Párbeszéd csak kevés hangzik el a filmben, annál kifejezőbbek azonban a képek és az általuk teremtett atmoszféra. A nyitójelenetben Mark Schultz (a való életben a '80-as évek olimpiai és kétszeres világbajnok birkózója) egy élettelen gyakorlóbabát nyom újra meg újra a földre – saját magával birkózik. Mark (a filmben Channing Tatum) életét kizárólag a sport tölti ki. Egyetlen kapcsolata a külvilággal a nála jóval több sármmal és szociális érzékkel megáldott bátyja, Dave (Mark Ruffalo), akit viszont lefoglal boldog házas élete. A rendező szavak nélkül is tökéletesen érzékelteti Mark magányát és izoláltságát: a bábuval való edzés, gyorskaja az autóban, esti tévékapcsolgatás. Amikor pedig a testvérpár együtt edz, a mozdulataikban benne van egész élettörténetük. Ez a hosszú snittekben felvett jelenet nem csak azért zseniális, mert annyira testközeli, hogy szinte szagolni lehet az izzadságot, de annyira jól koreografált is, hogy a két karakter közötti viszonyt is felrajzolja. A testvérek kapcsolata csupán a mozdulataik által egyértelművé válik – a szereteten és intimitáson túl Mark amiatt érzett frusztráltsága is kifejeződik, hogy egész életében bátyja árnyékában élt.

A film (a jelenlegi Oscar trendnek megfelelően, csak úgy mint a Vadon, a Kódjátszma, vagy a Rendíthetetlen) igaz történetet dolgoz fel. Az jár jól, aki a valódi sztoriról csak a mozi után kezd keresi az interneten. Mark egy nap váratlan telefonhívást kap: egy birkózás-rajongó milliárdos mecénás, John du Pont helyet ajánl neki saját csapatában. Jó fizetés, szállás és edzőtábor a luxus birtokon, és cserébe csak annyit kér, hogy nyerjék meg a következő Olimpiát. Du Pont-nak a testvérpár másik tagjára, Dave-re is fáj a foga. Az idősebb Schultz azonban a jól berendezett családi élete miatt nem áll kötélnek, így Mark végül egyedül kezd új életet a Foxcatcher farmon.

 „Dave-et nem tudja pénzzel megvenni” – mondja Mark du Pont-nak. Ahogyan Bennet Miller korábbi filmje, a Pénzcsináló is csak látszólag szólt a baseballról, a sport itt is a háttérbe szorul. A Foxcatcher is sokkal inkább szól pénzről, üzletről, magáról Amerikáról, vagyis: „Ha gazdag vagy, bármit megtehetsz.” Du Pont a film elején könnyedén megveszi Markot. A szeretetéhes, apafigura nélkül felnőtt fiatal birkózó élvezi, hogy végre ő lehet a középpontban, így rövid időn belül a Túl a csillogáson szőkére festett Matt Damonjára emlékeztető toyboy lesz belőle. A filmben néhány kritikus rejtett homoszexuális olvasatot vélt felfedezni. Ettől a valódi Mark Schultz teljesen kikelt magából, bár azóta már visszavonta a rendező fejére szórt Twitter-szitkokat, és dicsérte a filmet. Az E. Max Frye és Dan Futterman által írt forgatókönyv azonban pont attól kiváló, hogy nem derül ki pontosan, mi is zajlott le kettejük között. A rendező epizódokat villant fel – du Pont vacsorákra hurcolja Markot, ahol a birkózóval (az aranyéremmel a nyakában) "mentoraként" saját magát istenítteti, vagy az éjszaka közepén felébreszti őt és közös edzésre hívja – de azt nem tudjuk meg, hogy du Pont meddig ment el favoritja kihasználásában.

