PRAE.HU: Már a 2010-es Guru című előadás jegyeit is rendkívül gyorsan elkapkodták, a Poppera bemutatója teltházzal debütált. Miben látjátok Popper népszerűségének titkát?

Sándor Anna: Jól ismertem őt, a barátomnak tudhattam. Úgy gondolom, a közvetlensége, az irodalmi tudása, témaválasztásai erőteljesen meghatározták Péter népszerűségét. Mindannyiunkat érintő, aktuális kérdésekről beszélt könnyed stílusban, érthetően, szórakoztató előadásmódban, kiváló retorikai képességek birtokában. Azon kivételes emberek közé tartozott, aki felismerte: korunkban hatalmas igény mutatkozik egy olyan iránytűre, amely segít bennünket eligazodni a világ és saját lelkünk zavaraiban. Évekig ültem mellette, 2004-től rendszeresen tartott előadásokat itt, a Spinozában. Hallgattam az előadásait, közben fürkésztem a közönség arcát, és bizony sokszor elgondolkodtam azon, vajon miért mennek ki az emberek boldogan az előadásairól. Évekig rejtély volt ez számomra. Popper Péter gyógyszer, jobban mondva előadásai során minden egyes ember olyan gyógyszert kaphatott tőle, amelynek lényege az egyszerű szavakkal megfogalmazott nyugtató. Vallás, párkapcsolat, identitás, minden témában képes volt valami megnyugtatóval szolgálni a hallgatóságnak. Gyakran mondogatta: "Nem baj, fiam, ha nem vagy boldog, nem kötelező annak lenni." Vagy: "Van Isten? Nem a mi kompetenciánk eldönteni." Könnyedén, egy-egy hasonló meglátással vette le lelkünkről a nyomasztó terheket.

Hábetler András: Én úgy látom, hogy Popper azokat a kérdéseket tette fel, amelyeket mi magunk is évezredek óta felteszünk magunknak. Úgy ad válaszokat, hogy nem ad válaszokat, és éppen ez az, amitől sikeres, amitől az egész jelenség olyan mesterien popperi. Utakat mutat, elgondolkodtat, rámutat a világ összefüggéseire, és belső utazásra késztet. A Guru és a Poppera a Popper köré épített hitelre, csúnyább szóval marketingre épít. Akit a guru neve vonz, azt bizony becsábítja a nézőtérre a két produkció. A humorral megspékelt zenés színdarabban a néző ismét katartikus, szíveket célzó mondatokkal találja szembe magát.

PRAE.HU: Négy év telt el a Guru színrevitele óta. Miért döntöttél a guruközpontú történet folytatása mellett?

Sándor Anna: Péter tavaly novemberben lett volna 80 éves, ekkor döntöttünk úgy, hogy továbbfejlesztjük a Gurut, és hogy új életet lehelünk az általa is sokat boncolgatott témákba. A szerelem, a szex, a partnerválasztás, a kötődés, az unalom és az identitás kérdéskörei adják a darab gerincét, ugyanakkor törekedtünk arra, hogy az aktualitásokhoz hűen bővítsük a szöveget. Eltöprengtünk azon, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek az elmúlt négy év során felerősödtek a társadalomban. Az internetes társkeresés és az abból adódó párkapcsolati problémák, a homoszexualitás, az egészségmánia kerültek terítékre válaszul. Az egyórás darab fele zene, fele szöveg, és szórakoztatóan komoly.

PRAE.HU: Milyen forrásokból merítettetek a társszerzővel, Mészöly Gáborral, a szövegkönyv megírásához?

Sándor Anna: Az előadásban természetesen előfordulnak szó szerinti Popper-idézetek, forrásként használtam könyveit és előadásainak anyagát, de elsősorban Péter stílusát, mentalitását igyekeztük kidomborítani. A darab üzenete is az övé: jön az emberiség, és megmenti magát. Minden elrendeződik idővel. könyveire és előadásaira támaszkodtam. A mai kor problémáinak leképezését illetően pedig megpróbáltam megérezni, mit mondana ezekre Péter, ha még köztünk élne. Hábetler András, úgy érzem, ismét telitalálat lett, ismét remekül hozza a mindentudó professzor popperi lazaságát.

PRAE.HU: A Spinoza Színház, valljuk be, nem csak a Popper-atmoszféra miatt bír közönségvonzó erővel. Mi volt a cél a helyszínválasztáskor?

Sándor Anna: Hogy legyen egy olyan hely, ahol értelmes emberek jönnek össze, és értelmes dolgok történnek. A hangsúly a közösségteremtésen van. Olyan helyet kívántam Budapesten létrehozni, ahol valamiféle szellemi műhely formálódik, ahol egyaránt helye van a színháznak, koncertnek, kiállításnak, szaktekintélyek előadásainak. Saját pénzből, állami támogatás nélkül működtetett közösségi helyszínről, színházról és étteremről beszélünk, mégsem erre, hanem arra vagyok a legbüszkébb, hogy olyan darabokat viszünk színre a belváros szívében, amelyre az is szívesen beül, aki operalátogató, és az is élvezi az előadásokat, aki még sosem volt operában. Hittem abban, hogy van értelme tenni valamit a közösségért. Ahogy az Ab Ovo és a Spinoza közös kiadásában megjelent kötetemben ("Anna, te hülye vagy?" - Spinoza a Dob utcában) is olvasható: hiszek a közösség erejében, holland gyökerű magyarként hittem a Spinoza-szellemiség magyarországi kialakításában, és hiszem, hogy csak az emberi kapcsolatokért érdemes élni.

