A humor, az irónia mellett az átírás, az  újraértelmezés  gesztusa is jelen van a Ludwig Múzeum 2015-ös évnyitó kiállításán. A szokatlan címet viselő tárlat Mureşan eddigi életművének átfogó bemutatójaként értékelhető, a művész fiatal kora ellenére is. A munkásságára jellemző témák – a kommunizmus vizualitása, gyerekkor a Ceauşescu diktatúra alatt, a művészet átírhatósága és olvashatósága, vallás – mind megjelennek a Ludwig Múzeum tereiben. A kolozsvári művész 1977-ben született, a Képzőművészeti Akadémián szobrásznak tanult, konceptuális munkáival többek közt New Yorkban és jelentős európai kiállítóterekben (például a Tate Modernben) is bemutatkozott. 2005-ben alapította az IDEA art + society kortárs művészeti magazint, amelynek a mai napig munkatársa.

Egy interjúban Mureşan utal rá, hogy saját (gyerekkori) emlékeiből is merít inspirációt alkotásaihoz, de azok nem kimondottan személyes, inkább általános, generációs élmények. Másrészről saját gyerekével kapcsolatos új benyomásai, tapasztalatai hatnak rá. A rendszerváltás utáni Románia egyik hangos botránya, a ragasztózó hajléktalan gyerekek története Mureşan számára a diktatúra árnyékában született generációt jelképezi. Egy szegény román gyereket a kiszolgáltatottság emblematikus figurájaként ábrázol a Pioneers (Úttörők, 2011) sorozaton. Ártalmatlannak tűnő ceruzarajzok sorakoznak a falon, csak az tűnik fel, hogy minden gyerek nyakában piros a nyakkendő, és zacskót tapasztanak a szájukra.

A gyerekkor a játékosság metaforájaként köszön vissza a Recycled Playground (Újrahasznosított játszótér, 2011) című installációban. A kiállítótérben körbefutó kisvasút sínpárján éneklő kisvonat helyett kukaszerelvény közlekedik. Egy elhagyott és enyészetnek indult kolozsvári játszótér inspirálta a három újrahasznosított hulladéktárolóból álló „óriás játékvonatot”, amely monoton körjáratával a fejlődés hiányát érzékelteti.

Egy  másik gyermekkorhoz kapcsolódó műfaj, a bábjáték is előkerül a kiállításon. A Protesting Against Myself (Tiltakozom önmagam ellen, 2011) egy 30 perces videó, amelyet a művész Pilo Adrian Ilea bábszínész közreműködésével hozott létre. Mureşan ötlete alapján a bábjáték helyszínéül egy nagyméretű, fém szeméttárolót választottak, innen beszél, vagyis protestál a bábfigura, önmaga és a világ ellen. Az elnyomó rendszerben teljesen hangtalan és hangsúlytalan civil ellenállás parafrázisa ez a groteszk bábmese.

Mureşan konceptuális munkáinak jelentős része az olvashatóság, befogadhatóság problémájával foglalkozik. Több „átrajzolással” készült munkája látható a tárlaton, amelyek egy mű befogadhatóságára reflektálnak az egymásra rajzolt képek, könyvoldalak gesztusával, például az All the images from a book about Piero della Francesca (Egy Piero della Francesca-könyv minden oldala, 2014). A rétegek összefolynak, a néző számára szétszálazhatatlanul egybeolvad az egymásra rakodó vizuális vagy szöveges tartalom. Nehezen, de inkább egyáltalán nem hozzáférhető a Shredded Masaccio Book (Aprított Massaccio könyv, 2014), amelyet a művész iratmegsemmisítővel szeletelt fel, de az a másik is, amely  azért olvashatatlan, mert minden oldalán fehér lap fedi a szöveget. Ha már a könyveknél tartunk, hasonlóan szellemes a cím nélküli bevásárlókocsi (Untitled [Franz Kafka: Amerika], 2014), amely dugig van Franz Kafka Amerika (1927) című könyvének különböző kiadásaival, a könyv itt szintén nem olvasnivaló.

Az előbbiek „kézzel fogható” képtelenségét árnyalja a 32.000 példányban lemásolt, majd egymásra fektetett plakáttorony, amely így, kiállítva több, mint két méter magas, a legfelső lapja pedig nem látható, ha viszont, ahogy a képaláírás sugallja, kikerülne a természetbe, valószínűleg a szél széthordaná a lapokat, és láthatóvá válnának.

A látható és láthatatlan, felismerhető vagy rejtett konceptuális értékek mentén értelmezhető kiállítási tárgyak mellett a széles műfaji spektrumban alkotó művész videómunkái is szerepelnek. Mint a már említett, pátriárkát sújtó meteorcsapást bemutató munka is jelzi, Mureşan érdeklődésének fontos eleme a vallás, s az egyik kiállított videó Santa Claus (Mikulás, 2004) címmel a pravoszláv szertartás szerinti keresztelőt mutatja be, annyi különbséggel, hogy a szenteltvíz műanyag kádban várja a gyermeket, a pap pedig mikulás jelmezben látható egy teljesen dísztelen, üres szobában. Eltúlzott irónia jellemzi a videót, a felkért szereplők mégis teljes komolysággal vesznek részt a rituális eseményen.

A közép-európai művészettel hangsúlyosan foglalkozó Ludwig Múzeum 2012-ban vásárolta meg gyűjteménye számára Mureşan Communism never happened (A kommunizmus sosem történt meg, 2006) című munkáját. A művész a szöveget a Ceauşescu-korszak alatt kiadott propaganda vinyllemezekből vágta ki. Az anyag és a jelentés egymásra reflektálva ironizál a diktatúra törtélemhamisító szándékán.

Románia legjelentősebb kortárs művésze a kommunizmuson ironizál a Ludwig Múzeumban, a magyar néző pedig egyetértően összekacsint vele.

Ciprian Mureşan Egzisztenciátokat szerződés szavatolja című kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban látható 2015. március 22-ig.

Fotók: Ludwig Múzeum