Marci az előző életemből való, volt tanítvány, most tizenkettedikes. Az igazság az, hogy nem én vagyok az egyedüli kiválasztott, több mint kétszázad magammal vagyunk meghívottak. A közös mozizás ötlete onnan jött, hogy Marci is azok közé tartozik, akik sajnálják a kis művész mozikat, amiért sorra ellehetetlenülnek és bezárnak. Marci (Mészáros Márton) azonban tesz is valamit, az értéket próbálja védeni. Ha mást nem tehet, ír róla, mondjuk a saját blogján. Ritka attitűd ez a korosztályában, és ha figyelembe vesszük, hogy már tizenhárom éves korában díjat alapított, az Arany Medál-művészeti díjat, amit azóta minden évben ki is oszt, akkor félreismerhetetlenül látjuk az egyéniséget. Ő maga is kapott már díjat, az év diákújságírója volt 2013-ban. Két kisfilmet is forgatott. És most még minket is kirobbant Budaörs cityből a rekkenő hőségben, hogy megnézzünk egy filmet: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

A mozi kellemes, hűs levegőjében belesüppedünk a vörös bársonyszékekbe. Körben ismerős arcok, volt tanítványok, kollégák és Marci anyukája. A könyvet nem olvastam, elárulom, hogy nem is hallottam róla, tanítványtól se szégyen tanulni. Nagyon jó kis sztori, hrabali, menzeli világba helyezve, nem is gondoltam, hogy ilyet is tudnak a Hűvös Svédek, így legyenek frappáns előítéleteink. Otthonos, tyúkólszerű kis világba csöppenünk. A százéves ember azonban másra vágyik, ezért megszökik az öregek otthonából. Tele finom poénnal és gegekkel, a maga csendes módján halk mosolyra, nem harsány röhögésre ingerel. Derű árad a képekből, a helyzetkomikumok sorozatlövésben találnak el minket. A száz éves ember ugyanis új életet kezd, és úgy látszik, még száz fölött is elkezdhető az új történet. Csak oda kell állítani a széket az ablakhoz, kicsit egyensúlyozni, nehogy felboruljon vagy lezuhanjunk, azután óvatosan kilépni az életbe az öregek otthonából.



A százéves robbantós legalábbis kirobbantotta magát az öregek otthonából. Minden lépése kaland, sorra jönnek a képtelenebbnél képtelenebb fordulatok. Nem kell sokat agyalni, hogy mi lesz velünk, úgyis az lesz, ami lesz, cselekednünk kell, a véletlenek majd térítik az életet arra, amerre. Az életigazságok közhelyszerűek, a film abszurd világában mégis megtelnek tartalommal, és lelki frissítőként vesszük magunkhoz őket. A pénzzel teli koffert nem kell visszaadni a szélhámos bandának, hisz a dolgok úgyis mindig gazdát cserélnek. Ez milyen jó, kár, hogy nem hallottam jó pár évvel ezelőtt, biztos nem engedem ki a kezemből a bűvös csomagot. A hezitáló férfinak is megmondja a százéves, hogy most van a most vagy soha, menjen oda ahhoz a nőhöz, aki várja, mert nem lesz több ilyen pillanat, és még azt is, hogy nem mindenkinek adatik meg az ilyesmi. A százéves ember felhalmozott bölcsessége élni tanít. Sok-sok balul kiütött akciója végeredményben mind javára fordul, és végül Balin köt ki egy spontánul összeverődött, remek kis kompániában, dúsgazdagon. A szélhámos banda gonosz tagjai meg sorra kinyiffannak, véletlenül, kisebb-nagyobb baleseteknek köszönhetően, de nagy megelégedésünkre.

Hazafelé a buszon valahogyan mégis velünk utazik a banda egyik tagja, aki valamiért kimaradt a filmből, így egyelőre megúszta. Hangoskodik, kötekedik egy részeg öreggel, aki szelíden fújja a magáét. Fogd be, öreg, nem érted, hogy fogd be, idegesítesz, ne dumálj, nem érted? Bazmeg. Ráléptél a barátnőm lábára, bazmeg, vigyázzál, na, hol szállsz le, na, hol, játsszuk le, öreg, csibész vagy te is? Na, gyere, játsszuk le. Nekem te ne dumáljál, hallod, fogd be. Ki van itt veled, ha, na, ki? Te sehol se vagy hozzám, hallod, sehol se vagy, érted? A körben állók mosolyognak, élvezik a cirkuszt. Hogy tud egy férfi mosolyogni, amikor egy nyikhaj ugráltat egy idős embert, még ha az részeg is? A barátnő is mosolyog, csak akkor vált komolyra, amikor találkozik a tekintete az enyémmel, akkor rászól a tetovált hapsijára, hogy fogja már be, mit hangoskodik. Még nem tudja ez a lány, hogy egyszer majd ő is fog kapni ettől a hapsitól egy vagy sok méretes pofont, mert ok vagy ürügy lesz rá bőven, előbb vagy utóbb el fog jönni a pillanat, és akkor már csak azon múlik, hogy verekedős-e a hapsi vagy sem. Márpedig ez itt az.

Mi ezen a ponton elveszítjük a fonalat, leszállunk, így nem tudjuk meg, lett-e verekedés. A kislányom még nem látott ilyet. Anya, ha belém kötne egy ilyen, én leszállnék. Az nem biztos, hogy jó ötlet, mert lehet, hogy ő is leszállna. Ekkor érünk haza. Itt már jó. De azért érdemes volt kimászni, ott kint mégis csak élet volt. Kockázatos, veszélyes, igazi.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
(Hundraaringen som klev ut genom fönstret och försvann)
Színes, magyarul beszélő, svéd vígjáték, 114 perc, 2013

Rendező: Felix Herngren
Író: Jonas Jonasson
Forgatókönyvíró: Felix Herngren, Hans Ingemansson
Operatőr: Göran Hallberg
Producer: Malte Forssell, Felix Herngren
Vágó: Henrik Källberg

Szereplők: Robert Gustafsson (Allan Karlsson), Iwar Wiklander (Julius), David Wiberg (Benny), Mia Skäringer (Gunilla), Bianca Cruzeiro (Caracas), Alan Ford (Pim), Jens Hultén (Gäddan)

Szinkronhang: Rudolf Péter (Allan Karlsson), Csuja Imre (Julius), Görög László (Benny), Liptai Claudia (Gunilla), Zakariás Éva (Caracas), Székhelyi József (Pim)

Forgalmazza: ADS Service Kft.
Korhatár: