Nem sok lehetőségünk maradna, ha kitörne köröttünk a háború. Vagy elkötelezzük magunkat az egyik fél eszmékbe bújtatott törekvései mellett, vállalva azt is, hogy feláldoz minket a kétségbevonhatatlannak gondolt világnézet. Vagy felülemelkedünk a teóriákon, és megpróbálunk hasznot húzni a harcból; de ettől nemcsak a konfliktus kiszolgálóivá, hanem kiszolgáltatottjaivá is válunk, mivel létfeltételünk, a mindent elpusztító háború előbb-utóbb bennünket őrölne fel.

Ezt még egy Fierlingné is belátja: hogy megmentse önmagát és gyermekeit attól, hogy eltörölje őket a harmincéves háború, a front legkitartóbb és legszámítóbb markotányosnőjeként érdemli ki a "Kurázsi mama" kitüntető címet. Brecht darabjában az ő viselkedésmintája a mi két válaszlehetőségünket firtatja, csakhogy kezdetben Kurázsi mama még mindig naivan készül a háború utáni időkre.

Zsámbéki Gábor rendezése a Katonában ennek az elnyomott reménynek az árnyaltságát vetíti ki: Kurázsi mama egészen egyszerűen úgy egyezteti össze válaszútjait, hogy elzárja maga elől a háború jelentőségét. Yvette Pottier-nek, aki szintén a fronttal vonul, bár ő a testével kereskedik, sikerül kiházasodnia a prostitúcióból és a háborúba már lesajnáló ezredesözvegyként visszatérnie. Kurázsi viszont anyaként viselkedik, úgy maga, mint gyermekei elől próbálja eltakarni a háború borzalmait, ahogy erre az előadás tere maga is reflektál, a fehér linóleumos, fehér hátteres, fehér kockaszékes egyszerűség. Semmi sem jelenik meg abból, amit az Európa nagy részét letaroló háború jelentett. Brecht minden jelenetkezdést egy-egy történelemkönyvi idézettel indít. Ezt az előadás vetítéssel illusztrálja a színpadon hátul feszülő fehér vásznon. Az animációkban a hadvezérek, svéd vagy német-római uralkodók történelmi szobrait látjuk épülni vagy lebukni. Ettől csupán egy történelmi képeskönyv sterlitását idézik a háborús képzetek. A történelem épített környezet marad, magunktól könnyedén eltávolítható általánosság. Brechtnek teljesen mindegy, éppen milyen zászló védelme alatt járja a frontot Kurázsi mama, Zsámbéki előadása során is fel-fel húzódó giccsfestői zászlók mutatják meg, ahogy éppen a katolikus vagy a protestáns sereget látja el. Csakis akkor szembesül azzal, mi is a háború, amikor végül találkozik azokkal a bekecses falusiakkal, akik, választásuk nem lévén, amellett döntöttek, megpróbálják csendben átvészelni a borzalmakat. Ők viszont elárulják a gyermekeit, kiirtják hitét a háború utáni életben, és mivel a harcoknak egyszer véget kell érnie, Kurázsi el is veszíti mindenét.

Amíg a néma Kattrin el nem kezdi verni a Katona József Színház plafonján a technikai rácsot, hogy figyelmeztesse a falu lakosságát a közelgő támadásra, igen komótosan haladó előadást látunk. A rendezés Kurázsi mama szerepére koncentrál – ezt jelzi a színlap is, amely kimerül abban, hogy részletesen felsorolja a színésznőket, akik valaha a magyar színpadokon eljátszották ezt a szerepet, és akik márványcsarnokába most Fullajtár Andrea is beléphet. Ez a léderdzsekis Kurázsi folyamatosan stramm, szinte rigid, egyetlen esemény sem tudja őt kizökkenteni, hiszen számára a háború csupán ideológiai konfliktus, amelyben ő megélni akar.

Brecht kérdésére, hogyan lehetne átvészelni a háborút, az előadás fekete-fehér világa végül plasztikus választ ad: miután a parasztokra hagyta Kattrin testét, Kurázsi közönyösen énekel a háború igazi veszteséről, a közemberről. Ezzel szemben az előadás eszközei nem segítik a nézőt abban, hogy a Brecht-drámára saját reflexiót alkothasson: mi, közemberek egy közember választásait látjuk, aki nagyon leegyszerűsítettnek látja a maga világát. Az előadás épp a túlzott sterilitásával sugallja, hogy a mi közegünk nem ennyire steril, így választási lehetőségeink is sokkal cizelláltabbak - csak fel kell azokat térképezni, és megfelelően használni.

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Fordító: Nemes Nagy Ágnes 

Kurázsi mama - Fullajtár Andrea
Kattrin, a lánya - Pálos Hanna
Eilif, a nagyobbik fia - Mészáros Béla
Stüsszi, a kisebbik fia - Dankó István
A szakács - Fekete Ernő
A tábori pap - Elek Ferenc
Yvette Pottier - Kiss Eszter 
További szereplők: Bodnár Erika, Keresztes Tamás, Lengyel Ferenc, Rajkai Zoltán, Takátsy Péter, Tasnádi Bence 

Díszlet: Antal Csaba 
Jelmez: Szakács Györgyi 
Fény: Pető József 
Mozgás: Keresztes Tamás 
Zenei vezető: Sáry László, Dargay Marcell 
Dramaturg: Török Tamara 
Asszisztens: Tiwald György

Rendező: Zsámbéki Gábor 
 

Bemutató: 2015. január 17.

Katona József Színház

Fotó: Szilágyi Lenke, Katona József Színház