Ha az ember a maga kis világában -  ami eltörpül a világegyetem végtelenségéhez képest  - azt érzi: ahelyett, hogy előremennénk, egyre csak hátrálunk, olvasson-e könyveket? Alföldi Róbert, az est műsorvezetője ezt a kérdést ugyan a program második részében tette fel Hankiss Elemérnek, ám bizonyos szempontból leképezi mindazt, amiről az egész műsor szólt. Hankiss Az emberi kaland című könyvének újrakiadása apropóján volt a műsor egyik meghívottja, ám azalatt a néhány perc alatt, amit a színpadon töltött, tényleg bejártuk a világmindenséget, illetve újfent konstatálhattuk, hogy az bejárhatatlan, és hogy többek között ezzel a nehezen emészthető élménnyel szemben védekezésképp hozza létre az ember mindazt, amit kultúrának nevezünk.   

Ezután hívta Alföldi a színpadra Péterfy-Novák Évát, aki terápiaként megírt Egyasszony című könyvében több évtizednyi hárítás és elfojtás után nyíltan elgyászolja súlyos fogyatékkal született és csak hét évet megélt kislányát. Szívszorító pillanatok voltak, ahogy Péterfy-Novák Éva elmondta, a könyv megírásához az a gondolat is vezette, hogy a mások felelőtlensége miatt szenvedésre kárhoztatott emberi lény földi léte mégsem zárult le halálával, mert mostantól mindig élni fog a leírt szavak, a megjelentetett könyv által.

A felelősség talán a legjobb szó arra, ahogy a műsormenetben következtek egymás után a részvevők, hiszen az alapvetően vidámságra, anekdotázásásra, egymás kedves kis provokálására épülő programban azok a témák is megkaphatták a tisztelet és méltó helyüket, amelyek nehezen lettek volna belegyömöszölhetők a könnyedség alapkoncepciójába. Szerencsésnek hatott, hogy a következő beszélgetőtárs épp Náray Tamás volt, s mindaz, amit Az utolsó reggel Párizsban című önéletrajzi ihletésű regénye kapcsán elmondott az eddig megélt tapasztalatok összegzéséről, a visszatekintés személyes igényéről vagy a siker természetéről, jó átvezetőként szolgált a  könnyedebb témák és kellemes csevegés irányába. Náray fontosnak tartotta kiemelni, kétkötetes életrajzi ihletésű regényének megírása egyszeri kísérlet volt, nem kíván tartósan regényírással foglalkozni, s önironikusan beszélt arról is, hogy milyen nehéz és fáradtságos munka könyvet írni. Hát még elolvasni  - a saját könyvét.  

A többször emlegetett könnyedségre persze maga a műfaj predesztinál leginkább, hiszen a cél két-három kérdés által felkelteni könyv és szerzője - ne feledjük, az író is egy brand  -  iránt az érdeklődést. Így lett végül a Jaume Cabré katalán íróval folytatott beszélgetés egyik fő motívuma egy macska, aki megihlette a szerzőt Én vétkem című regényének megírására. Mert hiszen nem te birtoklod a macskád, hanem ő az, aki kegyesen megengedi, hogy egy fedél alatt élj vele, hasonlóképpen egy régi hegedűt - ami központi szerepet játszik a regényben -  sem te birtokolsz, hanem ő birtokol téged. 

Aztán megtudhattuk azt is, hogy merre kanyaroghat egy beszélgetés akkor, ha a műsorvezető Szívlekvár helyett Szilvalekvár címmel konferálja fel Kőrösi Zoltán legújabb regényét, ami egyébként, híven az est tematikájához, a történetmesélés mélyen emberi cselekedetét helyezi középpontba. A regény egy Magyar vezetéknevet viselő család története, de mégsem igazán klasszikus családtörténet. Ezzel kapcsolatban Alföldi azt vetette fel - utalva a hallott regényrészletre -, talán azért nem nagy a szívünk, sőt inkább egyre csak megy össze, mert nem mesélünk történeteket egymásnak. Kőrösi Zoltán szerint itt a Kárpát-medencében inkább a túlélésre neveltek minket az évszázadok és nem az élet meg- és átélésére, felfedezésére, így a történeteinkkel sem foglalkozunk, nem tanultunk meg ugyanis beszélgetni. 

Egyetértett az elhangzottakkal Papp Sándor Zsigmond is, akiről kiderült, van némi érzéke a  showmanséghez, hiszen azzal a felütéssel indította mondanivalóját, hogy szorongásos ember lévén sokszor álmodik a rá váró megpróbáltatásokkal, így ezzel az esttel kapcsolatban például azt álmodta, hogy Ugron Zsolnával kellett párbajoznia az X-faktorban. A Jóisten megvakul című elbeszéléskötetével kapcsolatban is szóba kerültek az álmok, hiszen mint mondta, mindig kell valami álomszerű mozzanat, amivel az elbeszéléseket kizökkenti a realitásból.   

A szorongásairól és annak vicces formában törtőnő kiírásáról beszélt Lackfi János is, emellett megjegyezte hogy kötete nem jöhetett volna létre, ha nem ilyen a magyar valóság. A Három a magyar igazság című könyvéből egyik legérdekesebb mozzanatnak tűnik, ahogy Lackfi megpróbálta a klasszikus irodalmi alkotások és operák cselekményét mai magyar közegbe átültetni. Szerinte amúgy is egy shakespeare-i világban élünk, az írók pedig tulajdonképppen hálásak lehetnek ezért.

Másfajta szorongásokról beszélt D. Tóth Kriszta, és többszörösen is visszautalt az est során korábban elhagzottakra a témaválasztás kapcsán, hogy miért a negyvenes nők életközepi válságáról írt Húszezer éjszaka című regényében. Gyakorlatilag előremenekül, és már most ír olyan problémákról, amelyek életkora miatt még csak pár év múlva lehetnek esedékesek.

Nem tekinthető ellenben menekülésnek, ahogy Ugron Zsolna Báthory Anna élettörténetéhez fordult, és tervezett trilógiája második kötetében (A nádor asszonyai)  is ennek az asszonynak az életét írta meg. Kifejezetten örült annak, hogy Alföldi feltette a kérdést, történelmi regényeket ír-e, mert ezt mások evidenciaként szokták kezelni, míg ő maga inkább úgy fogalmaz: történelmi díszletekbe rejtve beszél emberi kapcsolatokról problémákrtól, érzésekről.   

Hallható volt még ezen kívül néhány vers Kukorelly Endre hamarosan megjelenő Összegyűjtött versek címet viselő kötetéből is. Az est során bemutatott könyvekből Bezerédy Zoltán, Elek Ferenc és Rezes Judit olvasott fel részleteket. Továbbá fellépett még zenekarával Robi Lakatos, akinek hamarosan szintén könyve jelenik meg. 

Fotó: Ficsor Zsolt