Az osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal a Könyvklubbal kooperációban, egy kimondottan erre a célra készített kofferben adja át az érdeklődő oktatási intézmények számára a kiválasztott tizennégy kötetet, oktatási segédanyagokkal együtt, ingyenesen.

Képeskönyv kategóriában idén Linda Wolfsgruber Arche (Bárka) című műve nyert. A bibliai Noé történetét igencsak meglepően meséli el Wolfsgruber. Az első esőcseppel kezdetét veszi az élettel teli nyüzsgő zűrzavar, erőteljes vonások és pasztellszínek keverednek, ahogy a legkülönfélébb állatfajták tolonganak egy irányba. A különböző földrészekről érkező állatok egymásra csúsztatva, kézírással megnevezve jelennek meg, így keletkezik a kötet oldalakon átívelő, különleges dinamikája, míg végül az éjszakai bárkából a megszámlálhatatlan szempár világít csak, mint sok-sok csillag. Az egyébként szöveg nélküli képeskönyv egyetlen bevezető mondattal kezdődik: „Esni kezdett…”, amit az utolsó oldal zárómondata így fejez be: „…és így mindannyian megmenekültek.”

Gyerek-, pontosabban inkább ifjúsági könyv kategóriában Christine Nöstlinger mellett Rosemarie Eichinger kapta a díjat Essen Tote Erdbeerkuchen? (Esznek a halottak epersütit?) című kötetéért. Azt gondolom méltán, és remélem, hogy a könyvére többen is felfigyelnek, hiszen a halál, mint téma még mindig tabu a gyerekirodalomban, abban a formában pedig, ahogy Eichinger elénk tárja, többszörösen formabontó. A kilenc éves kortól ajánlott könyvnek a tizenkét éves Emma a főhőse, akinek az édesapja sírásó és temetőkertész. Szobájának ablaka a sírokra néz, a temető számára játszótér, elmélkedő hely, a temetési szertartásokról és halotti kultuszokról kevesen tudnak nála többet. Alig valamit tud azonban Péterről, aki először váratlanul, majd napról napra felbukkan, teljesen elmerülve a halott ikerbátyja miatt érzett gyászában. Eichinger nagyhatású regényében komolyan, mégis könnyed stílusban meséli el egy szokatlan barátság történetét. Izgalmas, meglepetésekkel teli történet bontakozik ki lassacskán, ahogy a két gyerek mesél egymásnak gyászról, szerelemről, a családjukról, az életükről. Szokatlan helyszín, ami itt nem komor terep, hanem a védettség színtere. Nos, én még idén nyáron feltétlenül meg akarom tudni a címben feltett kérdésre a választ, s csak remélem, hogy hamarosan a németül nem tudó, magyar gyerekek is megtudhatják.

Als mein Vater die Mutter der Anna Lachs heiraten wollte (Amikor apám Anna Lachs anyját akarta feleségül venni) – így szól Christine Nöstlinger díjazott könyvének a címe. Azon túl, hogy tökéletesen alkalmas a többszörös birtokos szerkezet bemutatására, ami minden nyelven a nyelvtanórák réme, két, egymást utáló osztálytársról szól. Cornelius, aki a Stummel (Csutak) becenévre, és Anna, aki a Pummel (Gömböc) becenévre hallgat, válási árvák, újabban egy osztályba járnak és egymásba szeretnek a szüleik. Anélkül, hogy a gyerekekkel beszélnének, a szülők patchwork családalkotásra készülnek. Ez összekovácsolja a két gyereket, Anna ultimátumot ad az anyjának, és egyfajta jogos önvédelmi reakcióként elmenekül. Cornelius pedig a szökés (elő)segítőjeként kezd tevékenykedni... Csípős hangsúlyossággal, életbölcsességekkel tűzdelve teszi világossá Nöstlinger ebben a barátságról szóló történetben, hogy a család-projekt csak akkor működőképes, ha felnőtt és gyerek egyenrangú partnerekként döntenek a lényegi kérdésekben.

