PRAE.HU: Egyik felmenőd Banyák Kálmán hegedűművész, akit annyi legenda lengett körül, mint annak idején Paganinit. Te is hegedűsként kezdted a pályádat, majd a zongora felé fordultál. Hogy történt mindez?

A muzsikus cigányoknál tradíció, hogy mindenki átadja a hegedűt a fiának. Banyák Kálmán volt a rokonom, s ez mindig arra inspirált, hogy zenei pályán induljak el. Tíz éves koromban édesapám vett egy zongorát az öcsémnek. Leültem a zongorához, s rögtön megtetszett, hogy mennyi mindent lehet vele csinálni. Utána sírtam, hogy ezen szeretnék játszani. Édesapám nem sokkal rá beíratott a hegedű mellett a kunszentmiklósi iskolában a zongoraórára is. Sokat mondták később, hogy tanuljak inkább valamilyen szakmát, de engem egyedül a zene foglalkoztatott. Nagyon nehéz anyagi körülmények között éltek a szüleim, rengeteget támogattak, s emiatt is, amikor felkerültem Budapestre a konzervatóriumba, megállás nélkül tanultam és gyakoroltam.

PRAE.HU: A konzervatórium után rögtön a Zeneakadémia következett?

Nem, mert a konzervatórium elvégzését követően 2006-ban lehetőséget kaptam arra, hogy egy luxushajón játsszak Amerikában. Nagybátyám, Banyák Nándor hegedűművész ajánlott egy zenésznek, a sajnos két éve a Costa Concordián elhunyt Fehér Sándornak, s onnantól őt kísértem egy amerikai luxushajón.

PRAE.HU: A luxushajón szerzett tapasztalatok fejlesztették a játékodat - vagy épp ellenkezőleg, az egyéniség kialakulása ellen voltak?

Mindenképpen bővült a repertoárom több fajta stílusban is. Sok mindent megtanultam kísérni. A hajón játszottam klasszikust, szalonzenét és egy kis jazzt is. Zeneileg sokat fejlődtem akkoriban. Ekkor játszottunk Sanyival először, tehát ott a hajón próbáltunk mindennap, az előadások előtt. Szerencsére nagyon sok kottája volt, ami nagyon megkönnyítette a dolgom.

PRAE.HU: Nem szerettél volna a hajón maradni?

Sokáig gondolkodtam rajta, de végül a tanulás mellett döntöttem, s elvégeztem az egyetemet. Az alapdiplomámon előadóművész, a mester diplomámon jazz-zongora-tanár szerepel.

PRAE.HU: Az iskolán kívül kinél tanultál, ki az, akinek a legtöbbet köszönhetsz?

A konzervatórium elvégzése után elmentem Oláh Kálmánhoz. Meghallgatott, s azt mondta, szerinte van esélyem, hogy jó jazz-zenész legyek, s tanárként ajánlotta Ifj. Szakcsi Lakatos Bélát. Az ő világfelfogása a jazzről rengeteget segített abban, hogy előrelépjek. Sokat foglalkozott velem: volt, hogy öt órán át tanított és zongoráztatott ingyen. Utána vettek fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre 2008-ban úgy, hogy akkor zongora szakra két embernek volt hely, s én lehettem az egyik.

PRAE.HU: Több zeneiskolában tanítottál.

Igen, főállásban tanítottam az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolában főtárgy zongorát és kötelező zongorát is két évig. Később felmondtam, mivel felvettek Erasmus ösztöndíjjal Németországba, Mainzba. Ott jártam egy szemesztert, ami idő alatt nagyon sok tapasztalatra tettem szert.

Jelenleg a sok aktív zenélés mellett nincs időm iskolában tanítani, de van rá példa, hogy helyettesítek a Rajkó-Tálentum Tánc- és Zeneművészeti iskolában jazz zenekari órán, Barcza Horváth József helyett. Szeretek tanítani, de a jelenlegi időbeosztásom nem engedi meg, hogy rendes állásban oktathassak.

PRAE.HU: Sok frissen végzett zenész nem lát egyéb érvényesülési lehetőséget a hajón muzsikálásnál. Ennek mi az oka? Nincs ma igény a minőségi zenére, legyen az cigányzene, jazz vagy komolyzene?

A pályakezdő zenészek nagyon nehéz helyzetben vannak. A fiatalok próbálnak minél több téren helyt állni zeneileg, hogy fent tudják magukat tartani. A jazz zenészek olyan téren előnyben vannak, hogy az improvizatív készségüknek köszönhetően el tudnak helyezkedni több stílusban: pop, funky, rock vagy bárzene.

PRAE.HU: Megfigyelhető, hogy míg régen a cigányzenészek éttermekben muzsikáltak, mostanában hajókon, vendéglátó helyeken lépnek fel, és sokszor jazzt játszanak. Túlzás lenne arról beszélni, hogy a cigányzenének egy másik megnyilvánulási formája, műfaja lett a jazz? Vagy nem érdemes ennyire egymás mellé tenni a kettőt?

Sok cigány fiatal már amiatt nem muzsikál cigányzenét, mert a cigányzene sajnos haldokló stádiumába került: nem igen tudnak megélni belőle. A tradicionális cigányzenész családok évszázadok óta a zenélésből tartották fenn magukat. Mivel a cigányzenére kevesebb figyelem jut manapság vagy pedig egyáltalán nincs rá igény, a zenészek más műfajokban keresik a megoldást a megélhetésre. A mai cigány fiatalok ezért tanulnak jazzt vagy klasszikus zenét.

