A rendezvény egyre nagyobb népszerűségnek örvend, idén a későn jelentkezők várólistára kerültek. A főiskola aulája zsúfolásig megtelt, az előtérben helyet kapók kivetítőről követhették az előadást, amely idén három nagy részre oszlott.

Stílusosan Tom Schamp 1,2,3 – zählt mit! (Számolj velünk!) című könyvével vette kezdetét a könyvmaraton. Tavaly a szerzőtől Der beste ABC der Welt címmel ábécéskötetet láthattunk, most hangyákat kell követniük a szemfüles olvasóknak, a vasalóautó és citromprésjáművek között.

Az első nagy etap a Mesélek NEKED valamit volt.

Az első könyvével azonnal német ifjúsági könyvdíjra jelölt Kati Di Goldi Die Anarchie der Buchstaben  (A betűk anarchiája) volt. Főszereplője, Perry minden csütörtökön meglátogatja a nagyiját az idősek otthonában, aki már nem is tudja ő kicsoda, ezért a kislány elhatározza, hogy ábécés illetve ábévés könyvet készít a nagyinak. Végtére még az ábácében is lehet egy kis anarchia.

Renate Welsh új könyve a Sarah spinnt Geschichten (Sarah történetet sző) egy új iskolába átkerült kislányról szól, aki sem cigánykerekezni, sem fütyülni nem tud, így kénytelen elviselni Gustl terrorját a hazafelé vezető úton, egészen addig, amíg el nem kezdi történetekkel benépesíteni az utcát. Innentől az erőviszonyok megváltoznak.

Marjaleena Lembcke szintén egy kislány történetét meséli el. Az Eva im Haus der Geschichten (Éva a történetek házában) kiindulópontja nem éppen új, az elvált szülők miatt a nyaralásról lemaradó gyerek a nagybácsinál tölti a nyarat, egy meglehetősen furcsa figurákkal teli házban. Oliver bácsinak fogalma sincs a kislányokról, annál inkább van a történetekről, amiket Éva kérdéseinek megválaszolása helyett mesél el.

Kate DiCamillo Flora und Ulysses,  Die fabelhaften Abenteuer (Flora és Ulysses, A csodálatos kaland) címet viselő könyvében szerepel egy irtózatos szívóerővel bíró porszívó, egy örökéhes, szuperhősként újjászülető mókus, egy szerelmes regényeket író anya, és egy képregényrajongó kislány. A nevetés garantált, az amerikaiak egyik legünnepeltebb gyerekkönyvszerzőjének új kötetének remek humora van.

Amikor már kezdett fáradni a közönség, könyvadaptációból is mutattak részletet: láthattuk a Teresea Horvathová Kék tigris című művéből készült klasszikus, kelet-európai gyerekfilmet, régi típusú animációs betétekkel. Közben egy pillanatra vissza is repültem a gyerekkoromba, menten elhatározva, hogy ezt a filmet feltétlenül megszerzem a gyerekeimnek.

Oren Lavie & Wolf Erlbruch (utóbbi a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére című kötet szerzője), közösen könyvet írtak, melynek címe: A medvéről, aki nem volt itt (Der Bär, der nicht da war). A könyv fordítója pedig a medvék nagy barátja, a Micimackó német fordítója, Harry Rowolth. A kötetben megjelenik a medve, aki eddig nem volt itt, és kiránt a táskájából egy cetlit: „Te vagy én?” Jó kérdés, gondolja a medve, és elindul kideríteni a választ. Az erdőben különböző állatokkal találkozik, majd a tájolófáig ér, amin nyolc irány szerepel: Észak, Dél, Kelet, Nyugat, Jó, Rossz, Ebéd és Reggeli. Melyik irányba induljon, és vajon igénybe vegye-e a Teknős Taxit? Mindenki tudni szeretné, ki ő, ezért gyerek és felnőtt egyaránt szeretni fogja a két szerző varázslatos, filozofikus művét.

