Az Elrabolva 2008-ban koránt sem eredeti (sőt, ha rosszmájúak akarunk lenni: kifejezetten klisés) akciófilmként tűnt fel a mozikban, a karizmatikus, 193 centi magas és még hatvanévesen is kiváló kondícióban levő Liam Neeson (Fehér pokol, Sírok között) által megformált kőkemény ex-CIA ügynök főhőse, és rendkívül intenzív, a Bourne-filmeket idéző csonttörő harcjelenetei miatt mégis kellemes élményként élhet emlékezetünkben. Az új rendezővel (A szállító 3 alkotója, Olivier Megaton) debütáló 2012-es folytatás már jóval haloványabb volt, nagyjából az első rész kliséit húzta rá új történetvázra – meg is kapta a magáét a kritikusoktól és a rajongóktól egyaránt. Ám sablonossága és giccsessége ellenére az Elrabolva második részét sem lehet igazán utálni, hiszen, ha helyén kezeljük (nem A-kategóriás mozifilmként, hanem esti kikapcsolódásként), akkor egy, a nyolcvanas-kilencvenes éveket idéző színvonalas akciófilmet kapunk. Nos, a franchise harmadik nekifutásáról nagyjából ugyanez mondható el, annyi kitétellel, hogy itt már kifejezetten Chuck Norris-i módon megmosolyogtató Liam Neeson karakterének legyőzhetetlensége. Ám nem szándékoltan, nem azért, mert a trilógia hajdan ironikus akciófilmeket gyártó producere, Luc Besson neve is ott van a stáblistán, és öntudatossá vált volna a széria.

Az Elrabolva 3 írói (azaz Luc Besson és Robert Mark Kamen) kicsit sem erőltették meg magukat, a legarcátlanabb módon nyúlták le a méltán legendássá vált Harrison Ford és Tommy Lee Jones főszereplésével készült film, A szökevény történetét. Bryan Mills egyre jobban összemelegszik volt feleségével, Lenorával (Famke Janssen), aki mind kevésbé tudja elviselni új párját, Stuartot (Dougray Scott). Ennek ellenére Stuart egy üzleti útja előtt felkeresi Bryant, hogy lehetőleg ne találkozzon volt nejével, mert morcos lesz (gondolhatjuk, mennyire összecsinálja magát ettől a hadseregeket kisujjal lefegyverző ex-CIA ügynökünk). Ám egy nap Lenore-tól SMS érkezik Bryan telefonjára, hogy találkozzanak a lakásán. A mit sem sejtő keménylegény el is megy a találka helyszínére egy csomag meleg fánkkal, de ezt már nem tudják elfogyasztani, mivel Lenora halott. Bryan fel sem tud ocsúdni a kétségbeesésből, pár pillanat múlva felfegyverzett rendőrök sorakoznak mögötte … hogy a másodperc tört része alatt mind padlót fogjanak, és meginduljon a hajsza, melynek fordulatait már ismerjük A szökevényből.

Az Elrabolva 3-ra teljes mértékben igaz, amit a főhős Bryan Mills és lánya, Kim (Maggie Grace) hajtogatnak egymásról: kiszámítható. Aki látta Andrew Davis 1993-as filmjét vagy az előző Elrabolva részeket, de akár csak pár B-kategóriás akcióorgiát a film+-on, kitalálja a sztori legnagyobb csavarját is. Miként Harrison Ford menekülő sebésze, úgy Liam Neeson sebészi precizitású pofonosztója is két tűz közé kerül, egyszerre kell a rendőrséget kijátszania és nyomoznia a gyilkosok után. Illetve tulajdonképpen menekülnie nem is nagyon szükséges, mert Bryan Mills annyira tökös és profi, hogy bábmesterként játszadozik a B-filmekből ismerős, érthetetlenül ostoba rendőrökkel. Egyedül a Forest Whitaker által alakított Franck nyomozó képes felvenni a versenyt Mills-szel.

Ám pont ebből kifolyólag nincsenek igazi tétjei a filmnek. Legfeljebb Franck lehetne méltó ellenfele Bryan Millsnek, mert briliáns elme, ám nem elég jó harcos. Szemben a gengszterekkel (naná, hogy a nyolcvanas évek akciófilmjeiből ismerős, Afganisztánt megjárt háborús veterán orosz maffiózó lesz itt is az egyik főellenség), akik meg mérhetetlenül buták és sztereotip figurák, jóllehet, fegyverarzenáljukkal könnyen kiiktathatnák Bryant. Már, ha a főhősön nem mennének át a golyók. Ugyanis Mills olyan, akár Neo a Mátrixból: már nem is kell kerülnie az ólmot, az egyik csúcsjelentben még a sörétes puska sem kapja telibe alig pár centis távolságból. Persze mindez nem szándékos, az Elrabolva 3 nem akar sci-fi vagy fantáziafilm lenni, mindössze ennyire slendrián néhol a rendezés. Tehát méltó ellenfelek híján, és a karikaturisztikus akciószcénák miatt igazából nincs tétje a filmnek, hiszen, ha más nem, hát Bryan biztosan túléli a legnagyobb csapásokat is. Legfeljebb lányáért aggódhatunk, ő talán még halandó. Talán.