PRAE.HU: Az opera a te tereped, András, mégsem mondhatjuk, hogy egyszerű dolgod van, hiszen a darabban nem csupán énekelsz, stand-upolsz, hanem egy óra alatt több karakter bőrébe is belebújsz.

Hábetler András: Ez a sokféleség nagyon élvezetes, és egyben kihívás is, azaz hogy egy adott darabban többféle karaktert kell megformálnom. Nem csupán egy Guru, egy Professzor, Popper Péter vagy Lucifer bőrébe bújok, hanem én keltem életre a játékmestert is, aki a két főszereplő, Merán Bálint és Bucsi Annamária mellett a közönséggel is folyamatosan interakciót tart fenn.

PRAE.HU: Mennyire tudtál azonosulni a Professzor meglátásaival?

Hábetler András: Bevallom, hogy Poppert én magam sosem láttam élőben, az előadásait sem nagyon hallgattam. Amikor felkértek a Guru szerepére, kerestem a Youtube-on egy videót, és belehallgattam az egyik előadásába. Néhány perc múlva azonban leállítottam a felvételt, mert azt éreztem, hogy lehetetlenség imitálni őt, hogy én nem tudok olyan lenni, mint ő. A szerep lényegével azonban ekkorra már tisztában voltam: meg kell fogni a közönséget, el kell érnem, hogy bizalommal odaadják magukat nekem, merjenek nevetni és meghatódni úgy, ahogyan annak idején az ő jelenlétében. A darab remekül rávilágít a kapcsolatteremtés nehézségeire, az egymással létezést ellehetetlenítő női-férfi attitűdre, valamint azokra a problémapontokra, amelyek a párkapcsolatot kérészéletűvé tehetik. Te is, én is, mindenki belebotlik párkapcsolati sztereotípiákba, ilyen például a nemek közti szerepek felcserélődése, én valahogy azt érzem, hogy több ezer éve járjuk körbe ugyanezeket a kérdéseket. A nők az emancipációból kifolyólag ma már talán tiszteltebb helyzetben vannak, de ahogyan azt József Attila is mondja: „nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”. Véleményem szerint leginkább a nemi szerepcseréből adódnak konfliktusok.

PRAE.HU: Mennyire kaptál szabad kezet a szöveget illetően?

Hábetler András: Teljes mértékben. Természetesen voltak fix pontok, amelyektől nem tértem el, azonban a szöveg nagy részét úgy szabtam magamra, hogy ne kelljen olyan mondatokat elmondanom, amelyek idegenek tőlem, amelyek amúgy nem jönnének belőlem. Igyekeztem magamon keresztül szűrni a poénokat is. A humor ütemérzék kérdése, lényege az oldás. Jó, hogy ez az oldó technika Poppernél is megvolt. Az előadás egyes szakaszait az improvizáció, vagyis egy olyan játéklehetőség köti össze, amely közvetlenebb stílust követel meg. Ezeket a megnyilatkozásokat kikerülhetetlen volt a saját szájízemhez igazítani.

PRAE.HU: A férfi szereplő szájából elhangzott az előadáson: "még nem akarom lekötni magam". Ennek a „remek”, egyre divatosabb felfogásnak hol lehet a gyökere?

Hábetler András: Nézd, Popper is sokszor beszél a boldogságról, fejtegeti, hogy miben áll, mitől lehet egy egyén vagy egy közösség boldog. Azt hisszük, hogy az életben kötelező boldognak lenni, családot alapítani, megfelelni a társadalmi berögződéseknek. Na de, miért kössünk kompromisszumot, ha egy kapcsolat már nem működik, vagy ha valamelyik fél nem érzi benne már jól magát? Ahogy a Poppera is beszél erről, két ember kapcsolatának dinamikáját rengeteg összetevő határozza meg, ilyen a szerelem, a gyerekek, a szex, a tisztelet, a bizalom. Ezek nagyon ritkán tartják meg az optimális szintet hosszútávon.

Mészöly Gábor és Sándor Anna: Poppera

Szereplők:
Lány: Bucsi Annamária (szoprán)
Fiú: Merán Bálint
Professzor: Hábetler András
Producer: Sándor Anna

Dalszöveg: Bradányi Iván
Zeneszerző: Henk Nieland
Rendező: Fischer Gábor
Zenei betanító: Neumark Zoltán

Bemutató: 2014. október 19.

Spinoza Színház

Fotó: Véner Orsolya