A kiadó lakások egy bővülő elit szelete a külföldi turisták szobáztatására specializálódott. A Budapestre látogatók a jó elhelyezkedés mellett keresik az egyedit, olyat, ami a városra jellemző hangulatból is átad valamit, megmutatja azt, amit mi szeretnénk megmutatni magunkból. A kép vegyes.

Ami látható az ajánlatokat végigböngészve, hogy a beállt ingatlanpiac jót tett a rövidtávú lakáskiadásnak. Az üres ingatlanokat birtoklók és a lakásuk eladásával a jobb pillanatra váró tömegek megjelentek az ilyen típusú szállásadók között. Az a korábbi hozzáállás, hogy a nagymamától örökölt, egy-két ikea bútorral feltúrbózott, és a levedlett, használaton kívüli bútorlerakatként is értelmezett, minden szegletében elnyűtt lakásokat bedobják a mélyvízbe, ha nem is múlt el, de kisebbségbe szorult. A kiadó lakások zömét félreérthetetlenül erre a piacra készítették fel, nem sajnálva az energiát a külföldiek - zömmel romkocsmakultúrát kereső fiatalok - igényeinek feltérképezésére. A feltehetőleg lakberendezőkkel és mindenféle külföldi lakásdizájn-lapokkal felszerelkezett tudatos lakáskiadók az Ecserin is magabiztosan mozognak. Kisebb hiányt okozva a használtcikk piacon, mű budapest-történetekkel teszik vonzóvá a kiadandó lakást. A lomi-őrület mellett megdönthetetlennek tűnő elemek is megjelennek, ahol lehetőség van rá, ilyenek a nyers tégla jelenléte, a szocialista kor romantikája, és természetesen a kilátás valami emblematikusra, mondjuk a Parlamentre, jó esetben a Dunára, de igazából bármire, csak ne mozogjon.

A régi irritáló mondás, miszerint az ember Budán lakik és Pesten mulat elv nem érvényesül a külföldieknek szánt kínálatban, leginkább a pesti belvárosban talál lakást az idetévedt. Budán elvétve. De lássuk a példákat, a végére talán átjön valami abból, ami Budapestet jelenti ma, legalábbis a turistáink számára, akik ezeken a helyeken azonosulnak a helyiekkel. Az első rögtön a Síp utcából, ennél pestibb helyet nem is tudunk elképzelni, a 72 m2-es lakás kelléke és dísze az újrakárpitozott fotel és az étkezőben megjelenő fémlábú, hajlított fa székek. Itt természetesen kapunk egy dózist a gangok világából is.

Az ős-pesti bulinegyedben találjuk, a Ráday utcában ezt a felső emeleti lakást. Ez még a romkocsmák előtti éra, az enteriőr is kifinomultabb: színes art deco üvegezés, tágas terek, gipszstukkó (vagy faragott fa) mennyezeten, falon, és kontrasztnak a minimalista vonalú, utólag beépített konyhabútor elengedhetetlen ledes világítással.

Egy tetőterasztól mindenki ellágyul. A kínálat elég gyér, de találhatunk, ha kitartóan keresünk, például a Széchenyi utcában.

A kiadók között vannak, akik a mennyiséget valamilyen félreértett magyaros újrahsznosítási furfanggal ötvözik. Ebben a körúti lakásban raklapokból eszkábált ágyakon 14 romkocsmázásban megfáradt, feltehetőleg fiatalt tudnak egyszerre altatni 61 ezrerért éjszakánként.

Ebben a Lónyai utcai lakásban is "a budapesti éjszaka sohasem ér véget" hangulatot fokozzák a színváltós ledekkel és a hálószoba sarkába, feltehetőleg dekorációs szempontból elhelyezett, feltehetőleg leselejtezett nyerőgéppel.

Nem árt ha a kiadandó lakásnak van egy kis erkélye, ahonnan valamilyen ismert budapesti helyszín látható, ilyen lehet a háztetők felett megjelenő szabadságszobor. Bent pedig várja az idegent egy idegen nagymama bútoraival berendezett, vaterán bármikor pótolható kispolgári hangulat.

A pesti Duna-part csak Budáról látszik, a Várkert rakpart kitűnő választás lehet, főleg ha ilyen súlyos koloniál bútorokkal tudunk berendezni egy sarkot. Biztos, ami biztos egy képet is mellékeltek a házról, hogy tudatosítsuk magunkban, a ház története valódi, ha más nem is.

A tégla az tégla, és ha már abból épültek a budapesti házak, akkor érdemes megmutatni, mégha a kiadónak, akár a bérlőnek fogalma sincs arról tulajdonképpen hol is jár. A raklapdizájn, a nyers tégla, egy újabb budai helyszín a Várfok utcában.

Tagadhatatlanul a Bazilika mellett található, a kötelező kilátással letudott, a kissé unalmas, bézs színekkel megoldott lakás.

Itt valami eltört, ami többé össze nem rakható, a Bródy House részeként kiadó Paulay Ede utcai lakásban egy következetesen végigvitt dizájnmunkáról van szó, de a mondanivaló nehezen dekódolható, ez lenne az autentikus Budapest?

Vagy a megfáradt hajtipajti hajdani lakja, aki a Critical Mass végével végleg szögre akasztotta a drótszamarat és könnyebb megélhetés után nézett? És természetesen a tégla, ha már.

