A kastély 1810 és 1815 között, az ország „leggazdagabb köznemese", császári és királyi kamarás, Festetics Antal megbízásából épült, aki vagyonát a napóleoni háborúk idején a seregnek szállított gabonából alapozta meg. Tervezéssel az általa már jól ismert, a magyar klasszicista építészet kiemelkedő mesterét, Pollack Mihályt bízta meg, aki majd 15 évvel később a Magyar Nemzeti Múzeum terveivel vált máig elismert építésszé. Pollack fiatalon Milanóban, az Itáliában ismertséget szerzett Leopold bátyja mellett pallérozódott és sajátította el a palladianizmust, amit nem felejtett el idősebb korában sem.

A gróf és az építész munkakapcsolata több évtizedet fog át: a Festetics család több pesti épülete is Pollack tervei alapján készült. A dégi családi kastély tömegformálása, homlokzatai, nagyszabású oszlopcsarnokai és a reprezentatív helyiségei a klasszicizmus esszenciáját idézik, számos,  akkor szokatlan megoldással fűszerezve, melyek előképeit megtalálhatjuk akár Palladionál is.

Az épület fogadja a látogatókat. Lépcső helyett rámpákon juthatunk fel a kapuhoz.

A klasszicista homlokzat mintapéldája

A kerti homlokzatról leolvashatók az újdonságok: a hálószobák többsége a kisebb belmagasságú emeleten kaptak helyett, míg a földszinten a reprezentatív helyiségek enfiládos, egybenyitott terekben sorakoztak, alatta, az alagsorba a kiszolgáló helyiségek kerültek. A kertbe vezető rámpa lehetséges példája a venetoi Villa Emo Észak-Olaszországban (Andrea Palladio). A kertkapcsolatnak talán az is az oka, hogy az építtető és a felesége is, báró Splényi Amália műkedvelő botanikusok és kertészek voltak, minél közelebb került a természet, annál jobban örültek.

Előcsarnok, itt vehetünk jegyet is. A díszítések a huszas évekből származnak.

A korlát előtti lépcső és kőkocka a lórapattanásban segít, háttérben a postaút.

Enfilád

Szalonhangulat

Sakkasztal

Díszterem-nagyterem, rendhagyó módon a földszinten és két emelet magasságú.

Egy másik, akkori szokásoktól eltérő megoldás a díszterem elhelyezése, ami nem az épület központjába, hanem a földszintre, az épület egyik szárnyának végébe került két emeletet átfogó belmagassággal. A díszterem a szokatlan megoldásai miatt a korabeli konteo hívőknek adott kellő muníciót: a gróf  az akkoriban illegális szabadkőműves mozgalom tagja volt, így kézenfekvő, hogy az alexandriai könyvtárt eszünkbe juttató nagyterem a szabadkőművesség központja - még az ötvenes években is "szabadkőműves" teremnek nevezték.

A teremmel átellenben, szintén ovális alaprajzú, kis méretű grófnői fürdőszoba bújt meg a közelmúltig elfalazva, ami a fürdőszobává alakítás előtt tényleg egy szabadkőműves kabinet volt, a szabadkőművesek levéltárával. A díszterem különlegessége még, hogy a zenekar az itt tartott bálok alkalmával a szomszédos emeleti szobákban, a két szárny felöl áttört félköríves nyílások mögött játszott. A háború után, amikor a kastély árvaházként működött, ebédlőnek használták, de diszkót is tartottak benne.

Az ovális terem.

Képek a család életéből.

Ebből a könyvből nézte ki és gyártatta le a minták alapján Festetics Antal a bútorokat.

Szabadkőműves kellékek mint kiállítási tárgyak.

Kilátás a kert felé az emeletről.

A kastély nem csak a hatalmas park, hanem a 15.000 holdas birtok fókuszpontja is volt. Három patak találkozásánál hozták létre az eredetileg csaknem 300 hektár kiterjedésű parkot. A park tervezője nem ismert, de valószínű, hogy Pollack keze is benne van, aki bátyjához - a már említett Lombardiában ténykedő Leopoldhoz -, hasonlóan feltehetően kerttervezéssel is foglalkozott. Az épületet a völgyszerű süllyedék peremére helyezték az északról a faluba vezető országút tengelyében. Az építéskor az országutat kiegyenesítették, fasorral szegélyezték, így a kastély oszlopsora 14 km-ről látható volt. A kastélyhoz tartozó tekintélyes park is tele van meglepetésekkel.  A természetesnek tűnő vízfelület komoly mérnöki munka: a három patakot felduzzasztották és a vízszintet zsiliprendszerrel és árapasztó-csatornákkal szabályozták. Ennek az érzékeny rendszernek az elhanyagolása vezetett oda, hogy a tó jelentős része feliszapolódott, a rekonstrukció első ütemében a kotrást és zsiliprendszer felújítását végezték el.

