A szombathelyi Weöres Sándor Színház két éven belül másodszor fordul a jól bevált recepthez: 2012 végén a Kézről kézre című bohózatot Hamvai Kornél állította színpadra, most pedig A hülyéjét Réthly Attila – éppen Hamvai Kornél fordítását felhasználva. A darabot sokáig A balek címmel játszották, Hamvai fordításában ebből lett A hülyéje, ami egy kicsit nyakatekertnek tűnik, és nem is annyira áll az ember szájára, de a darab szövege igazolja, ugyanis több férfiszereplőt is így minősít egy másik férfi, és ezekben a szituációkban már jóval természetesebbnek hangzik ez a mondat. A címtől eltekintve a szöveg egyszerre friss és időtlen: ha a rendezés hangsúlyozottan mai közegbe helyezné az előadást, ott ugyanúgy megállná a helyét, mint abban az időtlenül elegáns térben, amit Klimó Péter díszlete teremt. A főszereplő házaspár, Vatelin (Bajomi Lázár György) és Lucienne (Nagy Cili) tágas, pasztell színű nappalija ízlést és jómódot sugall, akárcsak Szűcs Edit jelmezei. Igaz, a kifinomult ízlésnek Vatelin esetében némileg ellentmond, hogy (nem látható) festménygyűjteményébe nem éppen a festmény kvalitásai, hanem a festő rokonsága alapján válogatja a képeket.    

Ami a cselekményt illeti, nyugodtan mondhatjuk, hogy aki egy Feydeau-darabot ismer, az valamennyit ismeri. Házaspárok, akik egy kicsit már unják egymást, ezért aztán pusztán gondolatban, vagy nem pusztán gondolatban, de mindenesetre másfele kalandoznak. Félreértések, eltévedt levelek, titkos találkahelyek, ahol persze semmi sem marad titokban, mert mindenki mindenkivel összefut. Hogy mindez mégis frissnek és izgalmasnak hasson, ahhoz feszes, ötletes rendezés és pontos színészi játék szükségeltetik, és ezek a feltételek Szombathelyen adottak. Az előadást beválogatták a februárban megrendezésre kerülő Thália Humorfesztivál programjába, ami arra utal, hogy a válogatók szerint minőségi szórakoztatásban lesz része annak, aki megnézi. És valóban így van.

Réthly Attila rendezése abból a szempontból jól illeszkedik a címhez, hogy nem világraszóló balekokról szól, hanem csetlő-botló, esendő, hétköznapi hülyékről. Akikkel bárki könnyen azonosulhat, aki a saját életében időnként akaratlanul is hülyét csinál magából. A két főhülye ebben az esetben a Formán Bálint játszotta Pontagnac és Balogh János Rédillonja. Az előadás egyik legjobb jelenete, amikor a két hódítani vágyó kiskakas táncban modja el – nem a nőnek, hanem a riválisnak –, hogy kétség kívül saját magát gondolja főkakasnak e polgári szemétdombon. A táncos rivalizálás aztán egy ponton kettejük közös táncába csap át – a váratlanul belépő célpont, Lucienne legnagyobb döbbenetére.

Nagy Cili Lucienne-je elegáns szépasszony, aki a maga kedves-hűvös modorával jól kezeli a körötte bolyongó udvarlókat, ahogy kicsit mamlasz férjét is. A férj, Bajomi Nagy György alakításában, sem nem elegáns, sem nem hűvös; ellenben halálra rémül élete egyetlen kalandjának hirtelen előkerült társszereplőjétől, és ettől kezdve a tehetetlenségi nyomaték és a saját rémülete sodorja tovább az egyre bonyolódó helyzetekbe. A hirtelen előkerült volt szeretőt, Maggit, Csonka Szilvia játssza, aki valóságos energiabombaként rohanja le Vatelint és a színpadot. (Akcentusos, kevert beszédmódja viszont időnként attól függetlenül sem követhető, hogy ért-e a néző angolul vagy sem.)

Remek párost alkot Trokán Péter és Vlahovics Edit Pinchard és Madame Pinchard szerepében. A házassági évfordulóját ünneplő középkorú pár portréja túllép a bohózaton: kettősük legalább annyira szomorkás, mint amennyire nevetséges. A civil életben is katonatisztként viselkedő, nagyothalló felesége mellett szívbaj nélkül más nőket szédítő férj és a semmit sem hallás védfalai mögé bújó, férje által gyerekként, néha egyenesen gyengeelméjűként kezelt feleség párosában mindezeken túl összetartozás is érzékelhető.

Ha van is némi hullámzás az előadás intenzitásában, míg eljutunk az első felvonástól a harmadik végéig, a nézők figyelmét mindvégig meg tudja tartani. Jó társulati összjátékot, ízléses, pontos rendezést és egy valóban szórakoztató előadást láthatnak a nézők Szombathelyen. Aki szereti a Feydeau-bohózatokat, nem fog csalódni.      

Fotó: Mészáros Zsolt, Weöres Sándor Színház, Szombathely

Georges Feydeau: A hülyéje

Fordította: Hamvai Kornél

Lucienne: Nagy Cili
Pontagnac: Formán Bálint
Vatelin: Bajomi Nagy György
Rédillon: Balogh János
Mme Pontagnac: Fekete Linda
Maggi: Csonka Szilvia
Soldignac: Horváth Ákos
Armandine: Edvi Henrietta e.h.
Pinchard: Trokán Péter
Mme Pinchard: Vlahovics Edit
Geróme: Kertész Péter
Jean: Kenderes Csaba e.h.
Victor: Jámbor Nándor e.h.
Clara: Varga Dóra
Felügyelő: Vass Szilárd
Vendég: Poór Éva

Díszlet: Klimó Péter
Jelmez: Szűcs Edit
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám

Rendező: Réthly Attila

Bemutató: 2014. november 28.

Weöres Sándor Színház, Szombathely