A cigányzenéhez közel áll a jazz az improvizatív jellege miatt. Szerintem az csak egy plusz, ha valaki a jazzbe bele tudja vinni a cigány identitását.

PRAE.HU: Mostanában hol, milyen helyeken játszol?

Jelenleg a Táltos nevű dunai hajón játszom rendszeresen, ahol show műsort kell adnom egy másik zongoristával és egy énekesnővel. Vacsorával egybekötött élőzenés hajó, ahol egy félórás show műsort is kapnak az érdeklődő vendégek. E mellett játszom a Four Seasons Hotelben is teaidőkben. Ezek jelenleg az állandó helyeim, és emellett szoktam kapni plusz fellépési lehetőségeket is.

Nemrégiben volt alkalmam együtt koncertezni Bodrogi Gyula színművésszel, akihez Varnus Xaver orgonaművész hívott meg. Xaver a hotelben hallott zongorázni és így jutott eszébe a meghívás, amit természetesen nagy örömmel elfogadtam. November utolsó hetében Stuttgartban koncerteztem az öcsémmel, idén ötödszörre. Stuttgartban a koncert mellett kaptunk egy cd-szerződést, amire előre megrendelt zenéket fogunk felzongorázni, egy történet keretében.

PRAE.HU: A repertoárt te állítod össze, vagy vannak megrendelések, előre összeállított darabok?

A hotelben én állítom össze a repertoárt, de azt is az ott ülő közönség függvényében. Mindig felmérem, hogy hova valósi emberek ülnek a bárban, és ahhoz képest próbálok zongorázni. A hajón előre megírt program szerint zongorázom a show keretein belül. Szabadidőmben, ami hála Istennek mostanában elég kevés, igyekszem a repertoáromat bővíteni.

PRAE.HU: Milyen darabokat tanultál meg az elmúlt időszakban, s ezeket hogyan próbálod felfrissíteni, hogy újszerűen hasson? Meddig mehet el egy jazz-zenész a régóta bejáratott darabok újításában? Vannak az improvizációnak határai?

Mostanában erre, a stuttgarti koncertünkre gyakoroltunk az öcsémmel, Gyulával.  Itt a saját műveinken kívül játszunk magyar cigányzenét is, négykezes előadásban. Ha pedig marad időm, akkor mindig gyakorolok klasszikus zenét, főleg Bach műveit. Szeretnék minél többet komponálni és hangszerelni a közeljövőben.

Frissíteni mindig lehet a jazzben. Lényeges, hogy törekedjünk arra, hogy kétszer ugyanúgy ne játsszunk el semmit, valamin mindig megpróbáljunk egy kicsit változtatni. A zenei megújulás rendkívül fontos a zenészek számára. Úgy gondolom, az improvizáció lényege, hogy az előadó megmutassa az érzelmeit és a gondolatvilágát a darabon belül - amit közvetít a közönség számára. Határ a csillagos ég. 

PRAE.HU: A jazzt sok szempontból a sajátos szabályokra épülő játék jellemzi. Tanulható a jazz? Mi az, ami intézményes keretek között megtanulható a jazzről, hogy az a későbbiekben segítse a játékot, fejlessze a variációkat?

Erről is írtam a mester diplomamunkámban, tudniillik összehasonlítottam a cigányzenét és a jazztanulást. Szerintem a jazz egy mértékig tanulható, de mint minden művészeti ág, nagyon sok múlik a tehetségen. Akkor van a legjobb helyzetben az ember, ha a szorgalom és a tehetség találkozik.

Intézményes keretek között meg lehet tanulni a jazz harmóniákat és az azokhoz illő, különböző improvizációs skálákat. Nagyon sok szabály elsajátítása fontos a zenével kapcsolatban, és ahogy mondani szokták, utána azok elfelejtése: mert elsősorban a zenére érdemes koncentrálni amikor játszunk. 

Jazzt tanulóknak elengedhetetlen a zenehallgatás, és hogy minél több fogást eltanuljanak a nagy jazzistáktól. Erre az a legjobb módszer, ha transzkripciókat tanulunk meg. Ez annyit jelent, hogy az előadónak az improvizációját lekottázzuk és megtanuljuk úgy, hogy együtt tudjuk játszani a felvétellel. Ez fejleszti a dallamvilágot, a ritmusérzéket és a time-ot is.

PRAE.HU: Számos művész fontosnak tartja, míg más kevésbé a megmérettetéseket. Te hogy vagy ezzel?

Igazán versenyzős típus soha nem voltam. Mindig magamhoz képest szerettem volna jól zongorázni. Bárzongorista versenyen indultam korábban, ahol a harmadik helyezést értem el. Ennek köszönhetem, hogy hívtak a hotelbe és a hajóra is játszani. A versenyen hallott a külügyminisztérium egyik képviselője, s azután felkértek, hogy az egyik rendezvényükön zongorázzam. Fontolgatom, hogy a jövőben elindulok jazz versenyeken is.

PRAE.HU: Mit tartasz a legjobb eredményednek a pályád során, amit sikerült elérned zongoraművészként? Melyik koncert volt a legmeghatározóbb az életedben?

A sikerélmények visznek előre. Mindegyik koncert feltölt és nagy élmény a számomra. Maga az a pillanat, hogy a játékom után az emberek odajönnek hozzám, gratulálnak, érdeklődnek, további sikereket kívánnak különösen meghat és ösztönöz arra, hogy minél jobban zongorázzam.