A szórakoztató irodalom, vagy ahogy napjainkban sokkal találóbb módon nevezik, zsánerirodalom, egyik fontos jellemzője, hogy az adott műfaj, zsáner - innen a név - adta szabályokhoz kötődő olvasói elvárásoknak igyekszik megfelelni. Mint ahogyan a POPJAK korábbi estjein, a kortárs magyar fantasyval foglalkozó beszélgetésen is azt tapasztalhattuk, hogy ennek ellenére a műfaji határok feszegetése az irodalom e területére is jellemző. 

Éppen úgy, ahogyan az alkotómunkával kapcsolatos problémák sem különböznek nagyon a szépírók problémáitól. Moskát Anita beszélt a Kleinheincz Csilla által vezetett alkotókörről (Delta Műhely), ahova direkt "sérteni" viszik a szöveget a szerzők, azaz véleményezni, megbeszélni az egyes alkotók aktuális munkáját. Foglalkoznak írástechnikai szakirodalommal is, de úgymond technikai sorvezetőt Moskát Anita a Bábel fiai írása, a szűkebb értelemben vett alkotói folyamat során nem használt. 

Csurgó Csaba is úgy gondolja, hogy véleményeztetni, külső szemmel megnézetni a szöveget az alkotófolyamat része. Ő egyébként már csak forgatókönyvírói előélete okán is igyekezett jelenetközpontú, feszes szerkezetű regényt írni, Sepsi László szerint ez a közel 700 oldal terjedelem ellenére is sikerült.  Mindemellett a beszélgetés résztvevői sajnálták, hogy a kreatív írás képzés (itt elsősorban az egyetemi szinre értve) nem igazán honosodott még meg a magyar közegben. 

Csurgó Csaba írás közben nem foglalkozott a célcsoport kérdésével, reklámszakemberként, kiadóvezetőként amúgy is folyton erre koncentrál, a Kukoricza esetében egyszerűen csak egy kalandregényt akart írni, ahol lehet a főhős sorsát követni. A történet egyébként már gyerekkorában nagy hatással volt rá. 

Fekete I. Alfonz hívta fel rá a  figyelmet, hogy mennyire már ismert előképekhez kötődő regényeket írtak a beszélgetés meghívottjai. A Kukoricza ráadásul nagyon is beágyazódott a magyar kulturális közegbe, akár a tárgyak, helyszínek, akár egyes karakterek által, Sepsi László szerint egy-egy figura utal a huszadik századi magyar történelemre is. De ettől még nem élvezhetetlen nem magyar olvasó számára sem a regény, kuriózumként  mindenképp befogadható, bár a finom utalásokra egy külföldinek valószínűleg nincs füle.

Moskát Anita ellenben bibliai történetet dolgozott fel, bár  az eredeti közegben nincs annyira nagyon kifejtve a sztori, hogy emiatt íróként sok megkötéshez kellett volna igazodnia. A történetben a  bukás motívuma érdekelte, s hogy mi történhetett az építkezés közben, amivel  a résztvevők Isten haragját magukra vonták. Van magyar szál a Bábel fiaiban is, Moskát Anita úgy gondolja, ha nincs fontossága a történet alakulásában a helyszínnek, akkor felesleges például Londonba helyezni, szerencsésebb olyan közeget ábrázolni, amit maga a szerző is jól ismer. 

A beszélgetés során szóba került a kilencvenes évek kiadói gyakorlata is, amikor hozzátartozott egy magyar alkotó fantasy regényéhez az illúzió, hogy az olvasó külföldi könyvet vesz kezébe, a fantasyszerzők is ezért írtak rendre angol írói álnéven, Moskát Anita azonban örül, hogy megadatott neki, hogy olyan regényt írjon, amilyet szeretett volna, és hogy vele szemben már nem volt ez a fajta kiadói elvárás a névválasztás terén sem. 

A magyar kötődésen túl érdekes, ahogyan a két kiemelt regényben a hatalom kérdése központi szerepet kap. Csurgó Csaba regényében ráadásul sok áthallással is találkozhat az olvasó, ezek nem voltak szándékosak, a szerző nem játszott direkt rá ezekre, mivel azonban abban a közegben olvassák, amiben íródott, így ez természetes velejárója a szövegnek. Moskát Anita a következő regényében, ami a Könyvhétre jelenik meg,  szintén a hatalom kérdésével fog foglalkozni, ez esetben terhes nők főszereplésével, Horgonyhely lesz a címe.  

A beszélgetés során magától értetődőnek tűnt, de Fekete I. Alfonz külön is rákérdezett, a meghívott szerzők mennyiben mennek neki a nemzetközi zsánerpaneleknek. Mindketten arról beszéltek, hogy szeretnek határokat feszegetni, és ahogyan Moskát Anita fogalmazott, nem szeretik kényelmes mamuszba bújtatni az olvasóikat, legyen néha olyan is a szövegben, ami - zsánerirodalom ide vagy oda - mégiscsak kibillenti őket az elvárásaikból. Írástechnikai szempontból érdekes igazán, amit Csurgó Csaba mondott ezzel kapcsolatban, miszerint írás közben könnyen vinné az embert előre, hogy a megszokott panelek szerint dolgozzon, de közben mégiscsak  érdemes ilyenkor megállni, végiggondolni, vagy akár végigszenvedni, mit lehetne másként. Csurgó szerint ezt sok külföldi híres szerző sem teszi meg mindig. Az olvasói elvárásokkal szembehelyzekedés kapcsán egyébként China Mieville nevét emlegették pozitív példaként a jelenlévők. Ezenkívül megegyeztek abban, hogy például Moskát Anita regénye már a témaválasztásánál fogva sem lehet a zsánerhatárokon belül kényelmesen megférő olvasmány. A szerző egyébként kapott olyan olvasóktól is pozitív visszajelzéseket, akik nem különösebben érdeklődnek a fantasyregények iránt.     

Az est során a Kukoricza és a Bábel fiain kívül érintőlegesen szó esett még Lakatos István Óravezum című regényről, valamint László Zoltán, Kleinheincz Csilla és Lőrinczy Judit írásairól is.    

Pethő Anita fotói