PRAE.HU: Klasszikus hegedűművész számára az egyik legnagyobb kihívás Paganini 24 Capricciójának az eljátszása. Nem olyan régen Ön is eljátszotta. Mesélne erről egy kicsit?

Egy szólóhegedűs számára kemény megpróbáltatás a 24 Caprice, és igen kevesen is vállalkoznak erre. Egyrészt fizikailag és szellemileg rendkívül megterhelő. Másrészt – én nem gondolom, hogy ezeket a darabokat Paganini oktatási céllal írta volna –, sokan etűdökként kezelik ezeket a darabokat, mintha egy zenei felkészítésnek a részei lennének.

Szerintem ez tévedés, mert technikailag és minden téren különösen nehezek, s emellett komoly zenei értékük is van ezeknek a daraboknak, két órán keresztül pedig komoly kihívás a közönség figyelmét fenntartani. Visszagondolva, az utóbbi volt a legnehezebb.

PRAE.HU: Hogyan nézett ki a felkészülés?

Körülbelül két hónapig készültem erre a koncertre, napi hat-hét órát gyakoroltam. 12 darab nem volt ismeretlen, mert már egészen gyerekkorom óta mindegyiket játszottam, külön-külön.

PRAE.HU: Legközelebb Finnországban fogja előadni a capricciókat. Az elmúlt időszakban változott valamit az ezekhez a darabokhoz való viszonya? Felfedezett mostanában valami újat a caprice-okban?

Természetesen bármilyen darabban lehet újat felfedezni, ez ellen én soha nem zárkózom el. Most harmadik alkalommal fogom előadni ezt a műsort, és úgy gondolom, hogy az első kétszeri fellépésből következő rutin nagy segítségemre lesz.

PRAE.HU: Több kurzuson részt vett már, s Ön is tart kurzusokat. Mennyiben segíthet egy kurzus a fiatal zenésznek röpke egy óra alatt?

Ez úgy néz ki, hogy a darabot eljátssza a növendék, s közben kapok róla a játékán keresztül egy képet. Amíg hallgatom, számos technikai, zenei dolog megfogalmazódik bennem.

Ezek után igyekszem egy összetett véleményt mondani neki, hogy mivel nem értettem egyet, mit kellene szerintem fejlesztenie, miközben a saját tanára is jelen van.

A benyomásaim, a tanácsaim osztom meg vele, s azokra általában nyitottak a növendékek. Igyekszem nem rájuk erőszakolni az akaratomat, inkább eljutni oda, hogy gondolkozásra késztessem, inspiráljam őket.

PRAE.HU: Dénes László tanár úr szerint nem egy globális hangvilágot hordoz, hanem sikerült kialakítania egyfajta egyediséget. Alakítható tudatosan az egyediség?

Igen. Már gyerekkorom óta megpróbáltam arra törekedni, hogy a saját játékom stílusát megteremtsem. Természetesen ez nem olyan egyszerű, mert az ember többféle stílus hatása alá kerül, többféle előadásmódot kipróbál, míg eljut a csak rá jellemző hanghoz. Az ízlés alakulása is befolyásolja a stílust. Dénes László tanár úr is figyelt engem: nem irányított, hanem finoman elvezetett a jó játékig. Különben a technikai dolgokra mindenkinek magának kell rájönnie, azt egy tanár, legyen bármilyen jó is, nem tudja megtanítani. Az önfejlesztés rendkívül fontos.

PRAE.HU: Rendszeresen lép fel a világ számos pontján. Hogyan néz ki a gyakorlás?

Be kell tudni osztani az embernek az idejét, ehhez segíti hozzá a rutin. Ha tudom, hogy mennyi időm van felkészülni egy darabra, akkor igyekszem időben elkezdeni.

PRAE.HU: Mennyi időt vesz igénybe mostanában például egy kortárs hegedűverseny kidolgozása?

Az a típus vagyok, aki minden ütemet kidolgoz. Ha sokszor játszottam egy darabot, s megint játszanom kell, újból előveszem a fellépés előtt legalább egy hónappal, mert nem tudhatom, hogy a legutóbbi és a mostani játék között milyen változások alakultak ki bennem ugyanarról a darabról. Lehet, másképp értelmezem, mint korábban.

PRAE.HU: Jelenleg készül valamilyen komolyabb darab eljátszására?

Jövő év májusában el kell játszanom Sosztakovics első hegedűversenyét, amit korábban még nem adtam elő. Legkésőbb márciusban elkezdek dolgozni rajta. Amikor belenézek a kottába, rögtön tudom, hogy körülbelül mennyi időre lesz szükségem a megtanulásához.

Amikor az ember turnén van, akkor nincs elég idő a felkészüléshez. Előtte érdemes a zenésznek olyan formába hoznia magát, hogy kész, komplett előadást tudjon nyújtani a közönségnek.

PRAE.HU: Kik azok a zenészek, akikkel gyakran játszik együtt?

