PRAE.HU: Qaartsiluni Ensemble. Különleges elnevezése egy zenekarnak. Mit jelent pontosan a szókapcsolat első fele?

Az absztrakt név az alaszkai inuitok nyelvén egyszerre jelent összetartást, reményt, kitörésre való várakozást. Elsősorban azért esett erre a választásunk, hogy hallatán senkinek ne jusson eszébe beskatulyázni az együttest, de igen vonzó volt számunkra a szó aurája is, és egyre inkább úgy tűnik, hogy tevékenységünk által képesek vagyunk szabadon megtölteni tartalommal ezt a nevet.

PRAE.HU: Nem csak nevük formabontó, de előadásaik is szétfeszítik a hagyományos komolyzenei koncert kereteit. Hogyan viszonyul egymáshoz a régebbi kor és az aktuális az együttes zenei szemléletében?

A kor, amelyben most élünk, a zeneipar nagyrészt nem élő alkotókkal foglalkozik. A Qaartsiluni Ensemble zenei megfigyelése és szemlélete középpontjában az élő művész áll, produkciónkat az élő szerzők szemszögéből próbáljuk megvilágítani és közönségközelbe hozni. Kíváncsiak vagyunk arra a munkásságra, amelyet a köztünk élő művészek itt, jelen életükben produkálnak, vagyis nem (csak) azok felé fordulunk figyelemmel, akik halálukat követően válnak híressé Zenei identitásunkat, tradíciónkat tehát kortársainkból gyökereztetjük.

PRAE.HU: Milyen zenei, szellemi üzenet közvetítését tartja fontosnak az együttes?

Az életet manapság minden szempontból a mennyiségi munka határozza meg. Minőség helyett inkább a mennyiség preferált. Ha azonban a minőséget szeretnénk hangsúlyozni, – mi ezt tartjuk szem előtt – akkor mindenképpen a személyes odaadást, a megismerés folyamatát kell a középpontba állítani. A mai muzsikusok a mennyiség szellemében dolgoznak: annyi koncertet, annyi felvételt produkálnak néhány év alatt, amennyi egy-egy szűkebb szavú elődünknek egy életre elég volt. A mi koncepciónk szembemegy a mennyiség elvével. Olyan muzsikusokkal dolgozunk, akiknek munkáját a személyes jelenlét, a minőség, a magával ragadó előadásmód, a tömegtermeléstől való távolságtartás, valamint a megismételhetetlenségre való törekvés jellemzi.

PRAE.HU: Minőségi szerzőket választott a december 2-i koncertre is, ezúttal Sári József és a szlovák Marián Lejava munkáit dolgozza fel a zenekar. Miért éppen ezt a két szerzőt helyezte a koncert fókuszába?

Nagy előny olyan szerzőktől játszani, akikkel rendszeres kapcsolatot ápolunk, akiknek az életművét jól ismerjük. Marian Lejavavával – aki közel nyolcvan saját művet jegyez –, a híres szlovák zeneszerzővel, karmesterrel 2012 óta tartjuk a kapcsolatot. A most 79 éves Sári Józseffel régebbi, közel két évtizednyi ismeretséget ápolunk és már korábban is játszottunk tőle. A két művész párosítása által a különböző alkotó-generációk képviselőit mutatjuk be: Lejava még negyven sincs, a  Kossuth-díjas magyar zeneszerző, Sári József jövőre lesz 80 éves.

PRAE.HU: A darabok megszólaltatásában mi jelenthet kihívást a szólistáknak?

Kétségkívül nehéz feladatuk van a színpadi megjelenítést illetően. A mély mondanivaló megjelenítése legalább annyira feladata a zenei előadónak, mint a különböző hangzások közvetítése. Mivel eddig sok jó színházi produkcióban volt szerencsém részt venni, tudom, hogy egy koncerten nem elegendő a leckét jó fölmondani, a produkciót színpad-elevenné kell tenni, egyedi arculattal kell ellátni. Ezt az egyediséget és hasonlíthatatlanságot kifejezésre juttatni talán a legnehezebb feladat.

PRAE.HU: A Trafóban nem először lépnek fel, a két évvel ezelőtti Közép-európai Portrék címet viselő  négyrészes koncertsorozatuk egyik állomása és egyben társulatuk bemutatkozó helyszíne volt. Miért a Trafó a favorit, mit tesz hozzá a helyszín és légköre a koncertjeikhez?

A fellépéseink helyszínének igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, hiszen megnyugtató olyan helyen megjelennünk, ahol jelen van egyfajta érzékenység arra, amit csinálunk. Olyasmi ez, mint a szülés: egy anyának is fontos, hogy jól érezze magát abban a környezetben, ahol gyermekét világra hozza majd. Egy személytelen környezetben, ahol még az ember nevét sem jegyzik meg, ahol sorozatban vezetik le a szüléseket, nem jó lenni. Nagy, neves koncerthelyszíneken nagyüzemben váltják egymást a neves előadók is, szigorú beosztásban, s ilyenfajta érzékenységre nem nagyon van mód. A Trafó nem a sorozat-üzemmódról híres. Rendkívül nagy hangsúlyt fektet az egyes produkciók egyediségére, a személyességre, az időbeosztásra, kiemelt figyelmet fordít a fellépőkre és a közönségre egyaránt. A Trafó nagyban hozzájárul a produkcióink minőségéhez.

PRAE.HU: Itt kap helyet a prágai képzőművészcsoport, a Yo-Yo O.S. performansza is, mely szerves részét képezi majd a Trafóbeli koncertnek…

Igen, Michal Kindernay, a cseh Yo-Yo O.S. művészeti csoport vezetője a magyar fővárosra komponált hangperformanszot, amely nem az este különálló programpontjaként, hanem a hangverseny szerves részeként épül a műsorba Budapest Threads  - Sound drawings of the city (A város hangrajzolatai) címmel. Tudatosan keressük a hozzánk hasonló gondolkodásmóddal bíró külföldi művészeket, csakúgy, mint Lejavaval, Michal Kindernay-jal is jó szakmai kapcsolatot ápolunk. Prágában kezdődött az ismeretség, azóta hol egyedül, hol társaival kapcsolódik be a munkánkba. A mostani performanszhoz Budapesten gyűjtött hanganyagokat, ezek vetítővásznon való képi megjelenítésével találkozhat majd a közönség a Trafóban. John Cage mondta, hogy minden, amit csinálsz, legyen kísérlet, mi pedig megfogadtuk a tanácsát.

PRAE.HU: Hogy látja, mennyire nehéz rávenni a fiatalokat a kortárs zene előadására, hallgatására és szeretetére?

Nincsen gond a fiatalokkal: azt a pillanatot és helyzetet nehéz megtalálni, amikor meg lehet őket szólítani. A zeneértési képességükkel sincs probléma, hiszen a zene az érzékszervek világa, amit pedig érzékelni lehet, azt ők is képesek értelmezni. Budapesten a koncertek száma az elmúlt öt-tíz évben megsokszorozódott, ez a bőségzavar megnehezíti a fiatalok tájékozódását és programválasztását. Hogy a Trafóban sikeresen működik a megszólítás, az egyrészt köszönhető a Trafó kapcsolatrendszerének, másrészt annak, hogy itt lehetőségünk van létrehozni úgynevezett beavató programokat is. December 1-jén néhány középiskolás csoportnak idén is lehetősége nyílik arra, hogy workshop keretében bepillantson a koncert körüli munka izgalmas pillanataiba és a kulisszák mögé.

PRAE.HU: Nyilván figyelemmel kíséri a külföldi zenei életet is, hiszen többek között Kölnben és Baselben is rendszeresen adott már szólóesteket. Hogy látja, miben és milyen mértékben vagyunk mi, magyarok lemaradva külföldhöz képest?

A mennyiségre való törekvés, az intézmények elhivatalosodása, a tradíció kivonulása az intézményrendszerből külföldön ugyanúgy jelen van, mint itthon, csak éppen a külföldi zenei intézmények jobban szervezettek és jobban gazdálkodnak az anyagi bázisukkal. A lényeget tekintve tehát nincs nagy különbség: máshol vagy itthon, persze jobb lenne sokkal inkább a nemzetközi vérkeringés részévé válni. Igaz, a művészetekben az elszigeteltség előny is lehet, hiszen motiválhatja az igazán egyedi alkotás létrehozását.

PRAE.HU: Az együttes blog-oldalán bukkantam rá erre a bejegyzésére: "az előadói munkában semmi nincs fontosabb, mint a megismerés folyamata, ebből származik a játék arany-fedezete". Mit ért pontosan ez alatt?

A zene olyan műfaj, ami csak és kizárólag az előadói munka által létezik, azaz a zene tulajdonképpen nem is létezik - kivéve, ha azt előadja valaki. Az előadónak azért óriási a felelőssége, mert az alkotók üzenetei csak úgy érkeznek meg, ha azonosul  a szerző gondolkodásmódjával és szellemi világával: műveket csakis  így lehet hitelesen megjeleníteni.

https://www.facebook.com/QaartsiluniEnsemble?fref=ts

Közép-európai Portrék 2014

Időpont: 2014. december 2. 20:00 (Koncert)
Helyszín: Trafó Nagyterem, 1094 Budapest, Liliom u. 41.

A műsoron:

1. Sári József: Novellette No.8 (2014) (Ősbemutató)

2. Sári József: Novellette No.9 (2014) (Ősbemutató)

3. Marian Lejava: Principium (Chamber Concerto no. 1) (2012) for viola and six players (Ősbemutató)

4. Marian Lejava: Lost sonata for violin and piano (2014)  (Ősbemutató)

5. Sári József: Ballada (1989)

6. Sári József: Concordia /B/ für Zymbal und Bläserquintett (2003)

7. Marian Lejava: the wrath sessions I-VII - for 9 instruments (2008) - magyarországi bemutató
 

8. Yo-Yo O.S. PERFORMANCE - Budapest Threads "Sound drawings of the city”


Közreműködik:

Qaartsiluni Ensemble

Művészeti vezető és vezényel: Rozmán Lajos 

Milan Pala - hegedű/brácsa

Szalai András - cimbalom

Yo-Yo O.S. prágai képzőművészcsoport