Azt hiszem, az említett tavaszi fellépés egyébként is fordulópont volt az együttes életében, hiszen azóta így, kvartett felállásban nem nagyon koncerteztek, s közben világossá vált, hogy Homoki Gábor megválik az együttestől, sőt az új hegedűs személyét is lehetett sejteni. Nem hiszem azt, hogy csak én vélem ilyen jelentősnek ezt a koncertet, a jelen lévő nagyérdemű is igen nagy izgalommal készülődik a produkcióra. Majd elhalványulnak a fények, bevonul az együttes, és kezdődik az előadás.

Maga az első darab, Purcell három fantáziája meglehetősen különös felütés, ám tényleg nem áll messze az együttes széles látókörétől ez a néhány barokkos kis muzsika. Ragyogóan játszanak, mindenki hozza a formáját, s bár én különösen az új fiú teljesítményét lesem, nem marad el társai mögött (ám nem is jeleskedik). (Talán az én finnyásságom, de egy picit még szürkének is érzem.)

A Beethoven vonósnégyes aztán igazi iskoladarab, nagyjából minden élő ember ismeri (a „kulturáltnak” nevezett földön). Főként itt válik nyilvánvalóvá, hogy technikai bemutatókat hallunk, hiányzik belőlük az erő, most Beethovennél különösen fájdalmasan.

Ugyanakkor szeretném, hogy mindenki értse: az előadással nincs semmi baj, nincsenek hibák benne, az összhang működik, a zenészek együtt játszanak, csak figyelek arra, hogy „már megint egy zenei poén, amit kihagytak” – amitől egyébként zseniálissá válna az előadás.

Már a Purcell-darabban is éreztem, hogy Katalin és az új fiú egy picit alulintonál, Dóra pedig, különösen Beethovennél nagyon előtérbe kerül. Talán csak nekem hiányzik Barnabás zsenialitása, de a zenekar összjátékát hallom, ami szép és jó, de lehetne még szebb és még jobb is (néhány apró, ám annál jelentősebb nüansztól).

A szünet után következik a darab. Tudniillik bizonyos értelemben Schubert C-dúr vonósötösén szocializálódtam (legalábbis kései egyetemi éveim alatt), mégpedig a Bartók Vonósnégyes előadásában (s csak később tudtam meg, hogy ez az előadás egy pontos replika), ez az a zene, amit tényleg hangról-hangra ismerek.

Márpedig ez nem tesz jót a műélvezetnek, hiszen gyakran szembesülök az értelmezési különbségekkel, a hangszeres tudással és a perfekcionizmussal.

Perényi (Bartók Vonósnégyes) hozza a formáját, amit játszik, az maga a tökéletesség.  De egy pillanatra sem lép túl a szerepén, hiszen ő csak egy szólam a nagy műben. Ezért néhol-néhol felsejlik, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a műben, egy-egy szólam erejéig felbukkan a mélység és szenvedély, ami a zenét jellemzi, többnyire azonban megelégedhetünk egy (nagyon is) korrekt előadással. (Hallottam már rosszabb C-dúrt a Kelemen családtól.)

Valószínűleg kicsit későn, de az interjút olvasom a Müpa brossúrájában, és persze azon tanakodom, hogy mi történt, legfőként pedig mi lesz a Kelemen Kvartettel (minthogy Perényi már eleve ott van az én panteonomban). Az új hegedűs, Varga Oszkár nem rossz, s mint régi Kelemen-tanítvány (és Kapos Fest fellépő) nyilván emberileg is jól kijönnek vele. (S hogy Homoki Gábor valóban könnyűzenei karriert akar befutni, avagy valami más áll a távozása mögött, az nem tartozik rám.)

De az interjú olvasása, és a koncert befogadása után sem vagyok meggyőződve arról, hogy a Kelemen Kvartett révbe ért. És nem szeretném, ha valaki is félreértene: Varga Oszkár jó zenész, helye van a Kelemen Kvartettben.

