Ugyanis az ma közhelyszámba megy, hogy Popper Péter nevével még egy üres lapokból álló könyvet is tízezres példányszámban lehet eladni a jónépnek, hát még ha olyan celebek sorakoznak interjúalanyként, mint Novák Péter, Müller Péter Sziámi vagy az elmaradhatatlan Geszti Péter.

Azonban homokszem is került a jól beolajozott gépezetbe: a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban tartott könyvbemutatóra a beígért négy Péter fele nem jött el. A kimért arisztokratizmusáról és simára vasalt öltönyeiről ismert Bárándy Péter hiánya vélhetően nem rengette meg a jelenlevők lelkivilágát, a legtutibb csali, Popper Péter távolmaradására azonban az első sorban ülő nyugdíjas házaspár fojtott káromkodással, majd angolos távozással reagált.

Maradt tehát Müller Péter Sziámi és a rejtélyes Péter Péter, valamint maga a szerző. Kiderült hamarosan, hogy még ennek is örülhetünk, mivel MPSZ egyenesen Londonból esett be az eseményre, amiért piros pont jár a haját vesztett polihisztornak. Az öröm ez esetben valódi, ugyanis annak gondolata, hogy a magát költőként aposztrofáló PP és a görcsös boldogságban úszó SZT kettősét hallgassuk egy órán keresztül, még utólag is rémülettel tölt el.

Előbbit finom anakronizmus lengi körül: mintha egy középkategóriás költő lenne egyenesen a legvidámabb barakkból, aki vidéki művházakban lenyomott haknikból kaparja össze a borvirágos romantikára meg az ihletre valót. Persze, könnyen lehet, hogy tévedek, de ezt eldönteni sajnos nem tudom, mivel PP költőként ma lényegében ismeretlen. Ami rosszabb, hogy az álnévként használt Váczi Péterre se dob ki semmit a Google, pedig, ahogy PP alig titkolt büszkeséggel elmondja, még az ombudsman is nyomozott egy zámolyi romákról VP néven írt vers miatt. Állítása szerint csak az igazságot énekelte meg, nem is érti a felhajtást, és ezen a ponton hálát adok a sorsnak, hogy a szerző nem szavalja el az inkriminált művet, jobb a békesség.

Ezen kívül megtudjuk, hogy egy eszperantó verseskötet is fűződik (egy újabb ál)nevéhez, meg hogy Vácon él (értitek már?), más érdemleges azonban nem derül ki PP-ről, aki „a zember” kezdetű, frázispuffogtató mondataival eleve fényévnyire űzi a személyes hangulat kialakulásának lehetőségét. Tegyük hozzá, hogy ebben a moderátori szerepet betöltő Sziebig Tímea a fő bűntársa. A zámolyi témát nem bolygatja, amúgy sem tűnik egy kimondott oknyomozó-típusnak, de hát nem is lehet mindenki Vujity Trvtko. Elvan ő búgó hangon feltett kérdéseivel, bólogat, mosolyog, Pétertől Péterhez fordul, igyekszik becsülettel, valami mégis hiányzik.

A hiba ott rejlik, hogy SZT nem kelti érdekes ember benyomását, és így arra sem képes, hogy interjúalanyait érdekesnek láttassa. Közhelyesen szervírozott, konzervízű mondatai törekvő középszerűségről, és nem a világot formálni képes kíváncsiságról árulkodnak. Müller Péter Sziámi is csak azért tudja lekötni a jelenlévők figyelmét, mert nem SZT kérdéseire válaszol, hanem attól elrugaszkodva, egy bibliai idézetre hivatkozva, „csak a lélek legtitkosabb magánügyeiről” beszél. Nem is kell több öt percnél, hogy átvegye az irányítást, így – angolosan szólva – „ellopja ugyan a show-t”, de legalább nem fullad unalomba az értékes csütörtök délután. Megtudjuk, miért lett Sziámi (kamaszfejjel egy sziámi ikerpárról írt regényt), hogy intézetben nevelkedett, élt Hollandiában, volt egyetemi tanár, és nem hisz a szellemekben, hanem tudja, hogy vannak, méghozzá apjáéknál elég sokan. Egy ponton fel is áll székéből és elszavalja „Bocs” című versét (a gonosz irodalmár énem inkább egy jó dalszövegnek mondaná, bocs), és fekete szerelésében, a hátulról érkező fény glóriájában egy karizmatikus kisegyház prédikátorává vedlik át. A hitgyülis Németh Sándortól azonban az különbözteti meg, hogy MPSZ tényleg karizmatikus, és még nem is mond hülyeségeket, amikor például a Jézust háromszor megtagadó Péter (khmm...) történetét értelmezi és vonatkoztatja a mi kis egyszerű, de isteni életünkre.

MPSZ-t persze divat utálni, mert hát tényleg úgy látszik, hogy minden sikerül neki, és ez errefele minimum gyanús, de a helyzet az, hogy gondolatai inspirálóak, jelenléte pedig lefegyverzően szuggesztív. Miatta biztosan megérte elmenni annak, aki többre vágyott egy csonkára sikeredett PR-akciónál, de a beszélgetés alapján így is van rá némi esély, hogy sokkal nem lenne kevesebb a világ, ha ez a könyv nem születik meg. Bocs.