PRAE.HU: Más nemzetek rendezői gyakran idézőjelbe teszik, parodizálják a western műfajt, még az Ön filmjében pont a hitelesség tűnik egy nagyon tudatos koncepciónak. Egy igazi osztrák western volt a cél?

Igen, ez nagyon tudatos koncepció volt. Mivel a western műfajnak Ausztriában nincs túl nagy hagyománya, nem lett volna sok értelme, hogy egy önreflexiós, kifordított, Tarantinós paródiát csináljak belőle. Számomra az volt érdekes, hogy összerakjam az ausztriai környeztet egy vadnyugatról érkező fickóval.

Én amerikai filmeken nőttem fel. Persze nem valamiféle „copy-paste”-elést próbáltam megvalósítani. Nem az volt a cél, hogy mindent, ami az amerikai filmekben nekem tetszett, beletegyek ebbe a tiroli Alpokban játszódó a filmbe. Hatással voltak rám a régi westernek és megihlettek. Nem gondolom, hogy most újra feltaláltam volna a western műfaját és nem akartam egy „idézet-westernt” sem csinálni. Megpróbáltam a történetet, amennyire csak lehetett, az osztrák vidékre átültetni. Izgalmasnak találtam Thomas Willmann (az adaptált regény írója) klasszikus western sztoriját, ahol a magányos hős megérkezik az elhagyatott faluba és megzavarja az ott lakók életét. Willmann úgy írta le, mint egyfajta rituálét, és ezt egy műfajfilmben is meg lehet jeleníteni. Ezek a western elemek mind benne voltak a történetben, de persze ez így volt már Sergio Leonénál is. Számomra a nagy különbség a Volt egyszer egy Vadnyugathoz képest, vagy a spagettiwesternekhez képest, – ahol olasz színészeket leszinkronizálnak angolra és elmennek Spanyolországba leforgatni a filmet – hogy mi mindent eredetiben csináltunk. Mi tényleg elmentünk Tirolba forgatni. Nagyon izgalmas volt ez a két világ közötti átjárás a főszereplő figuráján keresztül: Amerikából jön, de Tirolba érkezik meg. Thomas Willmann már a regényében is hidat próbált teremteni Ludwig Ganghofer (Heimat-, azaz haza-regényeiről ismert német író) és Sergio Leone között. Engem pontosan ez érdekelt. Venni egy olyan műfajt, ami annyira öreg, mint maga a film médiuma, és ezt ezzel a „hazafias” (Heimat) energiával összeolvasztani. A főhőst alakító színész, Sam Riley a filmben németül beszél, de angol akcentussal, a többiek pedig erős tiroli akcentussal beszélnek németül. Nagyon fontos volt a hitelesség megőrzése.

PRAE.HU: Pont ez volt a filmben az érdekes, hogy megvannak a western elemek, de a helyi környezetre lefordítva. A gazdák itt például fakitermeléssel foglalkoznak, és nem whiskyt isznak, hanem snapszot. Mi volt a legnehezebb a motívumok összeegyeztetésénél?

Ezt a fajta favágást korábban csak egyszer láttam filmen. Luis Trenker egyik filmjében van egy olyan jelenet, ahol fát vágnak, majd egy ugyanilyen facsúszdán keresztül csúsztatják le a rönköket a hegyről. Ez az elem benne volt már a regényben is, így a kihívást főként az jelentette, hogy felépítsünk egyet. Végül tényleg volt egy ilyen facsúszdánk, amit csak a film kedvéért építettek, ráadásul működött, és így nagyon veszélyes volt vele forgatni. Valóban leengedtük ezeket a hatalmas rönköket a csúszdán. Kinéztünk a kamerának egy helyet az aljánál, de végül szerencsénk volt, hogy nem oda tettük, mert a rönk akkora erővel csúszott le, hogy kitört a csúszdából. Nagyon szerencsétlen lett volna, ha ott áll előtte valaki. Sok szempontból elég veszélyes volt a forgatás. Amikor azokat a jeleneteket próbáltuk, ahol leengedik a rönköket, a vőlegényt alakító fiatal srác, Thomas Schubert megpróbált csupasz kézzel megtartani egy rönköt, amikor egy másik srác meg épp lesújtott a baltával és azzal a mozdulattal el is találta a kezét. Szerencsére végül nem sérült meg súlyosan.

