Pontban háromkor Szalóki Ági dalai csendülnek fel a Körforgás című lemezről, jelezvén a kicsiknek, itt az idő, hogy elfoglalják helyüket a színpad előtti autós szőnyegen. Kezdődik ugyanis a móka, végre élőben is megpillanthatják kedvenc mesehősüket, hiszen a szervezők azt ígérték, hogy erre a napra Miú és Vau, Torzonborz és A sátánármányos parázsvarázs-pokolikőr-puncspancs-lódítóbódítókájának gonosz varázslópárosa is kilép a könyv lapjai közül. A gyerekek láthatóan izgatottak, alig tudnak megülni a helyükön, ám amikor Balázs Eszter Anna egy tündéri pink ruhában megszólítja őket, azonnal elnémulnak, és tágra nyílt szemekkel hallgatják a kiadó főszerkesztőjét.

Rögtön megtalálja a kicsikkel a közös hangot, kérdezgeti őket barátságról, játszóterezésről, amivel finoman fel is vezeti a könyvTÁRS sorozatot, melynek eddig négy kötete jelent meg. Megtudjuk, hogy a könyvTÁRSak a legfiatalabbak nyelvén járnak körül egy-egy olyan fontos témát, mint a barátság, az élet elmúlása, a játszótéri helyzetek vagy az internet használata, majd Balázs Eszter méltatja Agócs Íriszt, a kötetek illusztrátorát és Varró Danit, aki a szövegeket fordította. Varrót a színpadra is szólítja, aki A játszótér olyan, mint a dzsungel című könyvből olvas fel néhány részletet. Olvasás után rövid kérdez-felelek következik, a fordító elárulja, hogy ő kicsiként egyáltalán nem a heccelő makik vagy a vad tigrisek közé tartozott, viszont focizni szeretett, és sokszor játszott is. Szerinte az egyetlen dolog, ami miatt bevették a csapatba, az volt, hogy ő kapus szeretett lenni, kapusból pedig mindig hiány volt.

Balázs Eszter Anna gyorsan útjára engedi Varrót, helyét pedig Bajzáth Mária veszi át, aki a Népmesekincstár köteteiről beszél, majd a színpad szélére ül és a gyerekeket egy mesével ajándékozza meg. A mesélés után elmondja még, hogy A sziszki-madaracska hogyan segített feldolgozni egy kisfiú számára maradandó égési sérüléseit. Bajzáth elköszön, azonban a kicsik látószögébe ekkorra már két mintás usánkás fiatalember kerül, akik jelen esetben Miút és Vaut, Timo Parvela mókás karaktereit testesítik meg. A srácok nagy átéléssel mozognak a macska és a kutya bőrében, így hiába csak egyetlen fejfedő jelzi identitásukat, a gyerekek tátott szájjal nézik és hallgatják őket. A mesélésüket azonban megszakítja a nagy dirr-durral érkező Torzonborz, a rabló, aki kicsit bomlasztja a rendet, ám a főszerkesztő azonnal rászól, hogy márpedig itt könyvbemutató zajlik, legyen kicsit illedelmesebb.

Torzonborz könyvet kap a kezébe, a Szakimeséket, ami láthatóan azonnal leköti, így a sarokba meghúzódva olvasni kezd, ezalatt pedig megérkezik a színpadra Lackfi János és lánya, Margit, a Szakimesék szerzője és illusztrátora, akik arról mesélnek, milyen volt együtt dolgozni. Margit elmondja, hogy tulajdonképpen nem veszekedtek sokat a kötet készülése alatt, ha kérték tőle, hogy javítson a rajzokon, ő megtette, egyszer volt csak balhé, amikor ő a könyv kiadása előtt szeretett volna kimenni a Szigetre. A rövid beszélgetést játék követi, Lackfi-aláírással gazdagodik az a gyermek, aki a könyv egy-egy szakmáját megnevezi. A kicsik sorban járulnak fel a színpadra, arcukon látszik, hogy igazi kincsre tettek szert, Torzonborz azonban időközben elunja magát, közbeszól, hangoskodik, ám máris érkezik egy lovag, aki kardjával rendre utasítja a csintalan rablót.

Rév Fülöp  ezután lovaggá üt egy lurkót, aki így Sir Marci lesz, majd Jeney Zoltán beszél regényhőse fejlődéséről: a harmadik kötetre Rév Fülöp már idősebb lesz, így a szülők szava helyett egyre inkább kortársai szava lesz fontos. A szerző mesélne még, ám közben A sátánármányos parázsvarázs-pokolikőr-puncspancs-lódítóbódítókájának gonosz varázslópárosa “támadja” meg a kicsiket, szerencsére Rév Fülöp ismét közbelép, így a műsor folytatódhat.

A hivatalos műsor utolsó blokkjaként Bosnyák Viktória átadja az újabb Tündérkönyvtárosoknak járó okleveleket, elismeréseket, majd a matiné után a gyerekek Agócs Írisszel készíthetnek rajzokat, illetve a Noha Stúdió és Alkotóműhely segítségével diafilmből karácsonyfadíszt fabrikálnak.

Kolibri Matiné a Katona József Színházban, 2014. 12. 13.

Fotó: Bach Máté