Emil Ostrovski Wo ein bisschen Zeit ist (Csak egy kis időre) címre hallgató regénye pedig azonnal felkerült a zárós határidőn belül kötelezően elolvasandó kötetek listájára. Három tini és egy bébi menekülnek a rendőrség elől. Igazi roadmovie-regény. A tizennyolc éves Jack Polovsky elrabolja frissen született adoptálandó fiát, hogy az időskori demenciában szenvedő nagyijának megmutathassa. Jack vesz egy autót, segítségül hívja a legjobb barátját, Tommy-t és a gyerek anyját - ezzel indul a két napig tartó szökés a rendőrség elől. Jack megbeszéli az élet nagy dolgait a fiával, akit egyébként Szókratésznek hívnak, legalábbis az apja. A végét nem vagyok hajlandó elárulni, mert ez igenis egy olyan könyv, amit magyarul is ki kell adni.

Itt végződött az első etap, a második pedig a Wie wird es aufhören? (Hogy végződik?) címre hallgatott. Hát, a kérdés mindenesetre jó. Oyvind Torseter szerint A lyukkal (Das Loch), ami egy vándorlyuk, hol a konyhában, hol a szekrényben tűnik fel, míg aztán hősünk el nem csípi és laborba küldi vizsgálatra. Csakhogy vannak az életnek megmagyarázhatatlan dolgai, kis és nagy filozófusoknak, felfedezőknek és szkeptikusoknak ajánlott olvasmány.

Chen Jianghong kínai származású, Párizsban élő szerző könyve, Der kleine Fischer Tong, (Tong, a kis halász) nem minden olvasó, és főként nem minden gyerek számára ajánlott. A komor képek, a viharos tengeren küzdő, csontvázat kihorgászó, majd az elől menekülő kisfiú története, nem hétköznapi. Chen Jianghong úgy beszél a félelemről, az akaratról, az alázatról, ahogyan ma már csak kevesen képesek. Erős könyv, nagyon erős képekkel, amelyben a jó ugyan elnyeri a jutalmát, de magyar fordításban biztosan nem látjuk viszont. Kár érte.

Több esélye van Charlotte Inden Operation 5 minus (A mínusz elégtelen hadművelet) című könyvének, hiszen, ahogy a címfordításból is kiderül, ebben a fiúknak szóló történetben arról van szó, hogy el kell távolítani egy elégtelent a naplóból.  Persze, ha Matze tudna  számolni, akkor a barátjának, Gogolnak nem jutna eszébe a matektanár lányának elrablása, és nem kérnék a fiúk váltságdíjul az elégtelen elégségesre javítását. Nem várakozna a kislány egy erdei kunyhóban, a banda pedig nem állna rémülten, hogy mikor lett a komolytalan ötletből valóság. Szerencsére a matektanárok német nyelvterületen is jófejek.

Itt érkezett a következő filmrészlet, amitől letörölhetetlen vigyor szaladt az arcomra, mert a filmet a gyerekeimmel kétszer láttuk már, és amúgy is Andreas Steinhöfel Német Gyerekirodalmi-díjas könyve első részén kívül megvan a másik kettő is a polcon. Szerintem egész egyszerűen zseniális. Rico, Oszkár és a nagy nyomozás címmel már 2012-ben kiadta az Animus kiadó. Persze értem, hogy Magyarországon a másság ábrázolása még mindig áthatolhatatlan falakba ütközik, de a mélyen és a magasan tehetséges, ezért kicsit furcsa gyerekek barátsága, pontos, kendőzetlen társadalomábrázolással a nehezen elfogadható kategória.

Mindenesetre most itt van Steinhöfel új könyve, aki ekkora siker után is képes újat mutatni, de legalább témájában megmarad a furcsa, ámde szórakoztató csodabogaraknál. Felix Winter egy baleset után 263 napig fekszik kómában, pontosan annyi ideig, ameddig az anyukája 11 éve terhes volt vele. Amikor azonban Félix felébred, nem emlékszik semmire. Anders. Más. Már a címe is. Három fiú, egy iskola és egy mindenben nagyon tudatos, akaratos anyaalak. Helye van a könyvespolcokon.

Így van ez (So ist es) - jött a harmadik etap.