A helyi jellegzetességek egy része így már a regényből adódott, a többit pedig akkor találtuk ki, amikor megtaláltuk a tanyákat. Az előkészületek során minél több apró részlettel próbáltuk meg érzékeltetni, hogy most a 19-20. század fordulóján vagyunk. Ezt akartuk minél autentikusabbá tenni. Például minden gazdát játszó színésznek meg kellett tanulnia, hogy hogyan kell fát aprítani. A legfontosabb a Brenner család szereposztása volt. Olyan színészek kellettek, akik tényleg tudnak a birtokon és az erdőben dolgozni, hogy a néző ne csak egy beöltöztetett színészt lásson egy felépített faház előtt – ez tönkretette volna az egész filmet. A legnagyobb kihívás az volt, hogy nyolc olyan férfit találjak, akiben minden egyszerre megvan: beleillenek a korba, tudnak dolgozni és erős akcentussal beszélni. Ráadásul a forgatási feltételek is nagyon könyörtelenek voltak – nincs mindenkinek kedve ahhoz, hogy egy olyan völgyben forgasson, ahol mínusz húsz fok van. Tobias Moretti például nem csak színész, de tényleg gazdálkodással is foglalkozik, neki ismerősek ezek a tevékenységek. Ezek olyan dolgok, amit nem lehet a „színészkedéssel” transzportálni, hanem már benne kell lenniük az adott emberben.

 Andreas Prochaska: Sötét völgy

PRAE.HU: A film hősei régi típusú, macsó western hősök. Mintha a mai filmekben egyre kevesebbet látnánk ilyet és a férfi főszereplők egyre inkább érzékeny, esendő karakterek. Koncepció volt ez is, hogy a régi típusú, macsó férfi hősöket visszahozza?

Nem gondolom, hogy Sam Riley a klasszikus, tipikus western hős. Egyrészt túl fiatal, másrészt inkább művésznek néz ki és nem banditának. Számomra ez nagyon érdekes volt. Olyan főhőst szerettem volna, akin első ránézésre látszik, hogy nagyon erős érzelmek harcolnak benne. A múltban történt eseményeket súlyos teherként cipeli magával. Azt akartam, hogy ez látszódjon rajta, így olyan színészre volt szükségem, aki ezt már a puszta jelenlétével sugallja. Nem lehet túl fenyegető a falubelieknek, mivel akkor nem engednék be maguk közé, viszont elég kegyetlennek és hidegvérűnek kell lennie ahhoz, hogy végül megölje az ellenségeit.

PRAE.HU: Emiatt lett belőle fényképész is?

A regényben eredetileg festő volt, de azt gondoltam egy fényképész valahogy közelebb áll a westernhez. Könnyebb megmutatni is, mivel egy festményt megfesteni sokáig tart, valamint az, hogy milyen stílusban fest, a karakterről is sokat elmond. Ez jelentette a belépőjét a falubeliek közé. Mivel még soha egyikük sem látott fényképezőgépet, egyfajta varázsdoboznak hitték, a fényképésznek pedig jó lehetőség volt a falu felméréséhez és a következő lépés kiterveléséhez is.

PRAE.HU: És magához a film médiumához is közelebb áll.

Mindenképpen. A vége főcím alatt ezért látjuk a falubeliek fekete-fehér fényképét. Ez az ő műve: képeket készített a falu lakóiról.

PRAE.HU: Azt is meg akarta mutatni, hogy milyen kemény körülmények között éltek ekkoriban az emberek?

Természetesen. Ez a párbeszédekben is benne van. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ezek az emberek akkoriban miről beszéltek. Akkoriban nem ültek le cseverészni. Napközben keményen dolgoztak, este talán az aznapi munkát megbeszélték, de biztos nem azért ültek le együtt, hogy beszélgessenek. Ezért nagyon kevés a filmben a dialóg. Megpróbáltam a párbeszédet a minimumra csökkenteni. Azt gondoltam, hogy a szavaknál sokkal érdekesebb, ha az arcok beszélnek, ha beszéd helyett a képek mesélnek.

PRAE.HU: Érdekes vizuális megoldásokat is használt a filmben, mint a lassítás, a vér a kamerán...

