A Brody Studiosban ülünk, kellemes fények közepette, miközben Dr. Pető Andrea rögtön a szerzőnek szegez jónéhány kérdést. A történészt érdekli, hogy Ugron mivel magyarázza könyveinek népszerűségét, illetve, hogy miért van az, hogy e regényeket a történetírások és a kortárs magas irodalom remekei is kicsit kinézik maguk közül. Az író szerint a sikert nehéz magyarázni, nyilván mivel nincs rá recept, ugyanakkor talán van egy egészen egyszerű oka, ami miatt a könyveit olyan sokan kedvelik: az emberek szeretnek meséket olvasni, olyan meséket pedig még inkább, amelyek bizonyos szálakkal köthetőek a valósághoz. Ezek a regények pedig egyaránt közel állnak a meséhez, illetve a tényekkel dolgozó írásokhoz is, hiszen Ugron el is mondja, hogy habár fikciót írt, azért a kész és köztudott tényeknek nem szeretett volna ellentmondani. Gyorsan meg is cáfolja Petőt, szerinte a történészek nem bántják a regényeit, sőt sok pozitív visszajelzést kapott tőlük. A kortárs magas irodalom pedig ugyan lenézte az első regényét, de azt ő maga is lektűrnek szánta és úgy gondolja, hogy az Erdélyi menyegző és A nádor asszonyai már nehezebben befogadható szövegeknek számíthatnak. “És egyébként is azt gondolom, hogy a magas és népszerű irodalom egymástól nem is olyan élesen elválasztható kategóriák”.

Pető a történelmi regény fogalmát említi és rákérdez, hogy Ugron Zsolna hogyan használja az eredeti forrásokat, hogy ez a fajta írás miben különbözik a történész munkájától. A szerző pedig lelkesen magyaráz, hogy ő tulajdonképpen fikciót kívánt írni, éppen ezért az adatok számára csak referenciapontokként szolgáltak, ugyan hűségesen használta a történettudomány eredményeit, viszont könnyebb dolga volt, hiszen a lyukas helyeket azzal töltötte ki, amivel csak szerette volna. Báthory Anna utaztatása is így alakult ki: van a történetelemben 10-15 év, ami alatt az erdélyi fejeledem húgáról nem szólnak a források, a szerző ezt a hiányt saját fantáziával pótolta. Miközben ezt részletezi, azt is elmeséli, hogy az írás alatt megtudta, hogy az MTA könyvtárában van egy levél, amit Báthory Anna írt ekkortájt, és amelyet lengyelből fordítottak le magyarra. “Kamaszos kiváncsisággal rohantam, hogy végre meglássam Anna kézírását és, hogy megtudjak róla valamit ebből az évtizedből, azonban végül csalódnom kellett, a levelet ugyan tényleg egy Báthory Anna nevű nő írta, viszont ő Báthory András (Báthory István unokaöccse) felesége volt”.

E rövidke történet után a beszélgetés még reflektáltabbá válik, Pető izgalmasan illeszti be a regényt a különféle diskurzusokba, tradíciókba így szó esik arról, hogy a szöveg mennyire áll közel 20. század eleji női íráshagyományhoz, illetve milyen viszonyban van a transzilvánizmus szellemében született művekkel. Ugron szerint ezekhez mind kapcsolható az ő regénye, viszont ez a kötődés egyik esetben sem tudatos. "Ösztönösen alakult ki az irány, ez a nyelvezet, egy egészen egyszerű ok miatt: én magam is ilyen típusú regényeket szeretek olvasni, és olyat akartam írni, ami hozzám is közel áll”. Megtudjuk még, hogy a szerzőnek van egyfajta “kosztümös fixációja” is, erősen vonzódik minden történelmi filmhez, sorozathoz, könyvhöz. Tulajdonképpen beleszeretett e 17. századi világba, rengeteg izgalmas dolog van benne ugyanis, például az Erdély és Magyarország közötti egyensúlyi viszony vagy az, ahogyan ekkoriban a nők a háttérben mozgatják a szálakat, de kedveli azt is, hogy a Báthoryak korában a gondolkodás egyszerre vallásos és profán, ugyanakkor erősen misztikus is.

A nádor asszonyaiban Ugron Zsolna érdekes viszonyokat és karaktereket mutat be, ábrázol, de nem foglal állást, miközben a szerző azt is kihangsúlyozza, hogy számára a 17. század továbbra is egy díszlet, amibe bele tudja rejteni saját üzeneteit is, többek között azt, hogy a nőiség, a női szerep felvállalása a mai világunkban is kulcsfontosságú lehet. Ha tehát ragasztgatnánk még a kategóriákat erre a textusra, akkor el lehetne mondani még azt is, hogy egy igazi női (feminista?) regényről van szó.

Ugron Zsolna: A nádor asszonyai, Libri Könyvkiadó, 3490 Ft, 336 oldal, 2014.