A filmben bemutatott társadalomban nincsenek érzelmek, se háborúk, minden megtervezett, nem lehetnek különbségek az egyének között, mindenki fehér és jólfésült és csakis a csoport jólétéért cselekszik. Hogy az emberek ne tudják, mit veszítettek, elvették az emlékeiket. Csak egyetlen ember tudja, mi történt a múltban, ő az Emlékek Őre. Erre a feladatra választják ki a 16 éves Jonast, de ahogy a fiú kiképzése során egyre több emléket kap az Örökítőtől, úgy válik számára egyre világosabbá, hogy a körülötte lévő tökéletesen érzelemmentes társadalom tettei morálisan megkérdőjelezhetők. Egyébként a totalitárius rendszer által csoportokba kényszerített társadalom ötletét Veronica Roth ügyesen újrahasznosította A beavatottban, és bár a végeredmény középszerű, mégis jobban ki tudja használni az ötletben rejlő lehetőségeket. 

Érdekes, hogy míg a mostanában készült ifjúsági filmekben nagy hangsúlyt fektetnek a látványvilágra és a díszletekre, itt nem sokat foglalkoztak ilyesmivel. A városról készült légifelvételeken látszik, hogy csak egy digitális makettet nézünk, a ruhák teljesen fantáziátlanok, és összességében az egész egy rossz hallmarkos tévéfilm hangulatát idézi. Ehhez jönnek még a színészek, a főszerepet játszó Brenton Thwaites-ről már az első néhány percben kiderül, mennyire elhibázott választás volt. Az egész filmet ugyanazzal a buta, üres arckifejezéssel játssza végig, ami miatt már a Demónában is rossz volt nézni, pedig ott csak ötpercnyi játékidő jutott neki. Ugyanez igaz Odeya Rush-ra is, bár róla legalább annyit el lehet mondani, hogy szép, de a tátott szájjal bámuláson kívül nem sok mindent csinál. Nagyon hiányzik egy olyan karizmatikus fiatal színész, mint Jennifer Lawrence vagy Shailene Woodley. Egy ilyen, főleg monológokra épülő filmnél érdemes lett volna tehetségesebb fiatalokat választani, Taylor Swift például a rövid cameojában lejátssza őket, pedig nem is színész. Nem értem, Jeff Bridges és Meryl Streep hogy keveredett közéjük, de ők legalább javítottak valamit a színvonalon.

Túlságosan hozzászoktunk a pörgős történetekhez, itt viszont nincs, ami előrevigye a filmet, sokat beszélnek, de minden második mondat közhely. (Mint később kiderült, a könyv gondolati tartalmából csak a legamerikaibbakat tudták átemelni.) Kis változatosságot jelentenek a YouTube videókból és National Geographic kisfilmekből összevágott, túlszaturált emlékképek, de az életében először esőt látó cuki kínai kislány túl ismert ahhoz, hogy csak úgy bevágják egy montázsba. Az, hogy Jonas elmegy Jeff Bridgeshez, megnéznek pár színes YouTube videót, aztán kicsit zavarodottan hazamegy a fekete-fehér világába, nem eredményez túl mozgalmas cselekményt. Ráadásul teljesen hiányzik a filmből a humor, és hiába van romantikus szál, meg egy kis akció, egyiknek sincs valódi súlya.

Az is kérdés, kiket akar megszólítani ez a film. Nem tudunk meg semmit a világról, (sőt, igazából a szereplőkről sem), és arra sem veszik a fáradtságot a film készítői, hogy megmagyarázzanak olyan alapvető dolgokat, mint az emlékek átadása vagy a lebegő szikla. Mintha egy félkész történet lenne, a könyvet nem olvasóknak kevés, hogy beleszeressenek, akik olvasták, nem hiszem, hogy a nosztalgián kívül bármi érdekeset találnak benne.

A film után meg volt hirdetve egy beszélgetés Boldizsár Ildikó mesekutatóval, amiből végül csak öt perc lett, ugyanis a moziteremben megszólalt a zene, és ez lehetetlenné tett mindenfajta kommunikációt. Kár, mert érdekesnek ígérkezett, legközelebb talán érdemes lenne a szervezőknek egyeztetni a mozival, hogy ne történjen ilyen baki.

Boldizsár Ildikó szerint a regény a 14-18 év közötti kamaszoknak szól. Mivel a művet nem olvastam, nem tudom, mennyi a különbség könyv és film között, de az utóbbit mindenképp fiatalabbaknak kéne pozicionálni, ugyanis túl didaktikus és nem elég mozgalmas ahhoz, hogy egy 14 évesnek felkeltse az érdeklődését. Bár a sorozat eredetileg négy kötetből áll, meg lennék lepve, ha a filmnek elkészülne a folytatása egy ilyen ingerszegényre sikerült első rész után, aminek egyetlen pozitívuma, hogy nem hosszabb másfél óránál. Ami a 90-es évek közepén még forradalminak hatott, az mostanra bizony már elég porosnak tűnik.

Az emlékek őre (The Giver)
színes, fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 97 perc, 2014

Rendező: Phillip Noyce
Író: Lois Lowry
Forgatókönyvíró: Michael Mitnick
Zeneszerző: Marco Beltrami
Producer: Jeff Bridges

Szereplők: 
Brenton Thwaites (Jonas)
Jeff Bridges (The Giver)
Alexander Skarsgard (Jonas apja)
Katie Holmes (Jonas anyja)
Meryl Streep (Chief Elder)
Taylor Swift (Rosemary)
Odeya Rush (Fiona)

Bemutató dátuma: 2014. szeptember 11.
Forgalmazó: Big Bang Media

Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott