PRAE.HU: A szeptemberben debütáló Utolsó előadás Ionesco Rinocéroszok drámája alapján készül, csakhogy rinocéroszok helyett zombikat ígér a produkció.  Ennél a pontnál kicsit zavarba is jöttem, szóval tisztázzuk: mennyi lesz a darabbeli Ionesco-töltet, és mennyi a Rába Roland-ötlet?

Ionesco darabja csupán kiindulópontként, amolyan ugródeszkaként szolgált. Nem adaptációról van szó, és a történetek karakterei sem azonosak. Egyszerűen csak inspirált az abszurd történet, vagyis a kisváros drámája, amelyet idővel elárasztanak a rinocéroszok, sőt a Ionesco-szereplők is rinocérosszá változnak. A metamorfózis, a zombi lét, a fertőzés rengeteg film témája manapság, gondoljunk például a Walking Dead című amerikai alkotásra, amelynél, valljuk be, kevés ütősebb zombimozgófilm létezik.

PRAE.HU: Vagyis inkább valahol a Walking Dead, a Vírus, a Fertőzés jellegű történetek környékén célszerű tapogatózni az Utolsó esetében? Kicsit ijesztően hangzik.

És a szerelem, megalázottság, ösztönök, valamint a humor környékén is, hiszen mindez – épp úgy, mint a Ionesco-alapötlet – beágyazódik az előadásba.

PRAE.HU: Most rajtam kívül sok ijedős hölgyet nyugtattál meg. Te kerested a témát vagy a téma talált meg téged?

Egyértelműen az utóbbi. Az abszurd, elborzasztó és felháborító sztorikat ma már töményen kapjuk a médiából, sőt olyannyira életünk részévé váltak, hogy hajlamosak lettünk legyinteni rájuk.

PRAE.HU: A darabbeli karakterek között is találunk legyintő típust?

Persze, épp a főhős ilyen, akit Bánki Gergely, a Proton Színház társulatának tagja alakít. Negyvenes nőtlen férfi, programozó, akinek attitűdjére a „nem akarok tudni róla” jellemző. Unja önmagát és a valóságot is, amelyben létezni kényszerül. A Ionesco-drámában is ezért tetszett meg nekem a főhős: egy ember, aki tulajdonképpen semmit nem vesz komolyan abból, ami körülötte történik. Mint említettem, a szörnyűségekhez való nemtörődöm hozzáállás ránk, a jelenkor emberére rendkívül jellemző, többek között ezt kívánom kiélezni az általam rendezett darabban. Bevallom, saját magamban is idegesít, amikor akaratlanul is úgy reagálok egy egyébként megbotránkoztató hírre, hogy „hát igen, na és most mit csináljak, ez van, és kész”. A nyomasztó dolgok magunktól való távoltartása, a közömbösség, a „nincs közöm” hozzá rendkívül erősen munkál bennünk egészen addig persze, amíg mindezt nem a saját bőrünkön tapasztaljuk.

PRAE.HU: Ahogy hallgatlak, eszembe jutottak a rémisztő Ebola-hírek. Remélem, ezt nem tapasztaljuk saját bőrünkön, ám kétségkívül rendkívül aktuálissá válik tőle az Utolsó mondanivalója.

A mi történetünk egy bevásárlóközpontban játszódik. Mázló Tímea – siket színésznő – a Bánki Gergő által játszott karakter testvérét, Székely Rozi Gergő szerelmét alakítja az előadásban, Herczeg Tamás – a HOPPart Társulat vezetője, szerepe szerint programozó – pedig barátjukként van jelen. E körül a négyes körül bontakozik ki aztán a cselekmény. Improvizációs technikát alkalmaztunk: vicces dialógusok zajlanak hétköznapi helyzetekről, és a jeleneteken keresztül kapunk képet a szereplők közti konfliktusokról, kapcsolódási pontokról.

Egy napon ismeretlen eredetű vírus üti fel a fejét. Itt jön a képbe egyébként Ficzere Béla figurája, a darabbeli alkalmi kábítószer-fogyasztó. Pánik alakul ki, karantént rendelnek el. A bent ragadtak a túlélésre rendezkednek be. A vírus egyre csak terjed. Azok a problémák, amelyek a karantén előtt hangsúlyosak voltak, értelmüket vesztik, és a szereplők megérzik végre az aktivitás, a „tenni kell valamit” fontosságát. A szituáció tehát az egész történetet más dimenzióba helyezi. Ki fertőzött, ki nem? Hogyan viselkedünk katasztrófahelyzetben? Mit hoz ki az emberekből a veszély? Milyen hatással van a félelem csoportra és egyénre? Vajon mit tennénk, ha mi, nézők kerülnénk hasonló helyzetbe? Ezekkel a kérdésekkel telik meg a színpad közel másfél órára.

PRAE.HU: Említetted, hogy improvizációt alkalmaztatok. Mekkora szabadságot adtál ebben a színészeidnek?