Ez mind az engem ért hatások eredménye. Megpróbáltunk sok helyről inspirálódni. Például a leszámolás-jelenetnél azt mondtam a látványért felelős csapatnak, hogy azt szeretném, ha vizuálisan úgy nézne ki, mint a Ryan közlegény megmentése, ahol a sok kézikamera használat miatt a néző úgy érzi, mintha ő is benne lenne az ütközet a közepében. Volt benne egy kis elem Az őrület határánból, amikor a főhős elfekszik a földön és látja maga felett a fák lombjait, és persze egy Sam Peckinpah idézet a lassítással. Minden lehetséges eszközt megpróbáltunk használni, a kézikamerától a daruzásig. A film lehet az általam látott filmeknek egy produktuma, de remélem, önállóan is megállja a helyét.

PRAE.HU: Van a film elején és a végén egy elég szokatlan dal is.

Amikor filmet rendezek, próbálok valami olyasmit beletenni, amit szeretek, és amit én magam is értékelnék – ez a zene pont ilyen volt.  A fiam, Daniel Prochaska használta ez a dalt a vágásnál, nekem pedig megtetszett, és azt gondoltam, hogy passzol a filmhez, és így végül benne maradt.

PRAE.HU: Ön is dolgozott vágóként, Michael Hanakének (Az ismeretlen kód és a Furcsa játék című filmekben). A saját filmjének a vágásában mennyire vett részt?

Rendezőként egy forgatás nagyon más. Lehet tervezni, de a helyszínen sok mindenről kiderül, hogy az úgy nem működik, ahogy kitaláltuk. Például egyik kedvenc beállításom a filmben, amikor a kamera svenkel a templom, majd a házak mentén, és megérkezik egy nagy totálba az esküvői jelenetnél. Volt egy olyan tervezett jelenet, amikor mindenki megérkezik a templomhoz, és felvettük ezt a svenket is. Aztán azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne a svenket összekapcsolni azzal a jelenettel, amit előtte hetekig terveztünk. Az mindig nagyon más, amikor a színész már jelmezben ott áll a kamera előtt, és akkor elég higgadtnak kell lenni ahhoz, hogy az ember azt mondja, „Oké, ez volt a terv, de most jött egy új ötlet és inkább valami mást csinálunk.” Ez a vágásnál is így volt, például a fiam beletett a filmbe olyan zenéket, amiket szintén nem terveztünk.

Andreas Prochaska

PRAE.HU: Rendezett már horrort (3 nap múlva halott vagy), vígjátékot (Elfriede Ott akaratlan elrablása) és most westernt. Legközelebb milyen műfajban fogja magát kipróbálni?

A horror filmnél még inkább kísérleteztem azzal, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem. A vígjáték egy – remélhetőleg sikeres – bohóckodás volt; ez pedig már egy komolyabb film. Nem csak egy műfaji film, nem csak a műfajjal játszik, de úgy éreztem egy jó történetet is megtaláltam. Minden western elem ellenére talán valami olyat is megmutatott, ami az eddigi filmjeimből még kicsit hiányzott. A következő filmem megint egy western történet lesz, de ez egy poszt-apokaliptikus világban fog játszódni. Megint egy új kihívás.

Egyébként éppen most egy tévé sorozat előkészületein dolgozom. I. Miksa német-római császárról és első feleségén, Burgundi Márián keresztül a Burgundi családdal kiépített kapcsolatáról szól. Egy 15. századba tett kirándulás. Megint egy kosztümös film, de most egy teljesen más időszakba, egy teljesen más világba képzelhetem bele magam.

Fotó: Bach Máté

Sötét völgy (Das finstere Tal) 

Színes, hangalámondásos, osztrák-német western, 2014 

Rendező: Andreas Prochaska
Író: Thomas Willmann
Forgatókönyvíró: Andreas Prochaska, Martin Ambrosch
Zeneszerző: Matthias Weber
Operatőr: Thomas W. Kiennast
Producer: Stefan Arndt, Helmut Grasser
Vágó: Daniel Prochaska

Szereplők: Sam Riley (Greider), Tobias Moretti (Hans Brenner), Helmuth Häusler (Hubert Brenner), Martin Leutgeb (Otto Brenner), Johannes Nikolussi (Rudolf Brenner), Clemens Schick (Luis Brenner), Florian Brückner (Edi Brenner)