A rendezőt a Moszkva tér után is kizárólag saját generációja foglalkoztatja, azon belül is az önmagukat szüntelenül kereső, amorális figurák a legérdekesebbek számára. Török nem csinál egyebet, mint tágítja a teret. Első filmjében még szűk közegben láttatta a rendszerváltozás nemzedékét, ahogy a címe is mutatja, pesti filmet csinált. Ezt követően messzebbre merészkedett, a Szezon pincéreinek országon belüli mobilitása így igazi „magyar” filmet eredményezett, míg legújabb munkája, az Overnight immár a szó minden értelmében világfilm. A Moszkva téri Petyából pedig időközben Péter lett. Vas Péter, jól menő sztárbróker, aki, noha válása óta mindennap más nő mellet ébred, s épp csak beér az irodába a napi piacindításra, mégis a nők és főnöke kedvence. Egy nap azonban ismeretlen feladótól pozitív terhességi tesztet kap, s ha ez nem lenne elég, a cég legnagyobb (általa kezelt) német ügyfele is aznapra jelentkezik be, hogy elvigye magas fix hozamra lekötött betétjét. Péternek mindössze 24 óra áll a rendelkezésére, hogy előteremtse a mintegy két és fél millió eurót, ami hiányzik a számláról. Ez pedig már csak egy illegális, úgynevezett overnight tranzakcióval sikerülhet, amely a különböző kontinensek tőzsdenapjai közötti időeltolódására épít.

A krimibe, esetleg thrillerbe illő expozíció után azonban stílust vált a film. Sorban elhagyja az addig használt műfaji kliséket, míg végül nyilvánvalóvá válik, hogy egy egzisztencialista történetről van szó. Törököt tulajdonképpen nem maga a cselekmény, hanem annak közege, a yuppie-k világa foglalkoztatja, ezúttal ezt használja fel az elveszett illúziók bemutatására. Mert erről van szó, Vas Péter ugyanolyan bukott balzaci hős, mint az előző két film központi karakterei. Ugyanúgy „minden mindegy” figura ő is, azzal az apró, de nem elhanyagolható különbséggel, hogy a néző vele – a naiv Petyával és a makacs, de jószándékú Gulival ellentétben – már nem azonosul annyira könnyen. Pedig tetten érhető, hogy törekszik erre a rendező, amikor rövid ideig Péter szemszögéből mutatja a kamera az eseményeket, de addigra már késő. Összességében sem együttérzést, sem sajnálatot nem tud kiváltani, hiszen hiányoznak tettének valódi következményei. Mert mi van, ha nem sikerül időben visszaszerezni a pénzt? Semmi, mondja ő maga. Legfeljebb megy a (most épp őt segítő) bróker cimborája után Indiába, aki egy hasonló, ám végül sikertelen tranzakció következtében immár nem kívánatossá vált Magyarországon. Ez az ízig-vérig káeurópai mentalitás, a sajátos bűnfelfogás (vagy fel-nem-fogás), valamint a határidő-dramaturgia paradox feszültségmentessége akár zátonyra is futtathatná az Overnightot, de Török és alkotótársai ezúttal is jelesre vizsgáznak atmoszférateremtésből, s ezzel gyakorlatilag megmentik a filmet.

A rendező – előző munkáihoz hasonlóan – ezúttal is dokumentumfilmes előtanulmánnyal (Bróker leszek) készült fel nagyjátékfilmjére és tette motívumtárát hitelessé. Garas Dániel szürkés-kékes árnyalatú, geometrikus képi világa remekül illik a Hujber Balázs látványtervező által megálmodott s megtalált terekhez, ezáltal egy sosem látott, minden apró mozzanatában izgalmas Budapest jelenik meg a filmvásznon. Az Overnight másik nagy erénye, hogy Török a jól eltalált hangulathoz a megfelelő szereplőket választotta. Bodó Viktornak – akinek a kiszállás-újrakezdés nem ismeretlen problémakör – tulajdonképpen játszania sem kell, egyszerű, mégis vibráló jelenléte szinte önmagától értetődően teremti meg Vas Péter figuráját. A feszes dramaturgia következtében a többieknek ugyan csak kisebb villanások jutnak, mégis szinte egytől-egyig remek alakításokkal hálálják meg a lehetőséget.

A bombayi cimbora (Szőcs Artúr), az árutőzsdés barát (Nagy Ervin), a fájdalmas arcú barátnő (Pető Kata), az infantilis, de mindenkit szemmel tartó cégelnök (Máté Gábor), a flegmán is empatikus kolléga (Vajdai Vilmos) és a mindent átlátó titkárnő (Eszenyi Enikő) valamennyien továbbgondolásra érdemes karakterek. Nehéz volna mindenkit felsorolni, de még a legkisebb mellékszerepekben is a Katona és a Krétakör neves színészei láthatóak.

Azok után, hogy a Moszkva tér felvázolta a rendszerváltás környéki modern archetípusokat, majd a Szezon körbejárta az új rend lassan ébredező, már-már teljes kilátástalanságban élő ifjúságát, az Overnight végül bemutatja ennek a világnak a látszólagos nyerteseit is. A tematika tehát nem tér el az elődök által kijelölt iránytól, és – bár a forgatókönyv ebben az esetben valamivel talán elnagyoltabb, mint az előző darabok esetében – ez a film is megmarad a személyes hangvételnél. Mert bizonyos, hogy a tőzsde különleges atmoszférájának vonzáskörzetében eddig nagyon kevesen tudtak ennyire lehangoló, mégis emberi filmet készíteni. Az utolsó talán épp Antonioni volt, Napfogyatkozás című filmjével.

[a]http://www.overnight.hu/[text]Az Overnight honlapja[/a]