PRAE.HU: Ön szerint mitől függ, hogy a gyerekek melyik mesekönyvet szeretik meg?

Méhes Károly: Bizonyára nincs általános recept erre. Működhet egy olyan mesekönyv is, ami nagyon fantasztikus, „elrugaszkodott” álomvilágot jelenít meg, de ugyanúgy jó fogadtatásra számíthat, ami kvázi róluk szól, ismerik minden ízében a megjelenő világot, ami persze, azért kicsit ki van facsarva-színezve. A Kitkat-mesék ez utóbbi kategóriába tartoznak, hiszen Kati lányommal együtt találtuk ki őket. Majdnem mindegyik „megtörtént” valamiképpen, csak aztán írás közben alakulgatott. Szerintem jó, ha egy mese írott formában is követi az élőbeszédet, amennyire csak lehet, tehát nem csak (fel)olvasható, hanem klasszikus értelemben mesélhető is.

PRAE.HU: Úgy tudom, lesz folytatása a Kitkatnak. A gyermeke irányítja a történetek fonalát? Közös az alkotói munka?

Egy nyolc-kilenc éves gyerek – az én tapasztalom szerint – még úgy működik, hogy van egy valós élete, amiben fizikailag jelen van, jár iskolába, szaladgál, otthon tesz-vesz; és van egy külön kis világa, amiben az történik, amit ő akar. A kettő világ között ugyan van némi átjárás, de a mese szempontjából mégis csak fontosabb ez a bizonyos álomvilág. Katinak is folyamatosan jár az agya, elképesztő történeteket, figurákat, helyszíneket, egész kis univerzumokat talál ki – azaz, mesél magának, mesél nekem, úgyhogy voltaképp nagyon egyszerű a dolgom: csak ki kell válasszam a legizgalmasabb sztorikat, aztán gyorsan le kell írni, nehogy elszálljanak, mert aztán jönnek az újak.   

PRAE.HU: Ön szerint fontos, hogy egy manapság megjelenő mesekönyvben szerepeljenek a mai gyerekek környezetében előforduló dolgok, mint például okostelefon, internet, facebook? Vagy jobb, ha a szerző az ősforrások pereménél marad, s a szeretet, hit, szépség bukkan fel a történeteiben?

Mindkettő fontos. A mesélésnek azért máig megmaradt egyfajta tradicionális stílusa, jó esetben azonnal fel lehet ismerni, hogy mesét olvasunk. Nyilván, a mesékben legtöbbször megjelenik valamiféle jó-rossz harc, amibe ugyanúgy beletartozik a hit-remény-szeretet, mint az áskálódás-irigység-féltékenység. Amúgy ezeket a kategóriákat a gyerekek nagyon is ismerik, értik, ha mindezek megjelennek a történetekben. Emellett simán lehet egy mai mesében bármi, ami mindennapi életünk része, az internettől a plázákig, de nem ettől lesz egy mese „modern”, pláne nem jobb, mint az ilyen dolgok megjelenítése nélkül.

PRAE.HU: Mitől tud modern lenni egy mese?

Igazából nem tudom. Elvégre a „régi” mesékben épp az a jó, hogy hömpölyögnek, lassúak bizonyos értelemben; nagyon megvan még az a fajta szabályosságuk, amit legegyszerűbben „alapállapot-konfliktus-megoldás” hármassággal lehet jellemezni. Gondoljunk csak a legismertebb Piroska és farkasra. De már mennyire más egy Micimackó, már amennyiben az mese egyáltalán… Ugyanakkor ott van a valamikor 1970-es években született, mára klasszikussá vált Süsü, a sárkány, ami meg beleillik az előbb említett klasszikus vonalba. Némi csapda ott van elrejtve, hogy a meseíró titkon abban reménykedik, hogy művével olvasásra ösztökél (szülőt, gyereket egyaránt), megszeretteti az olvasást, a könyvet, ezt a tévénél, számítógépnél sokkal lassúbb, komótosabb, voltaképp „korszerűtlenebb” műfajt. Ám épp emiatt óhatatlanul konkurenciaharcot hirdet az említett elektronikus eszközök ellen, tehát úgy kell csábítóvá váljon a mai, modern világban, hogy a „régi” értékeket vonzóvá teszi.

PRAE.HU: Jelenleg milyen meseötletek foglalkoztatják?

Írjuk a Kitkat második könyvét, úgy hat-hét mese van készen: Kitkat lábát töri, Kitkat és a Drótgyár, Kitkat házi feladatot ír… Talán egy éven belül összejön annyi, amiből meg lehet csinálni egy új kötetet.

PRAE.HU: Miben lesz más az új kötet az előzőhöz képest? Miben szeretne más lenni?

Alapvetően folytatás lesz. Annyiban más, amennyiben mi magunk, mármint Kati lányom és én öregszünk (ő már majdnem 10 éves, én inkább nem is mondom, mennyi…), és mint még inkább összeszokott páros, szolgáljuk ki egymás mese-szerző igényét. Egy már nagyobbacska gyerek világa jelenik meg ezekben a mesékben, aki sok mindenben felnőttesen gondolkozik, formál véleményt, de közben még ő maga is ragaszkodik gyermek mivoltához, azokhoz a „jogokhoz”, amiket – bizonyos értelemben: sajnos – a mi társadalmunkban csak a gyerekeket illetik meg.

PRAE.HU: Pécshez több magyar író is kötődik, a régiek közül Bertha Bulcsu és Csorba Győző, a kortársak közül például Bertók László és ön is. Milyen ez a város? Ideális terep egy író vagy egy gyerek számára?

Íráshoz igazából egy csöndes zúg, némi szabadidő szükséges. Pécsnek van egy nemes és szép irodalmi tradíciója, ami főképp a 20. századot illeti, Várkonyi Nándortól a maiakig – ha a mese-vonalat nézzük, tán nem mellékes, hogy itt indult Lázár Ervin pályája, még pécsi lakos volt, amikor megjelent tőle A kisfiú meg az oroszlánok. Bár számszerűen nem él itt manapság sok író-költő, mégis, azok közül, akik vannak, többen is írunk mesét (is). Szerencsére sok gyermekintézmény, könyvtár van, vagy például a Zsolnay Kulturális Negyed (benne a Bóbita Bábszínházzal), ahol különös figyelmet fordítanak a gyerekekre, és ezáltal a mesékre is. December 6-7-én Hóbagoly Fesztivál címen új mesefesztivál lesz, ahol Kitkat is fellép majd.