Ismeretterjesztő kategóriában a két beszédes nevű szerző: Heidi Trpak és Laura Momo Aufderhaar Gerda Gelse (Szúnyog Szilvi) történetéről szóló kötete nyert, amely öt éves kortól ajánlható. Heidi Trpak egy különleges szúnyoghölgyet tesz meg szokatlan ismeretterjesztő kötete elbeszélőjévé. Gerda Gelse a szúnyoglét szépségeiről mesél olyan dolgokat, amelyek számunkra inkább bosszúságot okoznak: „Ha repülök, a szárnyaim csodaszépen zümmögnek. Biztosan ismeritek a dalom. Legszívesebben elalvás előtt zümmögöm a fületekbe.” Hogy a finom alkatú főszereplő esztétikája kibontakozhasson, Laura Momo Aufderhaar körülményes növénynyomatokat elegyít filigrán vonású rajzokkal és színfoltokkal. A számozott ábrák tényadatokat bocsátanak az olvasók rendelkezésére, Gerda humoros csevegését kiegészítendő.

A „kiválasztottak” közé került másik tíz kötet felvonultatja a kortárs osztrák gyerekirodalom színe-javát, kezdve Helga Bansch-sal, akinek In der Nacht… (Éjjel) című kötetét már két éves kortól ajánlják. A különféle állatok éjszaka a saját helyükön alszanak, néha azonban előfordul, (főleg, ha a feje tetejére állítják a könyvet), hogy a nyúl hirtelen a barlang tetejéről himbálódzik lefelé, a denevér pedig a gyerekhez és az elefánthoz vackolódik a meleg kemencesutban. Számos képrészlet töri meg a szöveget, humorossá téve a klasszikus alvásjeleneteket. 

A rosszul (vagy inkább sehogy sem) titkolt kedvencem, Michael Roher idén két kötetet is jegyez a listán. Az egyik az Elisabeth Steinkellnerrel közösen készített: Wer fürchtet sich vorm lila Lachs? (Ki fél a lila lazactól?) amely, nem más, mint mesealakok lázadása. A két szerző az „egyszervolt” után nagy lendülettel csodás káoszba kanyarodik: a húsz történetben megtaláljuk a farkast a hét kecskegidájával éppúgy, mint Elvis királyt és a szakállas Rapunzelt. (Pedig a kötet megjelenésekor még Conchita Wurst nem volt topaktuális téma.) A nonszensz iránti rajongással és mesélőkedvvel kavarják össze szerzők ebben az illusztrált kötetben az elbeszélői tradíciókat.

A másik Roher önálló kötete: Wer stahl der Wal sein Abendmahl? (Ki lopta el a bálna vacsoráját?) Kávéscsészében úszósapka viselése kötelező, verselő rablóvezér-helyettes és Gretchen, alias Juliska, hollófeketére lakkozott lábkörmökkel – efféle kuriózumokat gyűjt egymás mellé Roher a verseskötetében és játszik tovább a többszörös asszociációkkal. Minden duplaoldalon egy hangsúlyos vers és egy fekete-fehér illusztráció található, melyek egészen különbözően utalnak egymásra, de mindig inspiráló gondolatvilágokat tárva fel.

Heinz Janisch neve sem ismeretlen a korábbi cikkek olvasói előtt, most megint Helga Bansch-sal dolgozott együtt a Die Hüte der Frau Strubinski (Frau Strubinszki kalapjai) című kötetben. Ezek a kalapok többek egyszerű fejfedőknél. Titokzatos módon befolyásolják a karaktert és bármely vevőkör érzelmi életét is. Mindegy, hogy valaki épp boldog, szomorú, nyugtalan, szerelmes vagy hallgatag, Strubinski asszony mindenki számára talál megfelelő kalapot. Lírai-filozofikus szöveg, lágy, varázslatos illusztrációkkal.

