Cressida Cowell tizenhárom részes könyvsorozatából 2010-ben készített először filmet a DreamWorks, ami egyben a stúdió szemléletváltását is jelezte. A sokadik Madagaszkár- és Shrek-folytatások már csak afféle egynyári konzervek voltak, filmes kikacsintgatásokkal, felnőtteket célzó poénokkal megtűzdelve, hogy a gyerek mellett ülő szülők se aludjanak el. Közben a Pixar rendre egyre komolyabb alkotásokkal jelentkezett, egyúttal azt is sokadjára megcáfolva, hogy a rajzfilmek csak gyerekeknek szólhatnak. Az Így neveld a sárkányodat című filmmel váltott a DreamWorks, akár azt is mondhatnánk, hogy pixarosabbá vált. Az eredeti regényekből szinte csak a szereplőket vették át, és egy olyan történetet gyúrtak belőle, amivel ismételten sikerült bebizonyítani, hogy a jó mese nem korosztályfüggő, nem kell hozzá összekacsintás, hogy egy felnőtt is élvezze.

A film azonnal az élvonalba repítette a stúdiót.  (Érdekes egyébként, hogy a nagy rivális nagyjából ezzel párhuzamosan kevésbé színvonalas filmeket kezdett gyártani.) Hamarosan be is jelentették, hogy trilógiává bővítik (2017-ben érkezik a befejező rész), és belekezdtek egy tévésorozatba is, aminek tavasszal ért véget a második évada.

Azonban az első rész író-rendezője, Chris Sanders (Az oroszlánkirály, Lilo és Stitch) már nem vett részt a folytatásban, mert inkább a Croodékon dolgozott, így a korábbi társalkotó, Dean DeBlois lépett a helyére, és ez sajnos meg is látszik. Mert hiába lett alapvetően korrekt film az Így neveld a sárkányodat második része, erősen érződik rajta Sanders hiánya, ő ugyanis még a legszentimentálisabb történetekhez is úgy tud hozzányúlni, hogy a végeredmény semmiképp ne forduljon érzelgős giccsbe.

A legtöbb folytatás átka, hogy nemigen tud újat mutatni, inkább a már jól bevált elemeket fokozza. Itt például több a sárkány, nagyobb a hajóhad, sokkal látványosabb minden, ez azonban nem elég, mert a történet az elsőhöz képest kevesebbet nyújt. Pedig ­érezni, hogy ezt szánták a majdani trilógia „A Birodalom visszavágjának”, néha meglepően komollyá válik a sztori, de nem hagyják kibontakozni a drámát, elveszik a lényeg az akció- és látványorgiában.

Évekkel járunk az első rész cselekménye után, a Hibbant-sziget vikingjei annyira összebarátkoztak a sárkányokkal, hogy házi kedvencként tartják őket. Hablaty továbbra is olyan önfejű, mint volt, Fogatlan hátán újabb és újabb felfedezőutakra indul, pedig hamarosan neki kellene átvennie a törzs vezetését. Egy ilyen felfedezés során ismeretlen helyre téved, ahol megismerkedik egy rendkívül fura, csuklyás figurával, aki ­– ahogy az már az előzetesben kiderült ­­– nem más, mint halottnak hit anyja. Közben egy félelmetes barbár egy hajóhad élén sárkányokat fog be, hogy egy alfának nevezett szupersárkány irányításával legyőzhetetlen sereget hozzon létre, és hát, ahogy az lenni szokott, leigázhasson mindent.

A bevett szokással ellentétben a történet szereplői idősebbek lettek, Hablaty is megnyúlt, arcán kis pihék jelzik, hogy már nagyjából húsz éves. A film nagy erénye, hogy nem csak Hablatyot helyezi a középpontba, hanem Fogatlant is, ez az ő közös történetük a felnőtté válásról. Sajnos a mellékszereplők eléggé elsikkadnak mellettük, szinte csak díszletként vagy humorforrásként szolgálnak, pedig az első részben nekik is bőven jutott játékidő. Ugyanez igaz Draco Vérdungra, a film (és valószínűleg a trilógia) főgonoszára, aki egyelőre kidolgozatlan, nem túl érdekes, sematikus figurának tűnik.

Maga a történet túl darabosra sikerült, nincs egységes íve, nagyjából a felénél elkezd unalmassá válni. Utána elég hamar visszatalál az akciókhoz, de ezúttal nincsenek sehol azok a jól megírt, dinamikus párbeszédek, amik az első részt jellemezték. Eddig kerülték a Disney-féle kötelező éneklést is, itt viszont sikerült beleerőltetni egy dalt, ami azért erősen a giccs határán egyensúlyoz. Pozitívumként felhozható, hogy az animáció sokkal fejlettebb, de hát ezt nagyjából évente megállapíthatjuk, ez már-már követelmény. Az egész látványvilág nagyon szépen kidolgozott, és kivételesen a 3D is sokat hozzáad a filmélményhez.

Sehogy sem tudok megbékélni azzal a stílussal, ahogy manapság fordítják a gyerekfilmeket, ugyanis kényszeresen próbálnak fiatalosak és trendik lenni. Emiatt a végeredmény általában nagyon kínos, és bár a gyerekeknek talán nem tűnik fel, de ha már a filmkészítők is arra törekednek, hogy minden korosztályt meg tudjanak szólítani, a magyar fordítók is vehetnék a fáradtságot, hogy kevésbé infantilis szöveget hozzanak össze. Magyar szinkronban például utoljára a Knight Riderben használta a pajti szót David Hasselhoff, nem véletlen, hogy a 80-as évek óta kikopott a köztudatból. 

Sok trilógiának tervezett filmsorozat második részének a hibája, hogy önállóan nem állja meg a helyét, nem több puszta átkötésnél. Ez a film még üzenetében sem tud újat mondani, az első rész tanulságát már-már az unalomig ismételgeti. De azért még így is kiemelkedik az animációs filmek átlagos színvonalából, és reméljük, hogy ez csak egy kisebb döccenő, és a harmadik résszel újra magára talál a franchise.

Így neveld a sárkányodat 2. (How to Train Your Dragon 2)
színes, magyarul beszélő, amerikai családi animációs film, 105 perc, 2014

Rendező: Dean DeBlois
Író: Cressida Cowell
Forgatókönyvíró: Dean DeBlois
Zeneszerző: John Powell
Producer: Bonnie Arnold

Szereplők: Jay Baruchel (Hablaty, magyar hangja: Hamvas Dániel), Gerard Butler (Pléhpofa, magyar hangja: Rosta Sándor)

Bemutató dátuma: 2014. június 19.

Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 6