A fellépők mögött Ady Endre hatalmas képe ágaskodott, míg a falon szerényen meghúzódó írók, költők arcképe figyelte a derűt nem nélkülöző eseményt. Kosztolányi Dezsőn jól látszott, örömteli arccal figyel, s Karinthy Frigyes is megengedett magának egy mosolyt.

Juhász Anna az est nyitásaként felelevenítette a Milyenek a magyarok? című, nagysikerű kötet keletkezési körülményeit, s mint Lackfi Jánostól megtudtuk, a könyv a Helikon Kiadó egykori vezetőjének a felvetéséből született. Lackfi tehát megkapta a magas labdát, hogy megírná-e a magyarokat, s mint azt tudjuk, tökéletesen le is csapta, hovatovább elkészítette a második és a harmadik kötetet. A Milyenek a magyarok? címűből angol változat is elérhető, a bűvös számok azt suttogják, eddig hétezer példányban kelt el, s a másik két kötet magyar változata is messze a tízezer felettire rúg. (Utoljára talán Moldova György könyvei keltek el ilyen sok példányban, így mindenképp sikertörténetről beszélhetünk, ez már az én szerény véleményem.)

Az est a nagy leleplezések tere volt. A könyv megjelenése előtt az egyik novellahős életre kelt, járta a várost, kereste Szerelmét, a BKV-hajú lányt, aki sehogy nem akart előkerülni. Hiába a sok telefirkált aszfalt a frekventáltabb helyeken, a zsírkréta lázas munkája nem hozta meg az eredményt, ha csak azt nem tekintjük eredménynek – s esetünkben erről van szó! –, hogy a BKV-hajú lánynak létrehozott facebook oldal komoly nézettséget, like-ot és sok hozzászólást könyvelhet el, s ennél jobb promóció aligha kell egy könyvnek. A hősszerelmest alakító fiú is bemutatkozott az esten, s megtudhattuk tőle, milyen kalandokba bonyolódott, milyen bonyodalmakban kalandozott a keresés és a zsírkrétás-manőverek alatt. Elmesélte például, hogy többen kifogásolták a BKV-hajat, mint támpontnak tekinthető személyleírást, s tanácsaikkal látták el a lélekig felhevült fiút, aki nem győzött nekik őszintén hálálkodni. Még a rendőrök is megszólították, s a maguk kedves módján tájékoztatták, hogy a keresésnek nem ez a módja. Amikor egy BKV-ellenőrtől tudakozódott, hogy mondja meg, véletlenül nem látott ma egy BKV-hajú lányt, a lelketlenül odavetett válasz annyi volt, hogy de, láttam, ma már húszat. Összességében az mondható, az emberek jóakaratúak és kedvesek, jelentős részük segítőkésznek mutatkozott. 

Az est fénypontjaként meghallgathattuk Lackfi János tolmácsolásában a Közérdekű közlemény, avagy a BKV-hajú lány című írást. Lackfi egy felkészült előadóművész, egy Karinthy Frigyes iskolájában padot-koptató szóakrobata és stílusművész zsenialitásával olvasott fel, s a várt nevetőroham egy lavina gyorsaságával indult el a közönség felől. Meggyőződésem, hogy Lackfi János ezt otthon, tükör előtt gyakorolja, szigorú szabályok betartása mellett, napi háromszor vagy három naponta hétszer.

Fotó: https://www.facebook.com/centralkavehaz

Both Miklós gitározott és énekelt egyet, s mesélt a Palimo story előzményeiről, a leghátrányosabb térségekben felfedezett tehetségekkel folytatott munkájáról. A tehetséges cigánygyerekek, ha támogatást és több figyelmet kapnának, jóval előbbre tartana az integráció, s a felzárkóztatás címén elköltött több millió forint is jobban hasznosulna.

A kötetbemutató végén megindult a tömeg Lackfi János felé, hogy minél előbb dedikáltathassa a megszerzett példányt a Három a magyar igazság című kötetből. Jó és élvezetes este volt, megcáfolva általában a könyvbemutatókra jellemző ásításnyi beszélgetéseket és a bölcsészeknek szánt unalmas elemzéseket. Öröm és öröm, több ilyet, még!