Troon Harrison és Andrea Offermann: Der Eisdrache (A jégsárkány) című könyvét már régóta nézegetem, amolyan vásárlási célzattal, a sárkány- és dinórajongó kiskorú megajándékozására vagy megvesztegetésére, ha úgy tetszik. A világszéli házban egy lány és családja küzd a farkasordító hideggel és a végtelen téllel. Az apa beteg, a csecsemő csak nyöszörögni tud és mindenki éhezik. Ilyen kezdet után landol a ház tetején egy sérült, rémisztő jégsárkány. Egy időtlen történet az együttérzés megváltó erejéről. A képek elképesztően szépek, erőteljesek és kifejezőek, ahogy a laudáció szerint a szöveg is.

Willy Puchner: ABC der fabelhaften Princessinen (A csodálatos hercegnők ábécéje) című kötetében 26 madárhercegnő érkezik mindenfelől, hogy bemutatkozzanak Williamnek, a madárhercegnek, aki feleséget keres. Coletta hercegnő chilei csellót ajándékoz neki, Dagoberta hercegnő bogáncspillangókat (Distelfalter) Dzsibutiból. Művészi ábécéskönyv, Willy Puchner sajátos módján. Csakúgy, mint a bájosan rendezett képek, a szójátékokkal teli szöveg is a világ gazdagságát bizonyítja, egymás mellé helyezi a meghittet, az ismertet a távolival és az egzotikussal. Nagyon izgalmas úgy nézegetni a könyvet, hogy az ember Puchner Facebook oldalán belepillanthat a kulisszatitkokba.

Claudia Dzengel Kalligrafie und kreatives Schreiben für Kinder (Kalligráfia és kreatív írás gyerekeknek) című könyvétől a gyerekek rögvest meg is tanulhatják, hogyan állítsanak elő hasonlóan zseniális alkotásokat. Húsz játékos feladat a kalligráfia kipróbálására, gyakorlófüzet. A kötet a kézírást a művészetek felé tolja el, kiváló minőségű papír és vonzó design neonnarancsban, szürkében, fekete-fehérben. Nem csupán számtalan ötletet gyűjt össze, de nagy tudásanyagot is felmutat az íráskultúrából.

Szükség is lesz erre, hiszen Ina Rometsch és Martin Verg a Labskaus titkát akarja megfejtetni a Geheimsache Labskausban. A Labskaushoz konzervhús, cékla és ecetes uborka kell. A krimi-paródia hozzávalói: két lány, két fiú, egy pudli, elektromos angolna minden mennyiségben, gyermekotthon alattomos vezetőnővel és két idióta + kriminális tudós. Alaposan vegyítve egy izgalmas, turbulens, mulattató kaland Hamburg kulisszái közt.

Susanne Orosz: Lenis Lied (Leni dala), a bécsi születésű írónő könyve 1948 februárjában kezdődik, amikor Leni a kolostoriskolából hazaérkezik, másként, mint remélte. Fél szigorú, indulatos apjától, a korábban meghitt együttléte édesanyjával zűrzavarossá lett. Susanne Orosz feltűnésmentesen és behatóan meséli el egy kislány történetét, aki a nehéz időkben kellő erőt talál magában ahhoz, hogy a saját útján haladhasson.

Sarah Michaela Orlovsky hasonlóan mélyre megy a Tomaten mögen keine Regen (A paradicsomok nem szeretik az esőt) című debütáló kötetében. Ami az árvaház úgynevezett „fogyatékos” gyerekei számára különleges – az a fiatal én-elbeszélő, Hovanes számára szimpla otthon. Nehezen viseli a másság tudatát, és az önrendelkezésre vonatkozó vágyát alig tudja megvalósítani. Sarah Orlovsky másként méri a normalitást, figurákat teremt felületesség nélkül és megmutat egy becsesnek tűnő emberképet.

Bátor könyvek, bátor alkotók, de legfőképp bátor kritikusok. Öröm olyan helyen írni, ahol az úttörőnek számító könyvekre kiemelt figyelmet és megbecsülést fordítanak, ahol a díjkiosztás – még a honlap címe is lesefest.at – öröm. Ahol évekre visszamenőleg utána lehet nézni a díjazott köteteknek és ahol a kultuszminiszter gyerekkönyveket olvas. Örömmel.

Egyszer talán Magyarországon is megadatik, de addig bizony a szomszéd füve tagadhatatlanul zöldebb.