E. Csorba Csilla, az intézmény vezetője arról beszélt, hogy készülve a Holokauszt-emlékév programjaira milyen sokszor fordultak a Kertész Imre írásaiba foglalt tanúságtételhez, meg- és előrelátásaihoz, érzékeny megállapításaihoz. Megemlítette, hogy a jövő héten megrendezésre kerülő nemzetközi Holokauszt-konferencia több résztvevője is a szerző írásairól tart majd előadást. A beszédben az irodalom hiteles közvető szerepe is szóba került, E. Csorba Csilla idézte Kertészt: "Az a társadalom, amiben az irodalom nem fontos, nem lehet normális társadalom." Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó vezetője szerint a kiadó is megkapta már idén a maga ajándékát a szerzőtől azáltal, hogy megjelentethették  A végső kocsma című kötetet, amit Morcsányi nagy és rendkívüli jelentőségű könyvnek nevezett. 

Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere Kertész Imre egy 1993-ban a Vigíliában megjelent interjújából vett részlettel indította köszöntőjét, melyben Kertész arról beszélt, hogy akkor is köszönni kell és kezet fogni a másikkal, ha amaz homlokegyenest más - sőt, akár szemünkben károsnak tartott - eszméket vall.  Balog azt mondta, jó hogy Kertész itthon van és jó lenne, ha tényleg itthon lenne, noha ez néha nem is olyan könnyű. A miniszter szerint bár megoldás lehetne sok problémára egy nagy tisztázó interjú, el kell fogadni Kertész feleségének véleményét is, miszerint nincs erre szükség, elsősorban az író műveit kell olvasni. Örüljünk egyetlen irodalmi Nobel-díjasunknak, aki  - és itt megint Kertész szavait kölcsönözte - ráadásul ki is heverte a Nobel-díjat. Balog hozzátette még, a kormányzatnak az a feladata, hogy hozzásegítsen minél több embert ahhoz, hogy olvashassa Kertész műveit.   

Személyesebb hangvételű köszöntésekre is lehetőséget adott az este. Spiró György Panoráma című írásában, melyet Kulka János olvasott fel, arra a napra emlékszik vissza, amikor Kertész először csodálkozott rá, milyen látvány tárul Tihanyban a Rege cukrászda teraszán ücsörgők elé. A visszaemlékező számára még akkor is ez volt a fontosabb, említésre méltó mozzanat, amikor a Nobel-díj kihirdetése után egy televíziós műsorban a szokásos  közhelyszerű méltatásokat várták volna inkább tőle. Ugyancsak Kulka János olvasott fel Szomory Dezső Levelek egy barátnőmhöz című művéből egy részletet. Szomory más módon is szóba került az esten, a Petőfi Irodalmi Múzeum nevében E. Csorba Csilla a Sorstalanság-felolvasás kilenc órányi hangfelvételén túl egy Szomory Dezső portrét adott át Kertésznek.    

Selyem Zsuzsa esszészerű dialógusát (Az élet és a halál atonális könyveiben) Fullajtár Andrea és Rezes Judit olvasta fel. A kevert műfajú, laudáció, olvasónapló, esszé, mini-dráma elemeit is tartalmazó szövegben olyan mondatok is elhangoztak, mint:  "Ha a K-dosszié életrajz, A végső kocsma halálrajz.(...) Az élet logika, a halál metafora."  

Külföldről is érkeztek jókívánságok videóüzenetek formájában. Daniel Barenboim argentínai születésű izraeli zongoraművész és karmester köszöntőjében többek között azt a számára maradandó emléket említette, hogy épp Kertész kért tőle jegyet a Bayreuthi Ünnepi Játékokra, egy a koncentrációs táborokat megjárt ember azért, hogy Richard Wagner zenéjét hallgassa. Herman Beil osztrák dramaturg szerint pedig Kertész műveihez egyetlen zene méltó, Wolfgang Amadeus Mozarté, ezért is volt hallható a videóüzenetét kísérő zenei aláfestés. 

Mozart zenéjét a helyszínen, élőben is hallhatták a jelenlévők: Lukin Zsuzsanna az Abendempfindung című dalt énekelte, közvetlenül Kertész mellett ülve, ezekre a percekre különösen bensőségessé és meghitté téve az ünneplést. Zongorán Várjon Dénes kísérte. Közreműködött még Rohmann Ditta (cselló) és Szőke Szabolcs (gadulka, array mbirra)

Fotó: Bach Máté