Vajon honnan jöhet ez a nem mindennapi címválasztás? A kőmajmok az őrzők szerepét töltik be Tasnádi történetében, komoran strázsálnak a régi bérház előtt, védve azt a gonosz erőktől, melyet a regényben a titokzatos peritonok testesítenek meg. Ha elsétálunk a József Attila Színház mögött lévő, pontosabban az Angyalföldi út 36–38. szám alatti „Majomház” gúnynévvel illetett társasház előtt, a való életben is találkozhatunk ilyen kapuvédő majomszobrokkal, sőt, városi legendák szerint több ház bejáratánál ülnek és ültek valaha hasonló majmok. A század elejének budapesti építészetében divatosak voltak a kapubejáróknál szemlélődő, szigorú arccal vizslató állatfigurák, a mesében betöltött szerepük alapja így teljes mértékben a hétköznapi realitás. Elmondható mindez magáról a regényről is, melynek forrása a fővárosi élet, a mi életünk.

A kőmajmok háza teljesen logikus felépítésű, két szálon futó, két idősíkban játszódó, majd egyetlen végkifejletté összeolvadó történet, mely valószínűleg a mai tizenéveseket és a harmincasokat ragadja meg leginkább. Kornél, az asztmás kisfiú aktuális sztorija 2012-ben, míg Gyuri, a rosszgyerkőcnek kikiáltott kölyök retró meséje 1982-ben zajlik, s kettejük között rejtélyes kapcsolatot sejtet a kétfelé bontott jelenetezést követő írás, valamint az is, hogy mindkét kisfiú a kőmajmok házának lakója. Okkult szimbólumokkal kísért összefonódásuk szerint továbbá mindketten garabonciások, ami a történetben különösen erős, talán a legerősebb mágikus alak, avagy mágikó, ahogy – Tasnádi sajátos terminológiájával élve – a ház egy furcsa nyári vendége, Iza nevezi. A korunkbeli történetszálban Kornél ettől a kislánytól tudja meg a kőmajmos ház, és a benne megbúvó mágikók varázslatos háttér-mitológiáját, melyet olvasóként vagy elhiszünk, vagy nem. Bárhogy is értelmezzük azonban az elbeszélést, mesésen megírt kis magyar szociográfiának, netán hazaiból alkotott kis magyar fantasztikumnak, Tasnádi ifjúsági regénye mindenképpen szórakoztató olvasmány. Mellesleg nem szorgalmazza eldönteni a műfajiság kérdését, hanem szabad kalandozást kínál irománya értelmezési tartományaiban.

Az eredetileg forgatókönyvnek szánt, ám elsőként a gyermekirodalom széles polcain debütáló kisregény – sorsát el nem kerülve – végül mégis a filmnél kötött ki, 2014-ben ugyanis tévés sugárzásra szánt produkció készült belőle Fonyó Gergely rendezésében. A film hellyel-közzel követi a könyvet, elvégre Tasnádi István a regényt felhasználva írta képpé a történetet. Az adaptációhoz azonban jócskán hozzápakol a színészek professzionális megválogatása, ugyanis szinte minden szerepben színészeink legjava brillírozik, de a két korszak elkülönítése is markánsabb, köszönhetően a múltbéli események technikailag nosztalgikus fény- és színhatásainak. Tasnádi és Fonyó korábban is dolgozott már együtt a Made in Hungaria, a Matula kalandpark és A látogató filmprojektjein, melyek közül a Matula kalandpark ugyancsak az ifjúsági film kategóriában indult. Maga a hazai ifjúsági mozi tagadhatatlanul megújításra szorul, hiszen a cirka három évtizedet, avagy a ’60-as, ’70-es és ’80-as éveket beterítő hőskorszak után alig készült ifjúsági film vagy sorozat, az ezredfordulót követően pedig csak lassan kap új lendületet a műfaj. Az utóbbi időben Fonyó munkáin kívül Bernáth Zsolt Sherlock Holmes nevében című kalandfilmje próbált megfelelni a kor kihívásainak. Mindkét rendező megpróbál idomulni az aktuális trendekhez, vagyis megpróbálja „elkapni” a mai kor kiskamasz és kamasz közönségét, de közben nem feledi a mögötte húzódó tévéfilmes hagyományokat sem.

Tasnádi a történet apakereső fővonalát saját bevallása szerint hozott élményanyagból teremtette. Az édesapját nem ismerő Kornél sztorija leginkább arról szól, hogy vajon megtalálja-e a kisfiú az apát, aki sok éven át hiányzott életéből, s e szülő-gyermek viszony teljes mértékben áthat regényt és filmet egyaránt. A film ráadásul rafinált kikacsintással, mellesleg praktikussággal élve a sárkány, Dragomán Tivadar öregkori szerepét Haumann Péterrel, ifjabb verzióját fiával, Haumann Mátéval játszatja el, de a tündér (vagy inkább házi boszorkány) Baranyai Mária megformálásában is hasonló mintát követ Lázár Kati és lánya, Jordán Adél szerepeltetésével. További szerepekben feltűnik még Csányi Sándor, Gubás Gabi, Koltai Róbert, Molnár Piroska és sokan mások, valamint az ígéretes gyermekszínészekről (Járja Erik, Hajdu Virág, Fazakas Bendegúz, Varga Zétény) sem illik megfeledkezni, akik közül többen már jelentős színházi múlttal rendelkeznek. Felnőttként pedig jólesik az a ringató nosztalgia, amelyet a hajdani Szikra mozi megidézése, a régi Sziget cuki emlegetése, az ósdi tiki-taki csattogása, az analóg filmtekercsek látványa és A Birodalom visszavág ősbemutatójának gyermeki átélése nyújt.

Bár kérdéses még, hogy A kőmajmok háza hatásosan fel tudja-e rázni az ifjúsági tévéfilmes műfajt, feszes szerkezete ellenére a sztori magánmitológiája igencsak homályosnak, kesze-kuszának tetszik, ám a gyermeki képzeletvilágra oly jellemző csapongást ismerve ez nem annyira idegen összetevője ennek a hétköznapi fantazmagóriának.

Fotó: Takács Attila, A kőmajmok háza facebook-oldalról

A kőmajmok háza

Magyar gyermekfilm, 80 perc, 2014
Korhatár: 12 év

Rendező: Fonyó Gergely
Író: Tasnádi István (A könyv 2012-ben jelent meg először a Pagony Kiadónál, 2014-ben pedig a Pagony ifjúsági kiadójánál aTilos az Á Könyveknél.)
Forgatókönyvíró: Tasnádi István
Zeneszerző: Monori András
Operatőr: Csukás Sándor

Szereplők: Járja Erik, Hajdu Virág, Fazakas Bendegúz, Gubás Gabi, Csányi Sándor, Lázár Kati, Jordán Adél, Varga Zétény