PRAE.HU: Meséld el egy kerekebb nap történetét.

Kettesben ébredéssel kezdődik és kettesben való elalvással ér véget. Ami közte van, búvárkodás és seedelés.

PRAE.HU: A borító jobb felső sarkában egy bogár mászik, ami egy növény termésének álcázza magát. Meglepődnék, ha ez a lény mászna elő egy kerekebb napon az ágy alól.

Amikor először megláttam Karl Blossfeldt 1932 körül készült Nigella Damascena című fényképét, rögtön tudtam, hogy ezt szeretném a borítón látni. Kerek, szúrós, és izgalmasan árnyalja a címet. A trükkös elhelyezést pedig a borító tervezőjének, Hrapka Tibornak köszönhetem.

PRAE.HU: Azt mondják, az első kötetét az ember ösztönösen írja, a másodikat racionálisan, és csak a harmadikra alakul ki az igazi hangja. Mi az, ami most is ugyanolyan fontos számodra, mint az elején?

Hogy a versek harmadik típusú találkozások legyenek a szívben. Akkor is, ha írom és akkor is, ha mástól olvasom őket. Olvasóként is felzaklató, elementáris, tiszta élményre vágyom, ez a hozzáállás erősen rányomta a bélyegét a Kerekebb napokra is. Habár az első könyveket gyakran megtagadják, én a szerencsésebbek közé tartozom, mert úgy érzem, hogy még mostani szemmel nézve sem kell szégyenkeznem Az átlátszó város miatt. Egy-két éve persze biztosan nem gondoltam volna, hogy az első könyvhöz kanyarodok majd vissza. Habár a Kerekebb napok versei közül néhányban még tetten érhető a Betűember groteszk világa, az új versek sokkal inkább Az átlátszó város által kitaposott ösvényen haladnak tovább. A vallomásosságot hoztam magammal abból a könyvből, amit az új versekben eltávolítottam a konkrét élményektől. A víziók és költői képek erején túl nagyon izgatott, hogy tudok-e klasszikus értelemben vett, de érvényes szép verset írni.

PRAE.HU: A Betűember igazi para-tár volt. Táncolsz még sápadt holdfénynél az ördöggel?

Még mindig meg tudok nézni egyetlen nap alatt akár három-négy horrorfilmet, és utána többnyire jól alszom. Többnyire.

PRAE.HU: Öt év telt el a Betűember megjelenése óta. Hogyan jutottál el "a fekete özvegy kőolaj mosolyától"  "a közös szív megnyugtató dobogásáig"?

Visszagondolva az elmúlt öt évre, azt hiszem, sokszor éreztem magam úgy, mint Johnny Depp a Halott emberben a vadnyugaton, de ezzel máris túldramatizáltam a dolgot. Volt ebben az időszakban valami a Party zónából is. Annyit tudtam, hogy semmiképpen sem akarom tovább folytatni a paráztatást vagy csavarva rajta valamennyit újra feltálalni. A Lelkigyakorlatoknak köszönhető világirodalmi stoppolás fordította a figyelmemet a megszólalás más lehetőségei felé.

PRAE.HU: A könyv bemutatóján megtudhattuk, hogy a magyar költők közül kiket nem löknél le egy vadnyugati lovas szekérről. De kikkel töltenéd együtt a szilvesztert egy Párizs felé száguldó vonat büfékocsijában?

Olyan sokan vannak, hogy nehéz közülük kiválasztani néhány rosszéletűt. Lorcától szívesen meghallgatnám, ahogyan brooklyni éményeiről mesél kezében egy pohár vörösborral, miközben a háttérben Pablo Neruda a tengerre gondol az ablakon kibámulva. Holant is szívesen kirángatnám az alvókocsiból egy koccintásra, persze csak miután sikerült rávennem, hogy csináltassa meg az útlevelét és hagyja el Kampa-szigetét. Pessoa még nála is nehezebb eset lenne, hiszen neki rögtön legalább négy jegyet kellene vennie ahhoz, hogy mindegyik énje fentmaradhasson a vonaton. De azt a pillanatot is nagyon élvezném, amikor félbeszakítom Borgest, aki egyre rámenősebben udvarol Nelly Sachsnak, miközben a körkörös romok között száguldunk.

