A függöny felhúzása után egy klasszikus dráma színpadképét meglátva konstatálni, hogy „na, egy plazmatévé” - ami az esetek döntő többségében azt jelenti, hogy a rendező ugyan érzi a szöveg érvényes mondanivalóját, és ezt igyekszik is a lehető legegyszerűbb jelekkel megmutatni, hogy a legegyügyűbb néző is lenyelje, a néző viszont az igyekezeten és a társuló izzadságszagon kívül nem érez semmit, csak a légüres teret a drámaszöveg és az előadás közötti térben. Bagossy László ismert, klasszikus drámát rendez, és valami teljesen testközeli problémát mutat fel, miközben „csak” a képmutatásról beszél.

A színpadkép: az Orgon család háza (Bagossy Levente díszlete) valóban ultramodern, gazdag technikai apparátust felvonultató katalógus-lakás. A kezdőképben egy jó komédiához illő szalondráma-pózban ülnek a színészek az éppen akvárium-halakat mutató, kezdeti rémületet keltő tévéképernyő előtt. Bagossy László eljátszik egy hosszú pillanatig a néző idegeivel, majd egyszer és mindenkorra kimozdítja az előadást a „szalonságból”. A távirányítókkal működésbe hozott, a forgószínpad mozgatásával folyamatosan át- és átalakuló szobabelső valódi, központi funkciót kap: a fehér, kényelmes, mai lakásban – a családdal azonosulva – még lehetetlenebb elhinni Tartuffe színjátékának hitelességét, ami kiemeli Orgon hiszékeny őrületét.

Pogány Juditnak mint Orgon anyjának kezdőjelenete egyből napjaink Magyarországába helyezi a cselekményt, és innentől kezdve helye lesz mindennek. A kényelmes, technicizált környezet, a fényűzés ostorozásaként is érthetjük Pernelle-né szavait – ami csak egy példa arra, hogy mennyire rétegzett, mennyire sok utat enged a szöveg, mennyire összetettek a szereplők. Így a különleges értelmezéssel is biztos lábakon áll az előadás.

Orgon, akinek gazdagsága felett már a kezdetektől lehetetlen szemet hunyni, a szereplők elmondása szerint politikusféle, a hatalom embere. Bár arról, hogy ténylegesen mit is csinál, amikor nem a családját idegesíti vagy Tartuffe-öt ajnározza, mindvégig nem kapunk tiszta képet: ezért (a lakás miatt) napjaink viszonyaihoz igazítjuk. Az előadás pontosan felépített, részletekbe menő, meggyőző újraértelmezését könnyed humorral vitték végig a színészek. Tartuffe (Nagy Zsolt) udvarlási jelenete (majd, mikor kiderült róla, hogy a szerelmi légyott számára a szado-mazo szexet jelenti), Orgon Tartuffe iránti rajongásának megannyi, látens melegséget és anyja iránti félelmet egyszerre jelentő megnyilatkozása vagy akár a már említett Pernelle-né bármelyik jelenete a játékosság és a szerepparódia határán mozog.

Mindehhez társul Parti Nagy Lajos humorral, kiszólásokkal és hatásos nyelvi jellemzéssel sűrű szövege, amelyben utolsó felvonás nemcsak, hogy része volt az előadásnak, hanem az egyik legfontosabb, legnagyobb változást érintő része. Az Orgon menekülése közben visszaérő, addig az ajtónyílás mögött keresztre feszített alakban álló, tehát hamis Jézusként feltűnő Tartuffe-ért a hatalom feletti hatalom jön el, méghozzá rohamrendőrökkel. Tartuffe-öt lelövik, és a meggyilkolása miatt Orgon utólag a dráma középpontjába kerül, hiszen a megvezetett, naiv, majd folyamatosan menekülő és végül kisemmizett, szánalmas alak átértelmeződik: ő lesz a cselekmény lezárásának az oka, akitől a hatalom viszontszolgáltatást vár a jövőben.

Az utolsó, vérfagyasztó jelenet a média megjelenésével és a hatalom diadalával zárul. A hátsó tévén egyből, élő közvetítésével látjuk a manipulálva felvett, real-time híradófelvételt, a színpadot elöntik az emberek, kiszorítva a dermedt családot oldalra. Lőrinc, Tartuffe volt szolgája vezeti a támadást és közvetíti az uralkodó akaratát. Ebben az előadásban ugyanis nem az a kérdés, hogy ki a képmutató, hanem, hogy ki csinálja jobban. Mert annál van a hatalom.

Molière: Tartuffe

Parti Nagy Lajos szabad fordításában

PERNELLE-NÉ, Orgon anyja: Pogány Judit

ORGON, Elmira férje: Znamenák István

ELMIRA, Orgon felesége: Pálya Pompónia e. h.

DAMIS, Orgon fia: Dóra Béla e. h.

MARIANE, Orgon lánya, Valér szerelme: Kókai Tünde e. h.

VALÉR, Mariane szerelme: Patkós Márton e .h.

CLÉANTE, Elmira nagybátyja: Csuja Imre

TARTUFFE: Nagy Zsolt

DORINE, Mariane komornája: Kerekes Éva

LOYÁL IGNÁC, végrehajtó: Máthé Zsolt

LŐRINC, Tartuffe titkára: Éger Zsombor e. h.

FLIPOTE, Pernelle-né szolgája, riporternő: Varga Lili e. h. 

Valamint: Érdi Ariadne, Fórizs Olivér, Hetényi László, Kanizsay Zita, Kiss Zsolt, Orosz Gábor, Takács Zalán, Tóth Julianna, Tóth Tünde, Tukora Tamás, Sík Kata, Szegedi Zsófia, Vásárhelyi Márton

Díszlet: Bagossy Levente

Jelmez: Ignjatovic Kristina

Zene: Kákonyi Árpád

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Rendező: Bagossy László

Bemutató: 2015. január 16.

Örkény István Színház

Fotó: Gordon Eszter