PRAE.HU: A Vénusz átvonulás eredetileg ELTE-s vizsgafilmnek készült, ehhez képest idén nyáron már Panamában, a Hayah Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. Áruld el, hogyan vezethetett a kisfilm útja a tengerentúlra?

A Magyar Filmunió megnézte a filmemet valamikor tavaly ősszel, amikor az ELTE-s vizsgafilmek egyik vetítése történt, ezután született a döntés, miszerint tovább küldik néhány filmfesztiválra. Épp a születésnapomon kaptam egy e-mailt, amelyben az állt, hogy meghívták a kisfilmemet Panamába. Mint kiderült, az elmúlt három év rövidfilmes terméséből válogattak, olyanokból, amelyeket európai nők készítettek. A négyszáz megtekintett rövidfilmből kilencet választottak be ebbe a párhuzamos szekcióba, köztük az enyémet is. Ez a pozitív szakmai visszacsatolás rengeteg erőt adott, valamint az, hogy májusban a 60. Országos Függetlenfilm Fesztiválon megkaptuk a legjobb adaptált forgatókönyv díját is.

PRAE.HU: Akkor az ez évi egy tökéletes születésnap lett számodra, de ugorjunk vissza az időben még egy kicsit: hogyan találkozott össze a kisfilm-ötleted Bán Zsófia novellájával?

Teljesen véletlen találkozás volt. Még korábban írtam egy szakdolgozatot adaptációelméletből. Az ELTE az elméleti szakdolgozat mellett egy mestermunkára is igényt tartott, ekkor döntöttem el, hogy a gyakorlatban is kivitelezek egy adaptációt. Bementem a könyvtárba, leemeltem egy Körkép-antológiát, amelynek Bán Zsófia Vénusz átvonulás című írása volt az első darabja. Elolvastam és megtetszett, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy már sokadjára olvasom újra – teljesen beszippantott a történet. Belemerültem, majd elkezdtem írni a novella alapján egy forgatókönyvet.

PRAE.HU: Láttad, amint a film egyes jelenetei leperegnek a szemeid előtt?

Igen, azonnal láttam egy filmet a fejemben. Eleve imádom a taxis sztorikat és a budapesti éjszaka hangulatát is. Nagyon tetszett a filmen végigvonuló allegória, a gondolatmenet összetettsége és az, ahogyan a szerző a párkapcsolatot és a bolygók állását finoman összemossa. Talán ennek köszönhető, hogy már a kezdetektől erős vizuális elképzelésem volt a készítendő kisfilmet illetően.

PRAE.HU: A novella jelentős részét a taxisofőr által elbeszélt történet teszi ki. Egy tudatfolyamot filmes eszközökkel megjeleníteni nem lehetett könnyű feladat. Az alkotómunka ezen részét kihívásnak érezted?

Minden egyes apró részlet megtalálását és egységbe hozását hasonló kihívásként éltem meg. Ahogyan te is mondtad, a novella esetében a taxis belső monológján keresztül jutunk hozzá a történethez. A filmen tudatosan nem akartam hangalámondást alkalmazni, a dialógusokat is redukálva, képekkel és filmes eszközökkel szerettem volna elbeszélni.

Tudtam, hogy az asztronómiai vonalat is be kell emelnem a történetbe, ezért is jött az ötlet, hogy a taxiban bekapcsolt rádióban hangozzon el egy erről szóló beszélgetés. A cél az volt, hogy értelmezést nyújtson a párkapcsolat és a bolygóátvonulás allegóriájához, emellett dramaturgiai funkcióval is bírt. Mindebben a Civil Rádióban az Egál Plusz című műsor nagyszerű porondmesterei, Pletser Ági és Czitán Robi voltak segítségemre. A rádióban elhangzó műsor az általam körvonalakban megírt struktúra alapján valósult meg. Felvettünk egy rádióműsort a Vénusz átvonulásról, az adásba meghívtunk egy fizikust is, Száraz Áront, aki hitelesen tudott mesélni a bolygók vonulásáról. A néző ez alapján juthatott adekvát információhoz az égi jelenséget illetően.

PRAE.HU: Ebből is látszik, hogy minden részletre – legyen szó fényekről, ruhákról, akár a taxiban zajló rádióműsorról vagy épp a taxi típusáról – hangsúlyt fektettél.

