kötter Tamás jogász, két meglehetősen megosztó kötet szerzője szerint a magyar irodalom rendkívül színes és ösztönző, ő maga pedig előre tudta, kiket szeretne megszólítani regényeivel. Megcélozta a „corporate” világot, majd saját erőből bevonta a Playboy magazint, az Elle-t, az ő ötletei alapján készültek a borítók, grafikák is; ezzel tudatosan erősítette imidzsét és marketingjét egy bizonyos olvasókörben. Érdekességként megjegyzi, hogy a néhány kritika által nőgyűlölőnek titulált könyvek fő olvasótáborát végül pont azok közül a nők tették ki, akikre úm. veszélyt jelent a kötet.

Végezetül Szécsi Noémi megjegyzi, hogy azért még akadnak olyan írók, akik nem kedvelik a közösségi médiát, és inkább otthon, a dolgozószobában érzik jól magukat, mint két szelfi között a Facebook-on. Valuska ehhez annyit fűz hozzá, hogy szerinte nem a szerzőknek kellene „smúzolniuk”, hanem a kiadóknak megteremteni a megfelelő lehetőségeket, és ez nagyon lényegi különbség. A könyvtrailereket egyébként Szécsi is hasznosnak és jó kezdeményezésnek tartja, de sok hiányt érez még a könyvkiadásban, például nagyon kevés magyar mű alapján készítenek filmet itthon, pedig nem is tudják, hány jó könyvet lehetne megfilmesíteni. 

A beszélgetés után ínycsiklandozó tortát kínáltak a hallgatóságnak, majd Karafiáth Orsolya és Takáts Eszter adott koncertet, az est alatt pedig az Utazó Olvasó fotóiból láthattunk vetítést. A zsúfolásig megtelt helyiség alapján pedig bátran mondhatjuk, hogy igenis nagyon kúl, és egyre kúlabb a kortárs magyar irodalom.

’Hogyan lett kúl a kortárs magyar irodalom?’, Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia, 2015. január 29.

Fotó: Ficsor Zsolt