PRAE.HU: A Kerekebb napokban olvasható verseid alapján úgy tűnik, hogy mindig szerelmes vagy, a kötet fülszövege "megkésett trubadúr"-nak nevez. Mondok két mondatot, amit biztosan hallottam már tőled: "Mátyás, én semmit sem tudok a szerelemről", "Mátyás, én mindent tudok a szerelemről". Mostanában melyiket érzed igaznak a kettő közül?

Imádom a hangzatos szélsőségeket, ezek a hőzöngések is ennek tudhatók be. A Betűemerben volt egy kakukktojás, egy vallomásos, direkt szerelmes vers, az Elvesz. Kilógott a kötetből, de pontosan ezért került bele, mert nyitva akartam hagyni az ajtót egy lehetsegés továbblépéshez. Ez a vers simán szerepelhetne a Kerekebb napokban is, de ezúttal a személyes alapanyagot beforgatva el is akartam rugaszkodni tőle, hogy tágabb keretben és kozmikusabb díszletek között mozoghassak.

PRAE.HU: Válassz egy sort az új kötetből, amivel bemutatnád magad az anonim vallomásosságfüggők gyűlésén!

“Végül is nem utaztunk el Koppenhágába.”

PRAE.HU: Felejthetetlenek a kötet vizionárius, expesszív költői képei: "...széttárták kezüket az összeégett folyosón, / és a légszomj lombkoronájából / kirajzottak a madarak." Néha olyan érzésem van, mintha olvasás közben egy dark fantasy világban járnék.

Habár nem vagyok megrögzött fantasy olvasó, vonzódom a fantasztikumhoz, a látomásossághoz és a lírai mágiához. Ami pedig a költői képeimet illeti, igyekeztem minél telítettebb, vadabb és érzékibb víziókat írni. A látványközpontúság nem véletlenül az egyik legfontosabb tulajdonsága ezeknek a verseknek, de nem a hollywoodi blockbusterek vagy az exploitation filmek lebegtek a szemem előtt, hanem sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy miként tudok egy-két sorral dimenziókapukat nyitni. Lehet, hogy egy tájképfestő veszett el bennem, de rajzolni nem tudok. Azért viszont hálás vagyok, hogy lírai tájfutó lehetek.

PRAE.HU: A Kerekebb napokban feltűnően sok étel kerül terítékre. Kubiszyn Viktor azt írja a Drognaplóban, hogy "fejben anyagozik". Te versben kajálsz?

Lefogyni jó, de enni még jobb. Persze mindkettőt okosan csinálni a legjobb, szóval volna még mit tanulnom Schobert Norbitól. Ami a Kerekebb napok étlapját illeti, nem mondhatnám, hogy egy ínyenc alakja rajzolódik ki a versek hátterében, de ez nem is rám vallana. Egy adag pincepörkölt, egy szelet bundáskenyér, egy tányér szalontüdő, forró sodó és Lottó szelet szerepel a menüben. Ez nem a Nobu étterem világa, hanem a Frici Papa Kifőzdéje.

PRAE.HU: Milyen zene szólt a háttérben a kerekebb napokon?

A legtöbbször azt hiszem, hogy ez a felvétel. Még az sem zavar, hogy annyit köhögnek közben, mintha egy tüdőszanatóriumban rögzítették volna.

PRAE.HU: Pallag Zoltán "a magyar biobarokk birtokos szerkezet őré"-nek nevezett. Megmaradsz ezen a poszton?

A birtokos szerkezet, mint grammatikai formula szinte észrevétlenül vált a kötet egyik legfőbb strukturális szervező elemévé. Habár a titulus megtisztelő, mégis úgy érzem, hogy másfelé kell majd továbbindulnom, ezt a bástyát most egy időre hátrahagyom. A pár éve megkezdett Gyereknap-ciklust félbehagytam, szeretném azt is folytatni, de fantáziálok füstös jazz-versekről és valamiféle egészen elszállt, vad prózáról is. Nagyon sok kiváló novelláskötetet olvastam az elmúlt hónapokban a pályatársaimtól, szívesen kipróbálnám magam ebben a múfajban is. De bármit is írok majd, a megveszekedett romantikus alkatomat biztosan nem fogom meghazudtolni.

Fotó: Haraszti Ágnes