Közös munka jó zenéért / Beszélgetés Rákóczy Annával és Rozmán Lajossal / PRAE.HU

PRAE.HU: Minden, amit csinálsz, legyen kísérlet – mondta John Cage, akinek e mondatát ti is magatokénak érzitek. A Qaartsiluni Ensemble és az Anima Musicae Kamarazenekar kooperációja milyen újabb zenei kísérletre ad lehetőséget?

Rozmán Lajos: Különböző létszámban nagyon különfélék a zenei munkák is. Itt most egy kis létszámú együttes vezetője és szólistái találkoznak egy kamarazenekarral. Olyasmihez tudnám hasonlítani ezt, mint amikor egy sprintúszó beáll a vízilabdacsapatba. Két generáció találkozik a színpadon, a fiatal zenekar több tagjával még tanári minőségemben találkoztam jó pár éve a Zeneakadémián. A kooperáció egyben remek tréning is, olyan alkalom, amikor sok különböző ember dolgozik egy közös ügyért. Ez a legfontosabb, mert ebben mi, magyarok nem vagyunk túl erősek.

Rákóczy Anna: Számomra ez azért érdekes, mert lehetőséget ad arra, hogy nagyobb apparátusú darabokat tudjunk kipróbálni, ráadásul ritkán van alkalmam kamarazenekarral együtt játszani.

PRAE.HU: Együttesetek blogoldalán azt írod, hogy a BMC-program kiindulópontja Dukay Barnabás Liszt-vonatkozása volt.

Rozmán Lajos: Valóban, Dukay Barnabás műve, a Pater noster a Rosario-hoz három változata tulajdonképpen egy Liszt-anyag továbbgondolása, amely a maga archaikus hangütésével viszonylag rövid terjedelme ellenére meghatározza az műsor zenei közegét. A műfajukban a Dukay-sorozattal rokon négy-, öt-, illetve hatszólamú Lassus motettákat mély fuvolákon és mély klarinétokon fogjuk megszólaltatni.

Rákóczy Anna: Lassus is hihetetlenül modern hangi világgal dolgozott, az akkori teoretikusok musica reservatanak tartották zenéjét (kizárólag az értő fülek számára hozzáférhető és élvezhető). Ugyanakkor a Dukay-Liszt- Bach-Lassus együttállás tulajdonképpen a Qaartsiluni-hitvallás fontos motívumára világít rá, hiszen itt egy olyan – ha akarom – archaikusnak mondható zenei nyelv nyilatkozik meg, amely gyakorlatilag mindvégig jelen van a zenetörténetben. Talán ez teszi, hogy hitünk szerint az ötszáz éve halott alkotó varázsszóra kortársunkká, a ma élő pedig kortalanná válik.

PRAE.HU: Amikor Liszt Ferenc neve felvetődik egy beszélgetés során, többnyire a „virtuóz”, a „termékeny zeneszerző”, a „19. század egyik legjelentősebb zongoraművesze” kifejezések és egyéb közhelyek röpködnek az éterben, de én arra vagyok kíváncsi, hogy számotokra mint hozzáértők számára mit jelent az ő munkássága?

Rozmán Lajos: Hogy megfogalmazhassam, mit jelent nekem Liszt Ferenc mint ember és mint zeneszerző, ahhoz gigászi feladatot kellene teljesítenem: el kellene oszlatnom az elmémben azt a temérdek, valószínűsíthetően félreértéssé sikeredett hírt, legendát, vélt dicsőséget, amit életemben sokak hirdettek és tanítottak nekem róla, anélkül, hogy a hangjai közül egyet is megvilágítottak volna. Mivel a zenész a hangokból tájékozódik, Liszt annyit jelent nekem, amennyit a papíron nyugvó hangjaiból meg tudok érteni, magamba tudok szívni.

PRAE.HU: Milan Pala szlovák hegedűművésszel – akit Európa számos országában az egyik legnagyobb tehetségnek tartanak – nem először dolgoztok együtt. Miben rejlik szerintetek az ő művészi nagysága?

Rozmán Lajos: Kétely nélküli muzikalitás, az elementáris megnyilatkozás képessége, lenyűgöző hangszeres kapacitás, kivételes munkabírás és alázat. Ez mind Milan Pala. Ráadásul olyan ritka készséggel rendelkezik, amely képessé teszi őt arra, hogy az előbb említett kvalitások birtokában közös ügyet tudjon szolgálni.

Rákóczy Anna: Milan hegedülésből van, a hegedülése pedig zenéből. A felkészültsége és intenzív zenei jelenléte követendő példa számomra.

PRAE.HU: Milan szólistaként ismert, ám most egy olyan produkcióhoz társul, ahol a csapatmunka alapkövetelmény. Hogy látjátok, hogyan viseli, ha dirigálnak neki?

Rozmán Lajos: Jó érzés tudni, hogy irányítás alatt is szívesen és teljes alázattal dolgozik. Amikor a Qaartsiluni Ensemble megalakult, meghívtuk őt játszani az első koncertünkre. Nos, akkor is ugyanezt az odaadó együttműködést kaptuk tőle. Zenekarunk nem rejtett célja egyébként, hogy olyan határon túli előadókat keressünk magunk mellé partnernek, akikkel praktikusan lehet együtt dolgozni.