David Cali & Maurizio A.C. Quarello Mein Vater der Pirat (Apám a kalóz) című képeskönyve a mágikus gyermeki fantázia és az apai szeretet teremtő és összetartó erejének megrázó darabja. A főszereplő kisfiú sokat kénytelen nélkülözni az édesapját, aki, amikor otthon van, kalózokról szóló történetekkel szórakoztatja a gyereket, aki azt képzeli, hogy az apja maga is hős kalóz. Egyszer aztán elindulnak az apát meglátogatni, akik munka közben súlyos balesetet szenvedett. Ekkor tudatosul a gyerekben, hogy az apa bányász. Felgyógyulása után elviszi a kisfiút a bányába, aki ott érti meg, hogy a történetekben csak a helyszín (tenger, kalózhajó) volt varázslatos, minden más (barátság, egymásra utaltság, bizalom) színtiszta valóság.

Meg Rosoff Was weiss ich von dir (Amit én tudok rólad) című könyve szintén apa-gyerek kötet, de ezúttal lány a főszereplője. Mila az apjával elindul, hogy annak egy régi barátját, akinek az apa az életét köszönheti, meglátogassa. A barát azonban eltűnik, így Miláék a felkutatására indulnak. Ahogy az utazásról szóló regényekkel már csak lenni szokott, a külső utazás mellett az olvasó részt vehet az önismereti belső út mellett az apa-lánya kapcsolat megismerésének rejtelmes útján is.

Sebastian Meschenmoser Gordon és Tapír című könyvéhez jegyzetnek, bevallom, csupán egy pöttyös kendőt rajzoltam fel. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy a rendes pingvin és a rendetlen tapír, meg persze a vécépapírguriga története közös kedvencünk lesz Both Gabival. A képeskönyv hasonló humorral operál, mint Jon Klassen könyvei a medvéről és az ő kalapjáról.

Benjamin Alire Sáenz: Aristoteles und Dante entdecken die Geheimnisse des Universums (Arisztotelész és Dante felfedezik a világegyetem titkait) Úgy tűnik, az ősz csupa filozófus és író névvel ellátott hősöket hozott. Szókratész és Gogol után most itt van Arisztotelész és Dante, akik barátok. Dante tud úszni, Ari nem. Danténak jó a beszélőkéje és magabiztos. Ari keresgéli a szavakat és kételkedik önmagában. Dante kiteljesedik a költészetben és művészetben. Ari elvész a fogdában ülő bátyjával kapcsolatos gondolatai közt. Dante azonban egyedülálló és nyílt életszemléletével áthatol az Ari által gondosan épített falon és összebarátkoznak. Megosztoznak könyveken, gondolatokon, álmokon, nevetésen. Elkezdik újradefiniálni az életet. Felfedezik, hogy a világegyetem egy hatalmas, komplikált hely, ahol néha jelentős hátrányokkal kell megküzdeni a boldogsághoz. Lélegzetelállító prózában mesél Sáenz két fiúról, barátságról, lojalitásról, bizalomról, szeretetről – és más apró és nagy titkairól a világegyetemnek.

Ez a könyv, csakúgy, mint Nils Mohl Mogel című kötete az idei olvasandók listájára került. A Mogel ugyanis azzal kezdődik, hogy négy srác sörpongot játszik, így Miguelnak az éjszaka hátralévő részét lánynak öltözve kell töltenie. A város széli diszkóban pedig, új szerepében, összebarátkozik Candyvel, akinek az exbarátja miatt érdekes irányt vesz az éjszaka. A szerző, természetesen egyetlen a helyzetből adódó poént sem hagy ki, miközben a párbeszédek mégis természetesen gördülnek és viccesek.

Utolsó filmbetétként Richard Linklater Boyhood című filmjének trailerével örvendeztettek meg bennünket az előadók. Bevallom, az én agyam itt kikapcsolt, egyrészt szeretem Linklater filmjeit, másrészt meg a trailer zenéje az egyik kedvencem. Az egyébként hamarost bekövetkezett zárszó után fáradtan, kavargó fejjel kitódultunk a hűvös, októberi napfényre, a listát szorongatva. Már megint nem lesz elég hosszú a tél, hogy mindent elolvasson az ember.