Eredetileg mi vonzotta a projekthez?

Az intenzív suspense, aminek köszönhetően a néző végig feszült és izgul, miközben a történet paradox módon közismert esetre épül, hisz mind tudjuk, hogy Párizs nem semmisült meg. És szerettem volna együtt dolgozni André Dussollierrel, akivel addig sosem találkoztam.

Behatóan ismerte a történelmi eseményt, amin a történet alapul?

Nem igazán, de úgy tudom, a filmbeli beszélgetések és tárgyalások valóban megtörténtek, ugyanakkor más volt a céljuk: először is az, hogy a nácik szabadon bocsássák a politikai foglyaikat, utána pedig a fegyverszünet megkötése az ellenállókkal annak érdekében, hogy Choltitz ne robbantsa fel Párizst. Ez történelmi tény. A többit a forgatókönyvíró, Cyril Gély alkotta meg. Ma már mindenki egyetért abban, hogy Párizs megkímélése egyedül Choltitz döntése volt, senki másé.

Hogyan jellemezné Choltitz filmbeli karakterét?

Mindenekelőtt az határozza meg, hogy katonacsaládban nőtt fel, melyben a seregben való szolgálat apáról fiúra öröklődő hagyomány volt. Nagyon szigorú neveltetést kapott, amely a bátorság, az önfeláldozás, a fegyelmezettség és a patriotizmus értékeire épült.

Rendületlenül hitt a nácizmusban, belépett a náci pártba, de nem az ideológia érdekelte, nem az vonzotta. Ő mindenekelőtt katona, ekképp olyan ember, aki végrehajtja a parancsot, bármilyen értelmetlennek tűnik is. Fegyelmezettnek kellett lennie, nehogy precedenst teremtsen – egyetlen tiszt engedetlensége végzetes következményekkel járhat a hadseregre nézve. Mivel ezen szabályokat magáénak érezte, a fegyelemsértés abszurd gondolat volt számára. Hitler pontosan ezért jelölte ki pont őt Párizs kormányzójának posztjára. Ennek fényében nagy meglepetés volt, hogy pályafutását Párizs megmentésével zárta.

Nem ideológia mozgatta, de bevallotta, hogy zsidók lemészárolásában volt benne a keze Szevasztopolnál.

Ennél messzebbre is ment! Ő volt a felelős Rotterdam lerombolásáért, és rengeteg zsidót deportáltatott Oroszországból. Egyáltalán nem volt rokonszenves fickó, akivel szimpatizálni lehetne. A leginkább az lepett meg, hogy az amerikaiak már két évvel a háború után, 1947-ben szabadon engedték. Biztosan volt értékes információja a szövetségesek számára. Nem hiszem, hogy kiérdemelte volna ezt a kegyes bánásmódot csak azzal, hogy kiadta a parancsot Párizs megmentésére. A háború utáni években nagyon csendben volt, nem beszélt a váratlan szabadlábra helyezéséről.

Végzett kutatómunkát Choltitz életéről?

Elolvastam az életrajzát, és találtam online interjúkat, amiket a hatvanas években készítettek vele Baden-Badenben. Eléggé törte a franciát. Azt mondta, azért nem teljesítette Hitler Párizs elpusztítására irányuló parancsát, mert abszurdnak tartotta, és ha megtette volna, az sem oldott volna meg semmit a háború viszonylatában. Egyáltalán nem volt jó fej fickó, senkinek nem kívánom, hogy vele kelljen töltenie a nyaralását (nevet).

Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a színészeknek kedvelniük kell a karaktert, akit alakítanak.

Nem érdekel a karakterekkel való empatizálás, meg sem próbáltam kedvelni Choltitz-ot. Viszont úgy véltem, érdemes felruházni némi emberséggel, hogy a közönség ne úgy menjen haza a moziból, hogy csak egy szörnyetegnek gondolja. Fontos, hogy lehetőséget adjunk a nézőnek, hogy azonosuljon vele, ha csak felületesen is. Persze az, hogy humánummal ruházom fel a karaktert, még nem jelenti azt, hogy kedvelem is.