A Kelemen Kvartettnek lenne szüksége egy olyan kvalitású emberre helyette, mint Perényi Miklós. Mert a Kelemen Kvartett egyébként nagyon jó, csak még jobb is lehetne…

A Kelemen Kvartett és Perényi Miklós

A műsoron:

Purcell: 10., 6. és 8. fantázia

Beethoven: C-dúr („Razimovszkij”) vonósnégyes op. 59. No. 3

I. Introduzione. Andante con moto – Allegro vivace

II. Andante con moto quasi Allegretto

III. Menuetto. Grazioso

IV. Allegro molto

szünet

Schubert: C-dúr vonósötös D. 956

I. Allegro ma non troppo

II. Adagio

III. Scherzo. Presto

IV. Allegretto

Közreműködött:

Kelemen Barnabás – I. hegedű

Kokas Katalin – II. hegedű

Varga Oszkár – brácsa

Kokas Dóra – cselló

Perényi Miklós – cselló

Oláh András beszélgetése Kelemen Barnabással és Perényi Miklóssal (részletek)

Oláh András: Milyen szempontok alapján állították össze a műsort? A Beethoven és Schubert-művek a bécsi klasszika s a korai romantika kamarazenéjének kiemelkedő alkotásai, de hogyan illeszednek ezekhez Purcell jellegzetesen barokk fantáziái?

Kelemen Barnabás: Aki nyomon követte a Kelemen Kvartett elmúlt négyéves tevékenységét, láthatta, hogy műsoraink összeállításakor a cicerói „varietas delectat” elvét követtük, és most is a változatosság révén kívánunk gyönyörködtetni. Szerintem ha a mesterművek stílusban vagy korban távol állnak is egymástól, az nem hogy nem zárja ki, hogy a közönség élvezze az előadásukat egy műsoron belül, hanem éppen ellenkezőleg, ösztönzőleg hat, amint ezt feleségemmel, Kokas Katalinnal gyakran tapasztaljuk. Ami azt illeti, mind korszakok szempontjából, mind hangnemben inkább a Beethoven- és a Schubert-művel lehet nehéz dolgunk, mert a kettő túl közel esik egymáshoz. Egyikük a vonósnégyes-irodalom egyik csúcsa, a másik viszont vonósötös, így előőadásához valójában nincs is szükség állandó együttesre. Művészek, ha összeülnek, gyönyörűen elő tudják adni, ahogyan mi is tettük ezt már Perényi Miklóssal közösen nagyjából tíz éve, amikor még nem volt állandó vonósnégyesünk. Ugyanez a Beethoven-darabról már nem mondható el. A műfaj, ha csak egy hangszerrel is megtoldják, megváltozik. De ez a fajta variáció úgy érzem, elegendő biztosítékot nyújt, hogy meg legyen a kellő változatosság a Schubert- és a Beethoven-mű között is, ebben pedig nagy segítségünkre lesz Perényi Miklós.

Oláh András: A Beethoven-vonósnégyes és a Schubert-vonósötös érdekessége, hogy a hangnemi egyezésen túl mindkét mű kölcsönöz motívumokat a közép- és kelet-európai népek zenéiből.

Kelemen Barnabás: Igen, Schubertnél egyértelműen megtalálhatók a 19. századi verbunkos táncmotívumok. Bécsben azt gondolták, hogy ami tőlük keletre van, az török. Ezért sokszor akár a magyar verbunkos, a nép- és cigányzene, vagy adott esetben a délszláv zenék is mind egy kategóriába estek. Jó példa erre Mozart Török indulója, azt hiszem, ott is lehetne találni érdekes magyar kapcsolatokat. Miközben Schubertnél főleg az utolsó tételben a magyar verbunkos dominál, a beethoveni témák egyértelműen orosz zenére utalnak. Beethoven három vonósnégyest írt Razumovszkij gróf, a zeneszerzőt támogató bécsi orosz diplomata felkérésére, ezek mindegyikében felhasznál eredeti orosz dallamokat. Egészen különleges így például a kapcsolat Beethoven és Csajkovszkij között. Az orosz zeneszerző nagyon tisztelte Beethovent, és egyértelműen átvett tőle hangulatokat, illetve módszereket, amelyekkel Beethoven az orosz dallamokat feldolgozza. Csak korai szimfóniáiban, kamarazenéiben, vonósnégyeseiben, sőt színpadi műveiben is fellelhetők. Ami a darabot illeti, Beethoven oeuvre-jében ez szerintem a legkedveltebb, a legtöbbet játszott vonósnégyes. Ebben is benne van minden, egy egészen rendkívül tartalmas lassú tétel, amely nagy elmélyülést igényel a zenészektől, ugyanakkor ugyanilyen hatással van a közönségre is, de van a végén egy olyan negyedik tétele, amelynek témája valóságos sláger, a könnyűzenei elemekig is elmegy. A szving zenében is fellelhető az a fajta egyszerű harmóniamenet, amelyet Beethoven itt alkalmaz, a dzsessz-zenészek alapnak nevezik. Néhány évtizeddel Mozart után s Haydn kortársaként Beethoven képes volt a zenéjében évszázadokra előremutató újításokat érzékeltetni.