Mark végül testileg-lelkileg kikészül, olyannyira, hogy az olimpiai karrierje is veszélybe kerül. Így végül mégis teljesül a milliomos vágya, és Dave lesz a Foxcatcher edzője. Az egész évtizedet felölelő történet dacára a rendező zseniálisan sűríti az eseményeket a feszültség fenntartására. A versenyekből csak a lényeget villantja fel, sokkal inkább a három főszereplő közötti érzelmi háló összegabalyodására koncentrál. A sporteseményeknél kevésbé a küzdelem izgalmára, inkább a háttérben zajló, a versenyekről sokkal többet eláruló részletek bemutatására hagyatkozik. Rendkívül feszült jelenet például, amikor Marknak 90 perc alatt kell megszabadulnia 5 kiló súlyfeleslegtől ahhoz, hogy versenyben maradhasson. A birkózásjeleneteknél a vágó kiválóan kombinálja a test kifejező erejére épített hosszú vágatlan felvételeket az érzelmekre koncentráló közeli képekkel: amikor Mark fejét a földre nyomják, könnycseppként csorog le az arcán az izzadtság.

A színészek nem csak az alakításukban, de már a testi jelenlétükben is lenyűgözőek. Channing Tatum mintha folyton kínosan feszengene a saját izmos testében. Mark Ruffalo (aki a film legerősebb jelenetében élete alakítását nyújtja) csak ahogyan áll, már azzal egy medvére emlékeztet. A du Pont-t alakító Steve Carell transzformációja pedig egészen félelmetes. Az általában komikus szerepekben feltűnő színészt (Office, 40 éves szűz) a sminkesek nem csak egy maszkkal és egy hatalmas műorral tették szinte felismerhetetlenné, de ő maga a hangját is teljesen elváltoztatta, és egy egészen furcsa hanghordozással, nagy szüneteket tartó ritmusban beszél, így az Amerikát méltató szónoklatai még szürreálisabbnak hatnak. A súlyos érzelmi zavarokkal küszködő karakter fegyvermániájából és a kiszámíthatatlan természetéből adódó incidensei gyülekező sötét felhőkként borítják be a filmet és előre sejtetik a bekövetkező tragédiát.

A du Pont által megszemélyesített elfojtott érzelmek és komplexusok mögött – talán kevésbé meglepő módon – egy anyafigura áll. Az anya (Vanessa Redgrave), aki pénzért bérelt gyerekkori barátot a fiának, megtestesült frusztrációként van jelen du Pont életében. Bár adja magát a megunhatatlan freudi értelmezés (és a házat ékesítő kitömött madarak kísértetiesen megidézik a Hitchcock Psychóját), ez inkább iránymutató nyíl a szövevényes érzelmi háló értelmezéséhez, de nem teljes magyarázat. Annak ellenére, hogy nagyon komor a film, mégis van benne egy Ragyogás-féle hideglelős humor.

A szereplők a testükkel mesélik el a történetet. Ahogy Mark Kermode írta nagyon találóan a filmről: ha úgy néznénk végig, hogy levennénk róla a hangot, akkor is tökéletesen lehetne követni a karakterek közötti bonyolult dinamikát, kizárólag a testbeszédre figyelve – ez pedig nem kis teljesítmény egy rendezőtől és a színészeitől.

A film megnézése után érdemes beírni a You Tube keresőbe John du Pont nevét. Ugyanis megtekinthetők a saját magáról és a Foxcatcher farmról a valóságban készített promo videói. A valódi du Pont kísértetiesen emlékeztet Werner Herzog grizzlyemberére. Egy újabb hátborzongató történet az emberi lélek mélyére lefojtott sötét démonokról egy kiváló rendező tolmácsolásában.

Foxcatcher

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 134 perc, 2014

Rendező: Bennett Miller

Forgatókönyvíró: E. Max Frye, Dan Futterman

Zeneszerző: Mychael Danna

Operatőr: Greig Fraser

Producer: Anthony Bregman, Megan Ellison, Jon Kilik

Vágó: Stuart Levy, Conor O'Neill

Szereplők: Steve Carell (John du Pont), Channing Tatum (Mark Schultz), Mark Ruffalo (David Schultz), Sienna Miller (Nancy Schultz), Vanessa Redgrave (Jean du Pont), Anthony Michael Hall (Jack), Guy Boyd (Henry Beck)

Bemutató dátuma: 2015. január 29.

Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 16