Persze azért, és ez adja az Elrabolva 3 legnagyobb élvezeti értékét, kiváló akciófilmről van szó továbbra is. A lövöldözésekben mondjuk lehetne több erő, viszont, jó francia szokáshoz híven (lásd például az e téren szintén kiváló 2010-es Point Blanket), a lényeg ezúttal is a közelharc. Bryan Mills mesterien bánik öklével, jaj annak, aki csak „karnyújtásnyira” van a keménykötésű szuperügynöktől. Mills másodpercek alatt hatástalanít bárkit, és szinte érezzük a csontok reccsenését, az átszakadó üvegajtókat, a benzinkutas és bolti jeleneteknél a szilánkokra törő piás üvegekből kilöttyenő alkohol szagát. Kár, hogy a film első fele nem az akcióról, hanem a melodrámáról szól.

Ugyanis az Elrabolva 3 olykor még az előző két résznél is melodramatikusabb és bugyutább a felvezető családi szál tekintetében. Az apa-lánya kapcsolat valahogy nem működik, túl mesterkélt, túl idióták és erőltetettek a poénok. Ahogy Mills és ex-feleségének kapcsolata is elég hihetetlen, hiteltelen. De a legröhejesebb egyértelműen a szökés alatti találkozások egyike. Mikor Bryan Mills kihasználja lánya „kiszámíthatóságát” a rendőrség kijátszására. Több, Kim által rendszeresen látogatott boltban is joghurtokat helyez el, egy-egy cédulával ellátva. Mivel a lány mindig ugyanabból a sorból, ugyanazt a terméket választja, így a dolog működik. Kim a cetli parancsára felhörpinti a nedűt. Majd az egyetemen hányingere lesz, és WC-re kell mennie. Persze, hogy a budin az apja várja őt, aki egy újabb löttyöt itat meg szerencsétlennel, mely a hányingert hivatott csillapítani. A mellékhelységben érzelmes beszélgetés kezdődik, melyben Kim bevallja apjának, hogy terhes. Aztán Bryan rosszul lesz, de nem attól a hírtől, hogy hamarosan nagypapa lesz, hanem mert leesett a vércukra a sok napi éhezés miatt. Ezért Kim gyorsan ad egy darab csokit a WC ülőkéjére lerogyó Millsnek, hogy a félisteni akcióhős visszanyerje energiáját. S hangsúlyozzuk: mindez az illemhelyen történik.

Az Elrabolva 3 tehát olyan, mint egy Chuck Norris-film: bájosan bugyuta, de élvezhető. Persze Liam Neeson még nem állít meg puszta kézzel egy láncfűrészt, mint a legendás vörös szakállas akciósztár, de gyakorlatilag golyóálló, és emiatt nem lehet túl komolyan venni a történetet. Ráadásul a rendezés meglehetősen fapados, az érzelmi motivációnak pedig elég modorosan alapoztak meg. Ám Liam Neesonnak szándékolatlan önparodisztikussága ellenére is jól áll ez a szerep (melyet egyébként nem az Elrabolva-trilógiával öltött magára először, már a méltán elfeledett, X-kategóriás filmcsatornákra száműzött Vér szavában is hasonló karaktert játszott Patrick Swayze mellett), és látványos ökölharcai, valamint A szökevényt idéző sztorija miatt hétköznap esti kikapcsolódásnak tökéletesen alkalmas. Mozijegyet viszont nem érdemes rá váltani, az Elrabolva 3 (második részéhez hasonlóan) tipikus DVD-film.

Elrabolva 3 (Tak3n)

Színes, magyarul beszélő, francia akciófilm, 109 perc, 2015

Rendező: Olivier Megaton

Forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen

Zeneszerző: Nathaniel Mechaly

Operatőr: Eric Kress

Producer: Luc Besson

Vágó: Audrey Simonaud, Nicolas Trembasiewicz

Szereplők: Liam Neeson (Bryan Mills), Maggie Grace (Kim), Forest Whitaker (Franck Dotzler), Famke Janssen (Lenore), Jon Gries (Casey), Leland Orser (Sam), Sam Spruell (Oleg Malankov), Dougray Scott (Stuart St. John)

Bemutató dátuma: 2015. január 8. 

Forgalmazó: Freeman Film

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!