Oláh András: A Schubert vonósötösre Perényi Miklóssal egészül ki a Kelemen Kvartett. Sokszor játszottak már közösen, milyen régre nyúlik vissza ez a zenei kapcsolat?

Kelemen Barnabás: A kvartettben feleségem, Kokas Katalin és én vagyunk az idősebb generáció, mi viszont Perényi Miklóson nőttünk fel. De természetesen nem csak mi, mert Kokas Dóra például most növendéke a Zeneakadémián, és túl azon, hogy tanár-diák viszony van köztük, Dóra kisgyermek kora óta hallgatja is őt, és ez igaz az egész kvartettre. De az elmúlt tizenöt évben Katival is nagyon sok darabban játszottunk vele triókban, zongoranégyesekben, vonósötösökben, szextettekben, oktettekben, én magam többször is játszottam vele Brahms kettősversenyét, és ezek mind-mind maradandó élmények.

Perényi Miklóssal együtt játszani minden alkalommal olyan emlékezetes, mintha csak egy nagy zenetörténeti esemény lenne, ezek nagyon mélyen bennünk maradnak. Miklósnak van egy teljesen külön világa, amellyel eggyé olvadni hatalmas feladat. Annyira magas szintű, amit képvisel, hogy egyszerűen magával röpíti az embert, ha megvan bennünk a kellő felkészültség és a képesség az eggyé váláshoz.

Az együttjáték másokkal minden körülmények között nagyfokú empátiás készséget igényel. Mondhatom, ez a zenélés legmagasabb szintje.

Oláh András: Perényi Miklóst kérdezem: az Ön számára mit jelent a közös munka a Kelemen Kvartettel?

Perényi Miklós: Kelemen Barnát jól ismerem, nővéremnél, Perényi Eszternél tanult. Valóban sokszor játszottunk már együtt vele és Kokas Katalinnal is, de a Kelemen Kvartettel ez az első közös fellépésem. Mindig az a fontos, hogy a próbafolyamat végén megvalósuljon egyfajta találkozás az elképzelésekben, ez működött korábban, és biztos működni fog ezentúl is. Ahogy Barna mondta, Dóra most lépett master iskolába. A Kelemen Kvartett sokat játszik, így nem könnyű neki, nagy munka részt vennie egy vonósnégyesben. Egyebek mellett Bartók kvartettjeit is játsszák, állandóan bővíteniük kell a repertoárt, most nyerték meg a Paolo Borciani Vonósnégyes-versenyt Olaszországban, ami nagyon nagy ranggal bír, s ez, gondolom, a jövőre nézve is jó néhány meghívást eredményez.

Oláh András: A koncerten a Kelemen Kvartett a megszokottól eltérő felállásban játszik, Homoki Gábor helyén egy másik tehetséges ifjú művész, Varga Oszkár mutatkozik be a Művészetek Palotájában. Mi az oka a változásnak?

Kelemen Barnabás: Homoki Gábor már gyermekkora óta kacsintgatott a könnyűzene felé, és az év elejére egyértelművé vált, hogy szeretne kiteljesedni ebben az irányban. Ezt közösen megbeszélve egyetértettünk abban, hogy mindenkinek jobb, ha egy időre különválunk, így most egyelőre januárig Varga Oszkárral dolgozunk közösen. A feleségem és én is tanítjuk és tanítottuk őt, de sok felé lehetett már találkozni vele a Kaposfesttől az Amadinda és az UMZE – Új Magyar Zenei Egyesület – koncertjein át a Lockenhausi Kamarazenei Fesztiválig. A felkérők nagyon szeretik zeneiségét, az emberségét és a hangszeres tudását, valamint azt, hogy szintén hegedül és brácsázik, ahogyan én, a feleségem és Homoki Gábor is. A próbák már a nyár folyamán elkezdődtek, és nagyon izgalmas volt egy új embert zeneileg magunkhoz szoktatni. A vonósnégyesezés sokféle harmóniát igényel, emberileg sem csekélység hosszú éveken át napi sok-sok órán keresztül együtt játszani, ahogyan azt eddig is tettük. Most Oszkárral fogunk fellépni a Művészetek Palotájában, utána pedig még ki tudja, meddig.

(Részletek a Művészetek Palotája koncertre kiadott brossúrájából: A koncert előtt Kelemen Barnabással és Perényi Miklóssal Oláh András beszélgetett. A sors fintora tán, hogy a plakátképen, bal oldalt Homoki Gábort látjuk - a szerk.)