PRAE.HU: A ti művészi felfogásotokban mi számít praktikusnak?

Rozmán Lajos: A praktikusság esetünkben annyit tesz, hogy kellő földrajzi közelségben vagyunk ahhoz, hogy rendszeres és mélyre ható közös munkát tudjunk együtt végezni a határon túli művészekkel – azon túl persze, hogy közös zenei nyelvet találunk.

Rákóczy Anna: A nemzetközi projektek manapság a zenei életben is igen népszerűek. Mindez profi felkészültséggel, idő- és helytakarékos megoldással jön létre, azonban ez a munkamódszer sokszor az előadásbeli bátorság és összeérleltség rovására megy. Praktikusan dolgozni itt olyasmit jelent: próbálni és zenéről együtt gondolkozni, mégpedig hosszú távon.

PRAE.HU: Fischer Iván nem is olyan régen a következőre hívta fel a figyelmet: a fiatalok túl merevnek, életidegennek tartják a hagyományos koncertformát, a fiatalabb korosztály életéből egyszerűen hiányzik a komolyzene, nincs ezzel kapcsolatos élményük, vagy ha van, az kifejezetten negatív. (Figaro, 2014.) Ha ez így megy tovább, húsz év múlva – felmérés szerint – a koncerttermeknek csupán a harmada telik meg. Ti mit gondoltok, mi lehetne optimális megoldás a fiatalok eredményes megszólítására, vonzására?

Rozmán Lajos: A profi zenész végezzen hihető, hiteles, elmélyült munkát. Ennél semmi sincs, ami jobban bevonná a zenebarátot. Mindenki zenebarát, legfőképpen a gyerek az. Következő lépésben pedig el kell vinni hozzá a zenét, kézzel foghatóvá kell tenni azt számára, és meg kell ismertetni az együtt játszás örömével is. Hogy hogyan alakul a koncertélet 20 év múlva, Isten tudja. Lehet, hogy bedől az egész zenebiznisz, de a hangok akkor is maradnak, a játék pedig örök.

Rákóczy Anna: Ez nagy kérdés, sokrétű. Véleményem szerint nem lehet megspórolni a koncertközönség kinevelését; abból lesz közönség, akinek van zenélésélménye. Az egyik legjobb dolog a zeneiskolai tanításban, amikor azt érzem, hogy ezek a gyerekek megértettek valami olyasmit, ami majd koncerthallgatóvá teszi őket és esetleg később arra is kinyílik a fülük, amire most még csukva van (például a kortárs zenére). És, ha már a koncerteket reformálni akarjuk – ami egyébként jogos és szükséges, hiszen a továbbélés nélkülözhetetlen eleme a megújulás –, az ének- és a szolfézstanítás megújítása is indokolt volna.

PRAE.HU: A pihenés alkotómunkát mozgósító erővel bír – vallja Lajos. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember a mobilját a töltőre csatlakoztatja, nem?

Rozmán Lajos: Valahogy úgy. A pihenés bizonyos nézőpontból része a munkának, hiszen azokat az alkotóerőket, amiből a munka táplálkozik, meg kell nyerni valahonnan.

Rákóczy Anna: Teljesen egyetértek. Magam is az a fajta vagyok, aki – ha teheti – nagyon szívesen van egyedül, mert tudom azt, hogy ekkor érhetnek olyan impulzusok és ihletek, amelyek később majd elültethetőek és kamatoztathatóak lesznek a gyakorlásaim során.

Rozmán Lajos: Jobb híján pihenésnek hívjuk azt, amikor az ember töltekezik. Felváltva vagy egyszerre, de szabadságolja a gondolatait, a fizikumát. Valójában ezek a legtermékenyebb idők, ha az ember jól csinálja.

Rozmán Lajos

Anima con Qaartsiluni

BMC Magyar Zenei Információs Központ

2015. február 7., 19:30

A műsoron

Liszt Ferenc: Angelus!

Orlandus Lassus: Christe, Dei soboles
Surgens, surgens Jesus – motetta

Liszt Ferenc - Dukay Barnabás : Pater noster
a Rosario-hoz
hangszeres motetta két altfuvolára, basszusfuvolára és vonós kamaraegyüttesre

Eberhardt Wüllner: Sonata

*******
Liszt Ferenc - Dukay Barnabás: Pater noster
a Rosario-hoz
hangszeres motetta
két hegedűre, mélyhegedűre és vonós kamaraegyüttesre

Orlandus Lassus: Prophettiae Sibyllarum
I. Sibylla Persica
II. Sibylla Libyca
Recordare Jesu pie - motetta

Liszt Ferenc - Dukay Barnabás : Pater noster
a Rosario-hoz
hangszeres motetta
két klarinétra, basszetkürtre és vonós kamaraegyüttesre

J. S. Bach: 4. Brandenburgisches Konzert BWV 1049

A Qaartsiluni Ensemble és az Anima Musicae Kamarazenekar közös programja

Művészeti vezető: G. Horváth László (Anima Musicae) és Rozmán Lajos (Qaartsiluni Ensemble)

Vezényel