A Teréz körúti tulaj is sűrűn látogatja az Ecserit, a történetmesélést itt az újságpapír tapétaként való felhasználásában és újraértelmezésében találta meg.

A marketingszakkönyvekből is jól tudjuk, hogy a történet fontos, amibe belehelyezedhet a vásárló. Ennél az Attila utcai lakásnál szemérmetlenül megkapunk mindent, amit a Fortepan nyújt a neten, csak itt bekuckózva a radiátor mellett nézegethetjük a megfakult fekete-fehér képeket. A bicikliből készített fürdőszobaasztal, konzol vagy akármi és a hanyagul odavetett kalocsai mintás párna csak fokozza a budapestérzést.

A Váci utca exluzív hely, itt az Ecseriről ízléssel összeválogatott bútorok mellé vulkánfíber koffert is kap a vendég egy Konok Tamás albummal a Szép házak között, alles ungarisch. A hálószoba indusztriál jellegű festése és a falon kívül vezetett elektromos kábelek értő magazinolvasóra utalnak. Az anyósnyelv pedig félreérthetetlen utalás, amiből szerintem nem ért senki semmit, aki nem itt nőtt fel.

Nem mehetünk el szó nélkül a csíkos tapéta mellett, vagy en block a tapéta mellett, ennél az Opera melletti lakásnál az exkluzivítást a csíkos tapéta adja, de a feltehetőleg nem szándékos retro itt is befigyel, és a "ne dobjuk ki, jó lesz még valamire" türkiz kanapé is megtalálta a helyét a bejárat mellett, kissé konfuz módon.

A kilátás, az istenadta kilátás, még a leharcolt olcsón megszerzett kanapét is feledteti.

Tapétaorgia a Vásár utcában, egy tapéta mindenek felett: tapéta a tapétában.

És amikor a szó bennszakad: a zimmerferizés nem ért véget, a lambéria mindent legyőz. Mindezt az Andrássy úton vagy a Hegyalja úton.

Az Andrássy úton a pőrén hagyott poroszsüveg födém és a parketta közepére helyezett konyhasziget hirtelen megoldásnak tűnik, de valószínűleg itt is kiérlelt gondolatok testesültek meg.

Amikor az élet rendezi be a tetőteret, vagy hagyja magára a kinőtt lakást. A Frankel Leo utcában hamisítatlan lakásbelsőt kapunk tetőterasszal, csak reméljük, hogy győzik takarítani.

A Károly körúti lakás gazdái elvszerűen válogatták a színeket, feltehetőleg a városi kötöttpálya egyedi színét, a sárgát becsempészve bárhová. A poszter mindent elárul, itt a villamosszínben vélték megragadni Budapestet.

Mások szerint a csocsóasztal az, amit nekünk adott a város, akár az Erzsébetvárosban vagy a Terézvárosban is van a kiadó lakás.

És mielőtt elfelejtenénk a téglát, a Csengery utcában megtaláljuk. Az esztétikai elemmé előlépett vakolatlan téglafal a textúrájával és a téglába égetett történeteivel mesél a Baross utcában, csak hallgatni és figyelni kell.

Korabeli, nevezzük vintage-hangulat, a Dohány utcában, még a konvektorra is odefigyeltek. A telefon csak kellék.

Aki először jár az Ecserin, azt lenyűgözi a készenkapott történelem. Szédítő tud lenni a történelem űrje, ha elveszítjük a kontrollt, mint itt a Molnár utcában.

Az ilyen-olyan korabeli impex cég irodaházából kimenekített bútorok  talán a helyükön is maradtak ezen a 135 m2-en, a Teréz körúton.

Ennél téglább már nem lehet semmi, mint ez a lakás a Lövölde téren és az újságburkolat sem elhanyagolható, mégha nem is unikális, de a vécében még érthető is.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, kilátás az Erzsébet-hídra, aranyfüst, tükör, zongora, ez is Budapest.

A Corvin téren hangulatos veranda, kicsit emberibb környezet.

A Károly körúti lakás körítése kifogástalan art deco, a fürdőszobától a nappaliig, a lakás adottságaihoz igazodó berendezés néhol megbicsaklik és bekerül egy-két biedermeier darab vagy stílbútor, de ettől tűnik valódinak. És még jutott pénz egy 20-as évekbeli játék megvásárlására is - mégha ez is csak díszlet, de felvillant valamit a háború előtti polgári életmódból.

Country-hangulat a Zichy utcában, hol máshol? Fehér lazúr vs. Ecseri.

Autentikus lakás és udvar a palotanagyedben.

És ami hamisíthatatlanul budapesti belváros: az esztelenül leválasztott lakások tömkelege. Ennél ötletesebben és kétségkívül érthetetlenebb módon megoldott és megőrzött leválasztás-tanút keresve se találni.

Hangulatos belső udvar a Wesselényi utcában, függőágy és puli.

Aki hiányolt bármilyen Singer varrógép-apoteózist, az is megnyugodhat, van. Nem beszélve a fűtést biztosító kazán hanyag csőhálózatáról vagy a Héra-cserépkályhák elbonthatatlan jelenlétéről. És igen, az Articsókából átmenekített relikviák díszítik a konyhapult hátlapját.