A sajtótájékoztatón Somody Imre szólt a kávéház válságos pillanatairól, többek között arról is, amikor az 1993-ban hosszú időre bezárt és helyén egy játékterem nyílt meg. Ő 1997-ben vette meg az épületet, és nagyon sokáig úgy gondolta, hogy a projekt kvázi önjáró lehet, tehát nem kell semmit tennie annak érdekében, hogy fogyasztó vendégekkel megtöltse a tereket. Az évek alatt a fokozatosan fogyatkozó asztaltársaságok rádöbbentették, hogy a történelmi miliő és a jó kávé nem elegendő az embereknek ahhoz, hogy visszajáró vendégek legyenek.

A mélypont 2010-ben következett be, amikor el kellett adnia az épületet, ekkor döntött a változtatás mellett: rájött arra, hogy nem Somodi Imre kávéházát kell megvalósítania, ahol kizárólag a saját ízlése dominál, hanem egy olyan közösségi teret kell létrehoznia, ahol a pestiek és a turisták egyaránt otthonosan érezhetik magukat. Így egy olyan csapatot szervezett maga köré, akik segítettek abban, hogy a Centrálnak egy sajátos karaktert rajzoljanak meg - Hampuk Zsolt a kávéház gasztronómiai kínálatot újította meg, Urbán Gábor a desszertlapot álmodta meg, Ernst Wastl átalakításainak köszönhetően pedig egy innovatív belső tér jött létre, ami elemeiben őrzi a klasszikus kávéházi hangulatot. Somody Imre beszélt még röviden a kávéház gasztronómiai innovációiról is, elmondta, hogy az étlapokat úgy alakították ki, hogy a klasszikus nemzeti ételek mellett (pl. káposztás kocka, sajtos nokedli salátával) más konyhák tipikus fogásai is szerepeljenek rajta (angolos reggeli, steak, sajttorta), hogy a magyar vendégek és a turisták is kellemes perceket tölthessenek el itt.

Ernst Wastl a külcsín egyes elemeit ismertette, kihangsúlyozta például azt, hogy milyen fontos volt a kávéház előtti terasz kialakítása, egyrészt azért, hogy a külföldi vendégek számára legyen a helynek egy karaktere, amit érdemes megörökíteni egy fotón, másrészt pedig azért, mert a terasszal a korabeli miliő egy szeletét vissza lehetett hozni - ugyanolyan bambusz székeket helyeztek e kinti részre, mint amilyen a századelőn volt, illetve az asztaldíszek és a virágok is “a klasszikus kor” szellemét idézik vissza. A belső termekben a törzsvendég írók portréi, aláírásai, korabeli Budapest-fotók kaptak helyet, ezzel emlékezve a Centrál hajdani pezsgő kulturális életére, amit most újjá kívánnak éleszteni, ehhez pedig Juhász Anna irodalomszervező segítségét kérték.

Juhász Anna elmondta, hogy olyan programokat álmodott meg ebbe a térbe, melyekben az irodalom, a tudomány, a zene és a képzőművészet fonódik egybe. Ennek első lépcsőfoka volt az augusztusban debütált Centrál Herald, ami egy havonta megjelenő négy oldalas kiadvány, mely a kávéház vezetőivel, munkatársaival és törzsvendégeivel készült interjúkat, érdekességeket, történeteket, gasztronómiai ajánlókat, könyvajánlókat tartalmaz, így tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy a kávézó vendégeket informálják a múltról, illetve az elkövetkező programokról.

A zene már most is megjelent a kínálatban, hiszen minden este élőzenét kínálnak a vacsora mellé, amit Farkas Attila és Répássy Bence szolgáltat. Ezenfelül minden hónap első vasárnapján a gyerekeket és szüleiket várják a kávéház galériájára, ahol diavetítéssel, meseolvasással, játékkal szórakoztatják a kicsiket, majd ezután lehetőség is nyílik a résztvevő családok számára egy kedvezményes ebéd elfogyasztására is. Lesznek ezentúl könyvbemutatók a Libri szervezésében, rendhagyó irodalomórák (a következő október 13-án Oscar Wilde Dorian Grey arcképe című könyve kapcsán), a törzsvendégekre (pl. Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső) koncentráló tematikus estek, de jövőre készülnek képzőművészeti kiállításokkal is, tehát gazdag, sokrétű és igazán izgalmas estekkel, eseményekkel készülnek. Miközben persze folyamatosan dolgoznak azon is, hogy a költőket és az írókat visszacsábítsák az épületbe, hogy ők itt alkotva újra szellemi központtá varázsolják a Centrált.

Megújul a Centrál Kávéház - sajtótájékoztató - 2014. 09. 16.

Fotó: Centrál Kávéház / Facebook