A könyvbemutató egy valódi óraverzumban zajlott, a Clock Café nevű kicsi, de barátságos hangulatú helyen ugyanis bármerre néztünk, tekintetünk mindig egy órába ütközött. Mindehhez társult némi századfordulós báj is, ami tekintve, hogy mégiscsak egy steampunk regény bemutatójáról volt szó, szintén nem elhanyagolható jellegzetesség. 

Pontosabban egy clockpunk regényről van szó, ami az angol nyelvű irodalomban egy létező kategória, magyarul viszont minden bizonnyal elsőként Lakatos István Óraverzum című regénye sorolható ebbe a zsánerbe. Története egy óraszerkezet irányította, mechanikus naprendszerben játszódik, ezen belül is a Seon nevű bolygón. A király és családja életébe nyerhetünk bepillantást, így az Óraverzum akár családregényként is olvasható. Főszereplője egy Mirkó nevű nyolcéves kisfiú (a királyfi), ő amellett, hogy nagyon okos, egy idegesítően rosszcsont kisfiú, akinek bizony még a regény szerzője és szerkesztője is legszívesebben lekevert volna néhány taslit. Másrészről azonban Dóka Péter szerint jó, hogy megszületett ez a szereplő, mert a magyar ifjúsági regények amúgy sem bővelkedtek eddig olyan karakterekben, mint amilyen például az amerikaiak számára Huckleberry Finn. Annyiban azonban mégiscsak hasonlít Mirkó az olyan közismert magyar regényszereplőkhöz is, mint például Nyilas Misi, hogy ő is csak magányosan bolyong a felnőttek világában. A szerkesztő szerint nem baj, ha nem tudunk teljesen azonosulni a főhőssel ellenszenves tulajdonságai miatt, hiszen például az Éhezők viadala is működőképes történet azzal együtt, hogy a főhős nem igazán szimpatikus.      

Suzanne Collins regénye más okból is említésre került a beszélgetés során. Az Óraverzum világának ugyanis egyik legkülönlegesebb vonása, hogy a férfiak általában tutyimutyik, míg a nők az igazán szimpatikus módon vagány szereplők. Turi Tímea szerint is inkább Mirkó nagynénjével, a Kisasszony néven is emlegetett Szaffival lehet igazán azonosulni, és így mintegy a regény titkos főszerplőjének tekinteni. Más szempontból is különös regény Lakatos István könyve, hiszen helyet kapnak benne olyan, felnőtteket érintő problémák is, mint például az alkoholizmus. Így aztán felmerül a kérdés, tulajdonképpen kiknek is szól valójában a történet. Lakatos István alapvetően ifjúsági regényként tekint saját alkotására, míg Turi Tímea úgy fogalmazott, hogy a jó értelemben infantilis felnőttek számára is érdekes lehet. Dóka Péter pedig arról beszélt, hogy mivel a szerző szakember véleményét is kikérte azzal kapcsolatban, hogy mennyire helytálló regénye a mechanika törvényei szempontjából, ajánlható a könyv a fizika iránt érdeklődőknek is. 

Lakatos ezenkívül sok információt gyűjtött a viktoriánus Londonról és a századfordulós Budapestről is, utóbbi a regény lehetséges folytatásában nagyobb szerephez is juthat, ezenkívül a regény támaszkodik a teremtésmítoszok világára vagy épp Prométheusz történetére is. Turi Tímea szerint a történetbe beleszövődnek vallásparabolák is, ami azért is érdekes, mert mint megtudtuk, az Óraverzum világában nincsenek templomok, és a mi életünk legmisztikusabb kérdései, például hogy miért vagyunk itt ebben a világban, mi értelme a létezésnek, vagy hogy hogyan működik a világmindenség, más fénytörésbe kerülnek, hiszen a regény szereplőinek elég csak felnézni az égre, és látják a hatalmas mechanikus karokat, amik mozgatják a bolygókat.

A kitalált világhoz kell egy kitalált nyelv is, ez elsősorban az állatok elnevezésében mutatkozik meg a regényben. Turi Tímea szerint ezek a szavak a nyelvújítás korának túlkapásait idézik meg, amivel pont beletrafált a lényegbe, Lakatos direkt kereste a furcsa kifejezéseket, különösen termékeny volt e téren a találkozása egy 19. századi természetrajz tankönyvvel.

Lakatos István sokak által jól ismert illusztrátori és képregényes előélete, illetve korábbi könyvei (Lencsilány, Dobozváros) miatt felmerül a kérdés, miért áll ez a kötet csak szövegből (a kötet elején található magyarázó ábrán kívül). A szerző egyrészt azzal magyarázta, hogy barátnője tanácsára hagyta ki a képeket, aki szerint egy adott kor felett a gyerekek előszeretettel szeretik jelezni, hogy ők már nem képeskönyvet nézegető kicsik, mert már igazi könyveket olvasnak, másrészt bár csodálja a Verne regények jellegzetes illusztrációit, és kísérletezett is vele, de valahogy nem igazán működött. 

Működik viszont a kitalált világ, keringenek a bolygók az óra körül, a könyv pedig útjára indul, hogy minél több olvasót meghódítson. Ki tudja, talán sosem áll majd meg.