Igyekeztem minden apróságnak jelentéstartalmat adni, hiszen úgy gondolom, egy jó film alapfeltétele – Bressont idézve –, a tudatos következetesség használata, minden apró részlet egymáshoz illesztése, legyen szó akár a karakterről, akár a taxióráról, akár a film vizuális bázisának megteremtéséről. Az operatőrömmel, Mayer Bettyvel meglehetősen sokat sétáltunk az éjszakai Budapesten, kerestük a város színét, ahogyan azt Jarmusch is megtette az Éjszaka a földön forgatása előtt. Végül rátaláltunk: zöldessárga, gázlámpasárga – ez lett a film vizuális bázisának egyik meghatározó eleme.

A gyártásvezetőmnek, Noveczky Tamásnak meséltem el azt is, hogy milyen autót képzelek el a filmhez. Mindenképpen régebbi, 10-20 éves autót szerettem volna. Fontosnak tartottam hangsúlyt fektetni arra, miben ülnek majd a színészek.

PRAE.HU: Említettél két nevet: Robert Bresson és Jim Jarmusch. Mellettük kik azok a filmesek, akik inspirálnak?

Ennél a filmnél Jarmusch előbb említett filmje mellett Spielberg Párbaj és Scorsese A taxisofőr című nagyszerű munkái voltak a legnagyobb inspirációs forrásaim. A filmes ízlésvilágomat Sára Sándor filmképei, kompozíciói mellett Szaladják István szintén operatőri bravúrjai és munkássága befolyásolták. Rendezőként elsőként Tarr Béla munkásságát emelném ki: ő olyan alkotó, aki filmjeiben nem akciók láncolatát építi fel, és ezek alapján vág, hanem az emberi arcok, foszló vályogházak történetét is filmmé növeszti. Minden filmje egy imádság. Az ő munkássága mellett Jancsó Miklóst is kiemelném, aki a forma megválasztásában, annak tartalommal való megfeleltetésében volt példakép számomra. Ők mindannyian alázattal tekintenek a filmkészítésre, amely elengedhetetlen attitűd egy filmkészítő számára.

PRAE.HU: Két fő karaktered van a filmben: Péterfy Bori, a taxisofőr és Radnay Csilla, az utas. Miért épp rájuk esett a választásod?

Amikor elkezdtem foglalkozni a történettel, kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen szereplőket keresek a filmhez. Csillát láttam korábban kisfilmben, és már akkor észrevettem, mennyire erős, elemi kisugárzása van. Olyan nő, aki beindítja a kémiát, olyan tekintete van, amellyel bárkit képes táncba hívni. Bori esetében azt éreztem, hogy a taxis karakterét remekül meg tudná fogni, ugyanis olyan színésznő ő, aki nem alakít, hanem jelen van. Úgy éreztem, hogy a szikársága és természetes vadsága jót tesz majd a taxisom karakterének. Ő azok közé a színészek közé tartozik, aki nem külsőből építi fel a karaktereket, hanem belülről, átlényegülve, ráadásul apró gesztusok hozzáadásával éri el a figura lényegét. A végeredmény pedig nem manír lesz, hanem valódi, emberi karakter.

PRAE.HU: Kétségkívül mindkét színésznő telitalálat lett. Egyébként személy szerint benned milyen kérdéseket és gondolatokat indított el a történet?

Ez egy taxis sztorija, úgy is mondhatnám, hogy egy magányos utazó története, amely egyaránt felfogható mentális és fizikai utazásként. Egy ember, aki minden este barangol, keres, vár valakire – azt hiszem, ebben ragadható meg a lényeg. Tökéletesen leképezi, milyen az, amikor nagyon vágysz valakire, amikor azt gondolod, hogy jó lenne, ha összejönne valami jó, aztán végül is nem lesz semmi a kezdeti szimpátiából. Azon kapod magad, hogy hirtelen minden szétcsúszik, szertefoszlik. Mindenkit érintő helyzet ez, sokan megéljük, talán emiatt is tud könnyen azonosulni a történettel a néző. Habár a Vénusz átvonulás két nő története, a nemek behelyettesíthetők: két ember, két lélek találkozásáról van szó. Hiszek abban, hogy vannak univerzális, nem véletlen találkozások. Olyasmi ez, mint – ahogyan a novellában is olvasható – két bolygó találkozása és szétcsúszása.

PRAE.HU: A Vénusz átvonulás kivitelezéséhez három bázis is segítségedre volt, nevezetesen az ELTE, a Magyar Nemzeti Filmalap mint támogató és a Laokoon Film stúdió. Úgy hallottam, meglehetősen erős képzés folyik manapság az ELTE MA-n. Miért ajánlanád az intézményt azoknak, akik a filmes szakmában szeretnének később elhelyezkedni?

Az ELTE filmtudomány MA képzése meglátásom szerint – a pécsitől eltérően, ami a filmet mint társművészetekből építkező művészeti formát fogja fel – inkább a film specifikus sajátosságaira, műfaji, történeti megközelítésére fektet hangsúlyt. Én úgy vallom, ha valaki jó filmkészítő akar lenni, elengedhetetlen, hogy rendelkezzen erős elméleti, történeti tudásbázissal, vagyis nézzen rengeteg filmet és olvasson rendezőket, filmekről szóló írásokat. Az ELTE-n mindkét oldalba betekintést kaphattam: a gyakorlati képzés során többek között a kisfilmkészítés ügyes-bajos fortélyait sajátíthatja el a hallgató, és rengeteg filmet néz meg az évek során. Az ELTE és a Magyar Nemzeti Filmalap között kialakult együttműködésnek köszönhetően a hallgatóknak lehetőségük nyílt, hogy vizsgafilmet készíthessenek. Az én évfolyamom esetében ez úgy működött, hogy sok beadott pályázat közül végül 10 ember készíthetett kisfilmet. Ferenczi Gábor, Hartai László és Pálos György döntött arról, hogy a forgatókönyv alapján melyikőnk készíthet filmet. Ez a metódus eltér az SZFE-n alkalmazottól, hiszen ott minden felvételt nyert rendező szakosnak lehetősége van arra, hogy filmet készítsen.

PRAE.HU: Milyen lehetőségei vannak egy hozzád hasonló, kezdő filmkészítőnek manapság Magyarországon?

A mai filmes piac átalakuláson ment át. Ma már sok olyan hely van, ahol filmkészítést lehet tanulni – hol magasabb, hol gyengébb színvonalon –, így sok „wannabe” filmrendező mászkál Budapesten, lehetőség meg nemigen van. A Médiatanács kisjátékfilmek és kísérleti filmek gyártásának támogatására kiírt Huszárik Zoltán pályázata mellett a rákospalotai forgatókönyvíró pályázat áll a rendelkezésünkre kezdő filmkészítőként – évente mindkét hely csak egyszer ír ki pályázatot, ami meglátásom szerint rendkívül kevés opció, hiszen ez az egyetlen esélyünk arra, hogy lehetőséget kapjunk a filmkészítésre.

A lényeg azonban itt is a kitartáson van, és azon, hogy folyamatosan formában kell tartani magunkat: heti 4-5 film megnézése, és az épp formálódó ötletek lejegyzése egy készülő következő alkotáshoz. Az űrszemetek nyakon csípése – így is mondhatnám. Mindenképpen csinálni kell, munka után, főzés közben, jóga után és reménykedni kell abban, hogy újra filmet készíthetsz, amire aztán a filmes szakma előbb-utóbb felfigyel.

Fotó: Bach Máté.

A filmből származó jelenetképeket köszönjük Mojzes Milojev Zsanettnek.

Vénusz átvonulás

Kisjátékfilm (2013)

14 perc

Szöveges, magyar nyelv, angol felirattal

Díjak: 60. Magyar Függetlenfilm Fesztivál – legjobb adaptált forgatókönyv

A Vénusz átvonulás előestéjén járunk. A budapesti kihalt utcákon egy taxis bolyong, aki fuvarra vár. A rádióműsor éjszakai adásában egy fizikussal beszélgetnek a jelenségről. A taxishoz beszáll egy nő. Beszélgetni kezdenek.

Rendező: Mojzes Milojev Zsanett

Operatőr: Mayer Betty

Szereplők: Péterfy Bori, Radnay Csilla, Édes Anna, Kovács Bence

Forgatókönyv: Mojzes Milojev Zsanett és Veres Attila (Bán Zsófia novellája alapján)

Vágó: Kornis Anna

Kreatív producer: Ferenczi Gábor

Producer: Hartai László, Rajna Gábor, Sipos Gábor

Zene: Tövisházi Ambrus (Erik Sumo Band), Manoya

Gyártásvezető: Noveczky Tamás

Rendezőasszisztens: Hegedüs Georgina

Jelmeztervező: Tajerling Fruzsina