A kövek nem egyformán kopnak, ugye.

Fák körös-körül.

A Hollandi-ház és az újjáépített Fehér-híd.

Full romantika.

Ha már tó van, természetesen sziget is van, amit egy festői, németalföldi házat idéző kerti építmény tesz különlegessé. A vöröstéglás Hollandi-házat a felújítás előtt többször áztatta a ramaty állapotban lévő tó, ami évi rendszerességgel kiöntött. A ház terápiás célokat is szolgált: az emeleten a tüdőbeteg Festetics Andorné gyógyítására berendezett lakosztály kapott helyet. A házban lakott és a szigeten legelészett hat tarka tehén, az ammónia tartalmú istállólevegőt és a frissen fejt tejet gyógyító hatásúnak tartották, a grófné ezt szívta és itta. A szigetet eredetileg dróton áthúzható csónakon lehetett csak megközelíteni a kastély felől, a mai Fehér-híd később épült. A park falu felőli szélén terült el a nagy konyhakert az ökonomikusság jegyében. Felfedezhetünk még egy, a téesz által redizájnolt klasszicista orangerie-t és tizenkét dézsmapincét, amit ismertető nélkül nem ismernénk fel.

Az orangerie kívülről

és belülről.

Kiskastély.

A Kocsi-ház, vajon itt állt a legendás Maserati is?

A kastély a teniszpályáról nézve.

A teniszpálya a kastélytól nézve.

Irigylésre méltó életstílust idéz a rózsakerttel feltúrbózott teniszpálya, klasszicizáló, lelátóként is használható lugassal és egy egyedülálló, barokkos hímzésmintát idéző, kavicsból és carrarai márványdarabokból kirakott parterrel, amit már csak korabeli fotókon csodálhatunk, a teniszpálya viszont bármikor használható lehetne. A sportkedvelő gróf focipályát is építtetett a park egyik sarkában. Festetics Sándor mintakönyv-használatának példája még a különös hangulatú antik forrás, amely egy németországi kertben, Grünefeldben már 1800 körül megvalósult.

Az „antik forrás".

A Szerpentin-tó.

Kerti hangulat.

1945 után a birtokot államosították, történeti faállományát az erdészeti területen - néhány szerencsés kivételtől eltekintve - tervszerűen kitermelték. A kastély környéke azonban a tóval és a kerti építményekkel ma is megvan, és most már a kastélyhoz és a múltjához méltó módon látható, látogatható. Az épület múltjában egy fontos szakasz, amikor gyemekotthonként üzemelt, a mára felnőtté vált, akkori több száz, ott nevelkedett gyerek emlékében elevenen élnek a kastély falai, szobái, a park fái, befejezésül egy komment egy egykori lakótól:

„1965-től-1973-ig magam is részese voltam a gyermekotthon lakóinak. Visszagondolva nem mondom, hogy nem hiányzott a szülői háttér és környezet, de a festői táj, az ott dolgozók, nevelők, tanárok, Gyuszi bácsi mint igazgató, és kedves felesége, Takácsbácsi ig. helyettes, Zoli bácsi a nevelőtanárom, de sorolhatnék sokakat, minden tőlük telhetőt szívből megtettek, hogy ezt feledtessék. Ezért mindekinek köszönet. Igen, elcsattant egy-két pofon, katonás rend és fegyelem, de így lett belőlem - belőlünk egy ruhával tele bőrönddel a kezünkben elindítva a nagyvilágba - Ember. Öt éven keresztül fújtam azt a bizonyos kürtöt- ébresztő, étkezések, sorakozó, még ma is a fülembe csengenek ezek a hangok. Szerencsére maradt egy-két emlékem tablókép képek, és mindig jó érzéssel tölt el, mikor közel negyven év után nézegetem őket. Már alig várom hogy családommal a közeljövőben visszatérhessek egykori otthonomba."

A tó, a tó...

Ház a fák alatt.