Albin Lugarič: Költő petróleumlámpával / Pesnik ob petrolejki (1964)

Tone Pavček
HASZONTALAN KACAT

Elviszem, nehogy elvigyen engem, nemsokára
elviszem ezt a cifra limlomot, a posvány
leprás rőzseterűjét, ezt a ringyrongyot utamból,
akárhogy is, de elviszem, ha mondom,
de elviszem, bizonyos, hogy elviszem,
szelek keresztútjára, szakadékok ösvényére,
minél messzebbre magamtól, távoli tengerekre,
vízbe vetem, ha mondom,
ezt a dibdáb kacatok kacatját,
mint gyönge szívbe mártott kardokat,
kártékony ócskaságok lomtárába dobom,
köztük s köztem a bürüket ledöntöm,
üszköt vetek, üszköt vetek rá,
s üres kézzel, újra tiszta kezekkel,
újra gyöpöt becézni kész kezekkel,
fényt vigyázni, ököllel, ujjal szólni kész kezekkel,
teli tüdővel szabadon lélegezve újra,
mint az úszó, mielőtt elrugaszkodik,
egy pillanatra szabadon, újra
a vízár sziklafalával bekerítve,
erő-erőtlenség, kegyetlen
változatlanság karámjába zárva,
s ki tudja, hogy van-e igazi cél,
úszom majd, mégis, visszavonhatatlan,
úszom magammal szemben, s az új világgal.

(1964k / Lator László fordítása)

Petrik Pál: Nyári nap (1964)

Fehér Kálmán
MINISTRÁNSOK

Sohasem szerettük jobban a Halált:
Csak húsz dinárért
Csak fonott kalácsért
Csak egy pohár borért
Csak egy zsebkendőért

Sohasem szerettük jobban a Halált:
Cipőnkre vigyázva ha sár van
Az első hantot alig várva
A fejfát is alig várva
A szívünkben satu nélkül

Sohasem szerettük jobban a Halált:
Hangként szóként emlékként
Tigriskarmú koporsóban
Minden harang zúgásában
Zokogásban

Sohasem szerettük jobban a Halált:
Szögek láttán kalapácsban
Művirágban új gyertyában
Sekrestyében futkosásban
Sekrestyéssel barátságban

(1964)