bezár
 

irodalom

2014. 12. 13.
Az örmény marha esete az irodalommal
Fénypecázás / Tündérváros / Ünnepi Lakoma
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Pörgős adventi mulatságot szervezett a Prae és a PRAE.HU az Élesztőben, volt itt minden, amitől karácsonyi hangulatba kerülhettünk, piros bársonykanapé, kellemes félhomály, verselés és beszélgetés, az egész miliőt pedig egy gyömbéres-narancsos marharagu fejelte meg.

Az estet Pál Dániel Levente konferálja, a véletlenek szórakoztatóan a keze alá dolgoznak: elsőként kijelenti, hogy ilyen cuki Prae-borító még nem volt, ágaskodó kedves kutyával, ebben a pillanatban teljes valójában egy kutya be is lép az ajtón, gazdáját, Mesterházy Fruzsinát húzva maga után. A kutya “tükörbe néz”, majd szépen helyet foglal, ezt követően PDL közli, hogy a képet egyébként Bach Máté készítette, és láss csodát, a fotós máris nyitja az ajtót, szabadkozik kicsit, nem akart ő késni, de hát nem volt parkolóhely… Gyorsan leül oldalra, ölében a hatalmas objektív, ám konferansziénk nem hagy neki szusszanásni időt, rögtön a Fénypecázás koncepciójáról faggatja.

prae.hu

A fotós meséli, hogy 3 évvel ezelőtt kezdte “gyártani” ezeket a képeket, az volt a cél, hogy Budapestet fogalmazza meg kicsit másképpen. Az anyag gyűlt és gyűlt, neve még nem volt, az csak később. De hogy miért épp Fénypecázás? “A fény megadja a műfaját a képeknek, a pecázás pedig olyan, mintha fogtam volna az adott képet” – magyarázza Bach. Fekete-fehérben gondolta el ezeket a munkákat, már a kezdetektől fogva. Sajtófotósként általában színes képeket várnak tőle, ezért ez egy jó játék volt, ráadásul színek nélkül sokkal több érdekes dologra fel tudott figyelni.

A fényképező közben főszerkesztőnk, Balogh Endre kezébe kerül, aki átvezetésképp Bach Máté bőrébe bújva a fotográfus intenzív és aktív munkamódszerét imitálja, majd PDL a költőkhöz fordul, akik addigra már berendezkednek a bársonykanapén. Az új Prae számba fiatal kortárs költők műveinek részletei, sorai kerültek Bach Máté képeihez kapcsolódva, olyanok, amelyekből “egy tó vizén bizonytalanul tükröződő történetet tudtunk összerakni – sorsról és magányról, emberről és szerelemről, életről és halálról, biztosról és bizonytalanról”. Ezek közül olvasott most fel Gergely Borbála, Győrfi Kata, Szőcs Petra és Dékány Dávid.

Fotó: Bach Máté (kivéve a Bach Mátéról készült képet)

A színpadkép ezután újra változik, L. Varga Péter beszél az új szám tanulmányairól, amelyek módszertanilag, nyelvezetükben és atmoszférában is az ember-emberi kérdéseit járják körül: Deleuze Lakatlan szigetek című írása az ember létbevetettségét taglalja, Hegedűs Veronika a humanitás emberi horizonton túli aspektusait szedi sorra Cormac McCarthy Az út című regénye kapcsán, Németh Zoltán a traumatizált testtel foglalkozik, Csönge Tamás pedig a mítosz és ideológia kérdését járja körbe.

Rövid cigiszünetet iktatnak a második felvonás elé, ezután pedig Péczely Dóra, Vári György és P. Horváth Tamás foglalja be a kanapét. Cserna-Szabó Andrásnak már nem jut hely, ő egy szélső széken várja a kérdéseket. A téma P. Horváth Tündérváros című regénye. Többek között szó esik arról, hogy a szöveg a rengeteg klisé, panel ellenére is nagyon élvezhető és olvasmányos, illetve, hogy az eredeti kézirat végtelen tudást sűrített magába, amit Péczely és P. Horváth a szerkesztés során oldott, a szerző “elengedte” a szárazabb részeket, így tényleg regénnyé alakult át a kézirat szövege. A beszélgetés alatt a magvas gondolatok mellett jut hely a nosztalgiának is, a díványon üldögélők között a viszony ugyanis nemcsak szakmai, ráadásul Pécshez is személyes szálakkal kapcsolódnak, a P. Horváth szerkesztette Szép Literatúrai Ajándékban bontogatták szárnyaikat, de a szerző egykori Dante kávézójába is szívesen betértek… Egyedül Cserna-Szabó az, aki "nem tud könnyes szemmel beszélni” Pécsről, azt viszont kiemeli, hogy a Tündérvárosban megénekelt kor valóban a magyar gasztronómia egyik legizgalmasabb periódusa volt, különösen tetszett neki az, hogy a kulináris élvezetek mindhárom szintje megjelenik, a népi konyha, a polgári lakomák és a nemesi eszem-iszom is. Két megjegyzése van csupán: 1) a dobostorta nem Dobos Carl József szüleménye, 2) Gundel kapros zöldbabos ürülevesét a főhős 1906-ban a Virágbokor vendéglőben már nem fogyaszthatta el. Cserna-Szabó jegyzettel is készül, P. Horváth azonban frappánsan replikázik: ez volt a szakácsvizsgán a levese, emiatt akarta beleírni a regénybe.

Fotó: Ficsor Zsolt

A beszélgetést jó hangulatú ünnepi lakoma koronázza. A szerző készítette narancsos-gyömbéres marharagu érkezik az asztalra, a illlatok azonnal betöltik a teret, mi pedig kettes sorba fejlődve a kondér elé járulunk, hogy megkóstoljuk ezt a mennyei mannát. Karácsony íze van.

PRAE presents: Fénypecázás / Tündérváros / Ünnepi Lakoma 2014. 12. 10.

Késes fotó: Dúll Kata

Fénypecázás fotó: Bach Máté

Tündérváros fotó: Ficsor Zsolt

 

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Juhász Tibor és Szálinger Balázs beszélgetése a Dantéban
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról

Más művészeti ágakról

Oksana Karpovych: Lehallgatva c. filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
építészet

(kult-genocídium)
A BIFF filmfesztivál UNSEEN fotókiállítása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés