PRAE.HU: Hogy érzi magát Margie-ként a színpadon? Mennyire testhezálló önnek a szerep?

Szeretem, élvezem, csodálatos szerep. Egyrészt rendkívül fontosnak tartom a darab témáját, bármelyik karaktert szívesen eljátszanám, másrészt szeretem ezt a nőt, ezt az embert, aki heroikus küzdelmet folytat, oroszlánként harcol, és bármit megtesz azért, hogy ne kerüljön utcára a gyerekével. Kemény sorsot cipelek Margie-ként, ugyanakkor olyan változatos, sokszínű az összes jelenet, annyira különösen és szépen, fájdalmasan, de sok humorral íródott a darab, hogy igazán szerethető. Margie egész életében erején felül dolgozott a megélhetésért, mindig is létfenntartási problémái voltak, és félt attól, hogy mit hoz a holnap. Túl az ötvenen még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, de szívfacsaró sorsa ellenére vérbő egyéniség, árad belőle az életigenlés és az (ön)irónia. Ez a túlélés záloga. Persze nagyon nehéz a szerep, de úgy érzem, van miért küzdeni esténként, menni előre és tolni ezt a hatalmas sziklát, mert muszáj megmutatnunk azt a világot, amelyben a Margie-k élnek. Akár itt is játszódhatna a történet.

PRAE.HU: Honnan bányássza elő magából azokat a nagyon erős érzelmeket, amelyeket oly hitelesen mutat meg a színpadon? Volt valaha olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint Margie?

Szerencsére olyan helyzetben soha életemben nem voltam, hogy kiraktak volna a lakásomból, és azt sem tapasztaltam, milyen egy beteg gyerekről gondoskodni, de egy színésznek az a dolga, hogy mindenfélét előásson magából. A színészet lényege, hogy azonosulni tudunk különféle emberek sorsával, problémáival. Ha az ember nyitott szemmel él, emlékszik a gyerekkorára, és minden érzelem átjárja, nem csak a sajátjai, hanem a másokéi is, akkor a színpadon „csak úgy jön" minden.

PRAE.HU: Legkedvesebb szerepei sorában hányadik helyen áll Margie?

Nem rangsorolom a szerepeimet, de ha mégis besorolnám, biztos, hogy nagyon elöl lenne. Nemcsak szép szerep, nemcsak színészileg ad sokat számomra, hanem a darab mondanivalója is nagyon időszerű. (Az uniós statisztikák, miszerint a tagállamok közül Magyarországon a legnagyobb a gyermekszegénység, és négymillió szegény országa lettünk, éppen akkor kerültek nyilvánosságra, amikor a Jó embereket próbálták. – A szerk.)

PRAE.HU: Gondolt már arra, hogy ha nem ebbe a nyelvileg elszigetelt kis országba születik, világsztár is lehetett volna önből?

Nagyon kedves, hogy ezt feltételezi rólam, de őszintén szólva nem szoktam ilyeneken gondolkodni. Ide születtem, szeretek itt élni, itt játszani. Hálás vagyok, hogy egész életemben volt munkám, hogy mindig jó emberekkel dolgoztam, és fantasztikus darabokban játszhattam. A nézők, akikhez eljut, amit csinálok, szeretnek és elismernek. Élem a magam életét, egészséges gyerekeim vannak. Nekem így jó, nem vágyom semmi többre.

PRAE.HU: Manapság a közönségnek csak aránylag szűk rétege ismerheti meg a munkásságát. A többség nem engedheti meg magának, hogy színházba járjon, tévéjátékok pedig nemigen készülnek.

Ebbe a színházba nagyon sokan járnak ám! Négyszáz fős a nézőtér, és minden este teltház van. De tény, hogy a tévéjátékok nagyon hiányoznak, mert sok néző csak a képernyőn keresztül találkozhatna velünk. Nem jutnak el színházba, nem tudják megfizetni, mert annyira szegények, tehát igenis nagyon fontos, hogy legyenek magyar tévéfilmek. Amikor gyerek voltam, kilencvenet forgattak egy évben, ha csak hatvan készült, már vészharangot kongattak. Most alig-alig láthatnak bennünket a nézők, bár nekem mázlim volt, mert két évadon keresztül benne voltam egy HBO-s sorozatban. Semmi bajom a sorozatokkal, de nem csak efféle tévés lehetőségek kellenének. Kérjük szépen, hogy a „felnőtt", érett színészek gyakrabban játszhassanak a tévében! (Nevet.)

David Lindsay-Abaire: Jó emberek
 
Fordította: Baráthy György 

Margaret: Básti Juli
Mike: Szervét Tibor
Kate: Parti Nóra
Jean: Pokorny Lia
Dottie: Szabó Éva
Stevie: Rada Bálint
 
Dramaturg: Baráthy György
 
Rendező: Puskás Tamás
 
 A bemutató: 2014. november 28. 

Centrál Színház

Fotó: Lantai József

Centrál Színház