A próbák során feldobok egy témát, beszéltetem a szereplőket karakterük és saját élményeik alapján. Ezeket felveszem diktafonra, majd lejegyzem, alakítok a szövegen. Nem biztos, hogy ugyanazt a szöveget kapják vissza, de kétségkívül az ő ötleteikből indulok ki. Saját érvrendszerünk néha annyira meglepő és vicces, hogy egy ideje ezt használom az improvizációs munkáimhoz. Hosszadalmas munkafolyamat ez, azonban mindig elhangzik olyan mondat, párbeszéd, ötlettöredék, amelyek aztán megadják a lendületet az előadás továbbgördítéséhez. Pontosan azért improvizálunk, hogy fél információnk, világfelfogásunk és attitűdünk felszínre kerüljön.

PRAE.HU: Az áruk és a fogyasztás mániájának terét, ahogy említetted is, egy bevásárlóközpontot választottál a darab helyszínéül. Mi a történet mondanivalója a fogyasztói társadalmat illetően?

Nem tudom, hogy mondanivalót csinálunk-e színészekkel együtt vagy egy történetet, amin keresztül mondanivaló körvonalazódik egyéni interpretáció során. Én jobban hiszek abban, hogy ez utóbbit, azaz a belső történetet kell elkapni és elérni, hogy a néző is a szereplők agyával gondolja végig a látottakat. A darab nem a fogyasztáspszichológiára hegyeződik ki, de természetesen valamilyen szinten betekintést enged a pénzköltésre sarkalló, bőség zavarával jellemezhető közegbe. A díszletek Menczel Róbert díszlettervező munkáját és ötleteit dicsérik: a színpad igazi bevásárlóközpont-hangulatot áraszt. A kellékeket mind különböző áruházakból kértük kölcsön, helye lesz kávépultnak, foteleknek, ételkóstoltatásnak is, egyszóval mindannak, ami ehhez a tömegeket vonzó világhoz hozzátartozik.

PRAE.HU: Akciók, elektronikus kütyük, különféle márkájú és csomagolású élelmiszerek, intelligens mosóporok széles választéka, és még sorolhatnánk, a lényeg hogy valóban a bőség zavarával állunk szemben. Te mennyire vagy befolyásolható, ha vásárlásról van szó?

Elismerem, hogy maga a közeg izgalmas, viszont a vásárlást nagyon nehezen viselem. Nem érzem jól magam bevásárlóközpontokban, és sokszor nem is értem, hogy miért azt veszem meg, amit megveszek. Leginkább azon gondolkodom el, hogy miért van ugyanabból a termékből rengetegféle. Érdekel, ki, mi alapján dönt, hova fogy el ez a rengeteg áru, mert, hogy valaki(k) megveszi ezeket, az tény. Biztos észrevetted te is, hogy egyes termékek szavatossági ideje egyre hosszabb. Vajon miért? És ez most jót jelent vagy rosszat? Gyanakodjunk vagy nincs értelme? Korábban miért csupán néhány napig tartott el egy adott áru? A belföldön megtermelt áru miért drágább, mint a külföldről importált paradicsom? Izgalmas kérdések ezek.

PRAE.HU: Egyszer talán kiderülnek a válaszok... Arra azonban, vajon miért döntöttél amellett, hogy a darabba a Pesti Magyar Színiakadémia végzett hallgatóit is bevonod, te tudod a választ.

Gyöngyösi Tamást kérdeztem meg, ismer-e olyan tehetséges fiatal színészeket, akik akció-kaszkadőr elemek megvalósításában is jártasak arra az esetre, ha úgy döntenék, akciójeleneteket is szeretnék belevinni az előadásba. Így kerültem kapcsolatba a volt színiakadémiásokkal. Eredetileg statisztaszerepre kértem fel őket, a próbák során aztán egyre több feladatuk lett.

PRAE.HU: Tehát nemcsak humorra, szerelemre, karanténra, hanem még akciójelenetekre is számíthatnak a nézők. Hány éves kortól ajánlod a darabot?

A horrorfertőzés jellege miatt tizenhat éves kortól ajánlom. De nincs ok a pánikra.

UTOLSÓ

Színészek:  BAKSA Imre, BÁNKI Gergely, FICZERE Béla, HERCZEG Tamás, MÁZLÓ Tímea, SZÉKELY Rozi, TÓTH Orsi valamint ADÁNYI Alex, FÖLDESI Ágnes, SINKÓ Réka/CSIKÁSZ Ágnes

Díszlet: MENCZEL Róbert
Jelmez: OLÁH Tímea
Dramaturg: BÜKI Dóra
Zenei vezető: PUSKÁS Péter
Mozgás: GYÖNGYÖSI Tamás
Rendezőasszisztens: KISS Ágota
Rendező: RÁBA Roland
 
Producer: BÜKI Dóra
Produkciós vezető: CSATÓ Zsófia
Műszaki vezető, világítás: ÉLTETŐ András
Hang: BELÉNYESI Zoltán
Kellék: NAGY Gergely
Színpadmester: CSUNDERLIK Péter

Az előadás szövegét a társulat improvizációinak felhasználásával készítette Rába Roland.
 
Koprodukciós partner: Trafó Kortárs Művészetek Háza

Külön köszönet: KANALAS Dániel, KISARI Zalán, SZŐKE Richárd, SZABÓ Ila

Eugène Ionesco Rinocéroszok című drámáját Mészöly Mikós fordította.

Bemutató: 2014. szeptember 11.
Trafó Kortárs Művészetek Háza

Fotó: Fűrjes Viktória