Hogyan dolgozta ki a karakter beszédstílusát?

A hatvanas, hetvenes évek filmjeiben a németek beszédének ábrázolása nevetséges hatást kelt, így aztán ezt a stílust megpróbáltuk elkerülni. Choltitz gyengén beszélte a franciát, az akcentusát pedig lehetetlen volt imitálni. A karakter részben valós személyen alapul, de nem akartam túlzásba vinni a kor valóságához való hűséget, inkább a pszichológia, a lélektani dráma érdekelt a történetben. 

Volker Schlöndorff szerint teljesen beleélte magát a szerepbe. 

A Sztanyiszlavszkij-módszeren nevelkedtem, azaz inkább azonosulok a karakterrel, mint távolságot tartok tőle. Így aztán nem tudok mást tenni, mint belebújok a karakter bőrébe, Choltitz-nak képzelem magam, mintha játszadozó gyerek lennék. Ugyanakkor a forgatási nap végén semmi nem marad meg bennem a karakterből, akit hosszú órákig személyesítettem meg.

Milyen volt végre André Dussollierrel dolgozni?

Az hozott össze minket, hogy mindketten maximalisták, perfekcionisták vagyunk. Színházban már többször eljátszottuk ezt a darabot, akkoriban sokat alakítottunk a szövegen. A legtöbb kérdésben egyetértettünk, és engedtük azt is, hogy ki-ki a maga feje után menjen. André nagyon keményen dolgozik, roppant szigorú magával, és remélem, ez rólam is elmondható. Tiszteljük egymás munkásságát, és megpróbáltuk a lehető legtöbbet adni a közönségnek. 

Hogyan vezeti Volker Schlöndorff a színészeit?

Nem lehetett könnyű, mert olyan színészekkel volt dolga, akik sokat dolgoztak a szövegen, megkérdőjelezték, majd többféleképpen interpretálták azt, miközben ösztönösen gondoltak a közönségre is. Andréval együtt folyton próbáltuk kitalálni, hogyan fog a közönség reagálni erre meg arra, igyekeztünk végig fenntartani a néző érdeklődését. Mindketten tapasztalt veteránjai vagyunk ennek a darabnak, alaposan kiismertük a szöveget, Volker pedig felfigyelt erre, és udvariasan engedte, hogy a saját fejünk után menjünk, a szánk íze szerint alakítsuk a filmet, nem vétózta meg az ötleteinket.

Kiváló rendező, aki nagyot alkotott jelenetezésben, vágásban és világításban, ő írányította a film tempóját, de nekünk, színészeknek szabad kezet adott. Finom úriember, figyel az alkotótársaira, sikerült megteremtenie a kölcsönös bizalom és tisztelet atmoszféráját, ezzel kényelmes teret adott nekünk a kibontakozásra. A csapatszellem, az alkotógárda kémiája a szíve-lelke ennek a filmnek.

Forrás: Mozinet
Ford.: Csiger Ádám

Csiger Ádám kritikája a filmről itt olvasható a prae.hu művészeti portálon.

Az utolsó éjszaka Párizsban (Diplomatie)
Színes, feliratos, francia-német filmdráma, 88 perc, 2014
Rendező: Volker Schlöndorff
Forgatókönyvíró: Volker Schlöndorff, Cyril Gely
Zeneszerző: Jörg Lemberg
Operatőr: Michel Amathieu
Producer: Marc de Bayser, Frank Le Wita
Vágó: Virginie Bruant
Szereplők: Niels Arestrup (Général von Choltitz), André Dussollier (Raoul Nordling)
Bemutató dátuma: 2014. augusztus 28.
Forgalmazó: Mozinet
Korhatár: 12