Balog József zongoraművésszel rengeteg koncerten lépünk fel közösen. Ő az ideje nagy részét szólistaként tölti, de a mi kapcsolatunk gyerekkori barátság, s ez a zenében is érvényesül. Nem egy turnén együtt vettünk részt, s közös lemezeket is csináltunk.

PRAE.HU: Hogyan választják ki a darabokat? Követnek valamilyen koncepciót a közös munka során?

Egy koncertműsor összeállítása általában részben a mi döntésünk, részben az adott koncertszervezőé vagy lemeztársaságé. Balog Józseffel akkor kezdtünk el együtt játszani, amikor én 8 éves voltam, ő pedig 10. Tehát az együttjátszásunk mögött van egy 25 éves közös rutin, ami a próbáinkon is, és feltételezhetően az előadásainkban is érezhető.

PRAE.HU: Gyerekkorában ki inspirálta a legjobban a nagy hegedűművészek közül?

Gondolkodás nélkül Heifetzt tudom mondani. Amikor 10-11 évesen először meghallgattam, teljesen megdöbbentem, hogy így is lehet hegedülni. Sokáig nagy hatással volt rám, erősen foglalkoztatott, hogy rájöjjek a titkára, hogy mit hogyan csinál. 

PRAE.HU: Úgy tudjuk, a Youtube-oldalára tölti fel koncertjei felvételét.

Igen, van ugyanis egy saját Youtube csatornám, ahol a készülő felvételeimet közzéteszem. Ennek a csatornának körülbelül egy millió felettit számláló nézettsége van. A klasszikus zenészek között ez a szám mások szerint szép teljesítmény nézettség szempontjából, s ez számomra is nagy öröm. Emellett nem titkolt célom, hogy népszerűsítsem a klasszikus zenét.

PRAE.HU: Mostanában a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató műsor próbálkozik a klasszikus zene népszerűsítésével. Ön szerint milyen eszközök, megoldások állnak még rendelkezésre, hogy a klasszikus zene iránt fogékonyabbak legyenek akár már a legfiatalabbak is?

Nagyon fontosnak tartom a legfiatalabbak rávezetését az igényes zenehallgatásra. Ebben a kérdésben sok kreativitásra van szükség, mert a mai világban rengeteg impulzus éri a gyerekeket, ami közt az értékes dolgok elveszhetnek.

Azonban a világ zenei életének egy részét jelenleg az a tendencia jellemzi, hogy a tinédzsereket és huszonéveseket tekinti legfőbb célcsoportjának, ami által jönnek létre klasszikus zenésznek titulált, de megjelenésükben tinédzsereket megcélzó előadók és olyan produkciók, amik például a komolyzenét ötvözik a popzenével. Az ilyen produkciók számomra nagyon zavarba ejtőek, ízléstelennek tartom őket.

Nemrég beszélgettem egy ismert francia zeneszerzővel, aki elmondta, hogy a 70-es években is beszédtéma volt, hogy a komolyzenei koncertekre az idősebb korosztály jár, és ezt akkor is nagy problémának érezték. Ma is ezt mondják, de a mai idős emberek nem ugyanazok, akik a 70-es években jártak koncertre.

Nekem az a véleményem, hogy természetes dolog, hogy az idősebb korosztály kedveli a komolyzenét, ugyanis ahhoz kell egy bizonyos lelki érettség, hogy valaki komolyzene kedvelő legyen. Ez a fajta érettség nyilván idősebb korban jön meg. 60 évesen már kevesen járnak diszkóba, a zenei ízlés változik az évek során.

PRAE.HU: Legutóbb a Magyar Rádió hatos stúdiójában játszott A népdal útja című program keretében, amit a Bartók Rádió és a svájci Espace2 rádióadó élőben közvetített. A több előadót felvonultató műsor egyik célja a magyar kultúra, azon belül Bartók zenéjének a népszerűsítése volt. Hogy látja, Ön szerint Bartók zenéje jól visszaadja-e a huszadik századi magyar komolyzenét, s Bartók zenéje valóban alkalmas-e arra, hogy az országot népszerűsítse, felhívja az értékeire a figyelmet?

Bartók a 20. század legnagyobb zeneszerzője volt, és úgy gondolom, hogy abban, hogy az "egyik" legnagyobb szerző volt, már világszerte egyetértés van. Műveit a legnevesebb zenekarok, szólisták, karmesterek tartják műsorukon. Számunkra, magyarok számára óriási ajándék, hogy ő a magyar kultúra és zenetörténet része. Ezt az örökséget mindig méltóképp meg kell őrizni. Én szeretném mindig is a repertoáromon tartani a darabjait. Az interjú elején említett Paganini Caprice-okban nem biztos, hogy egy idő után lehet újat találni. Bartók zenéje azonban intellektuálisan és érzelmileg is olyan mélységű, aminek felfedezését talán csak abbahagyni lehet, befejezni sohasem.

Christian Farkas fotója (a szerk.)