Minden ilyen rangos esemény a filmművészet ünnepének tekinthető, főleg akkor, ha olyan csodálatos környezetben kerül megrendezésre, mint Párizs legismertebb sugárútja, a Champs-Elysées. A fesztivál kitalálója, Sophie Dulac, francia producer és disztribútor idén a szervezőkkel hatvan filmet választott ki, a francia és az amerikai filmművészet régebbi és teljesen új darabjaira fókuszálva. A megtisztelő elnöki posztot Jacqueline Bisset, brit színésznő és Bertrand Tavernier, francia rendező és forgatókönyvíró töltötték be.
A független amerikai alkotások bemutatásának célja közelebb hozni a párizsi mozilátogatókhoz a mai független tengerentúli filmipart. Ebben az évben az afro-amerikai filmkészítés termései kerültek előtérbe, rövidfilmek és játékfilmek egyaránt, amelyek más színekben és megvilágításban közelítik meg a témákat, mint ahogy azt a franciák és európaiak megszokhatták.

Kilenc alkotás vett részt a Nézők Díjának és a Blogger Díj elnyerésének versenyében. A filmeket maguk a rendezők vezették fel a vetítések előtt, majd a végén kérdések/válaszok formájában további információkkal látták el a közönséget. A jelenlevők szavazatai alapján Fabien Martorell The Coin című amerikai rövidfilmje és Emmanuel Fricero La Curee című francia rövidfilmje nyerték el a Nézők Díját. A Blogger Díjat az amerikai Joe Brewster és Michele Stephensen vehette át, American Promise című alkotásukért.

A fiatalokat megcélozva külön kategóriát hoztak létre a régi klasszikus mozi- és tévéfilmek megismertetése céljából The best of TCM (Turner Classic Movies) cinema néven, a szekcióban az 1967-ben készült The Incindent című, Larry Peerce rendezte film nyerte el a fiatalok tetszését, és így az úgynevezett Hallgató Zsűri Díját.

A versenyfilmeken kívül további világismert rendezők, producerek és színészek is meghívást kaptak a rangos eseményre, és a mozirajongók nagy örömére mesterkurzust tartottak a vetítések után. Közéjük tartozik Whit Stillman, amerikai forgatókönyvíró és rendező, aki három alkotását is elhozta Párizsba, a Metropolitan, a The Last Days of Disco és a Damsels and Distress című filmeket, amelyeknek forgatókönyvírója és rendezője is egyben. Mike Figgis angol rendező, forgatókönyvíró és zeneszerző A Shaded View On Fashion Film címmel tartott mesterkurzust, a film és a divat közötti egymásra hatásról. A beszélgetés után élő zenei blokk következett Mike Figgis és Rosey Chan előadásában. Agnès Varda, görög-francia rendező, fényképész is tartott mesterkurzust, három alkotását hozta a fesztiválra.

Legnagyobb rajongói táborral Keanu Reeves büszkélkedhetett, aki két filmet, a Man of Tai Chi című első rendezését és a Side by Side című dokumentumfilmet hozta magával. Az utóbbi elkészítésében producerként és kérdezőként is részt vett. Már a vetítések előtt egy és fél órával hosszú sorban várakoztak a mozijegyek tulajdonosai, hogy minél előnyösebb helyről nézhessék végig a filmeket, majd hallgathassák végig a beszélgetést, illetve tehessék fel kérdéseiket.

A napjaink Pekingjében játszódó Man of Tai Chi amerikai-kínai-hongkongi akciófilm. Egy kung-fu küzdősport elemekkel tarkított alkotás, amely egy fiatal harcművész, Chen Lin-Hu (Tiger Hu Chen játssza) kihívásokkal teli, fontos életszakaszát mutatja be. Chen Lin-Hu enged a csábításnak, és különleges tehetségét és Tai Chi tudását az illegális harcklubok tulajdonosának, azaz a mérhetetlenül gazdag, sötét lelkületű Donaka Marknak (Keanu Reeves játssza) a szolgálatába állítja, temérdek pénzért cserébe. Nincs megállás, a harcok durvulnak és kilépni a bűvkörből nem lehet. Vajon a fiatal harcos képes-e felismerni erejének és tudásának jó célokra, illetve gonosz célokra való felhasználása közötti különbséget? És ha ezt felismerte, van-e visszaút? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film.

A vetítést követő beszélgetésen megtudtuk, hogy a komoly harci jelenetek nagy részét Keanu dublőr nélkül játszotta végig. A film tanulságos története egy értékes pozitív személyiség szellemi hanyatlása, majd fejlődése és győzelme a gonosz felett. A pénz utáni vágy, főleg ha szűkében van az ember, elvakíthatja a legártatlanabb lelkületű személyt is. De aki felismeri tévedését, az képes ismét a világosság felé fordulni, és a sötét, gonosz erők nem győzedelmeskedhetnek felette. Reeves szeretne a jövőben is rendezni, a megfelelő forgatókönyvet keresi következő filmjéhez.

A Side by Side című dokumentumfilm egy teljesen más jellegű alkotás. A dokumentumfilm a digitális filmkészítés előnyeiről és hátrányairól mesél a hagyományos celluloid filmre való rögzítéssel szemben. Olyan szinten magyarázza a technikai kérdéseket, hogy a mozirajongók is megértsék és élvezhessék a magyarázatot. Reeves hetven ismert filmszakmabelivel (filmrendezők, producerek, színészek) beszélget a témáról. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen jó-e számunkra ez a változás, és a hagyományos filmkészítésnek van-e jövőre, az információk alapján mindenkinek magának kell válaszolnia. A vetítés utáni beszélgetés vezérfonala éppen annak megvitatása, mely esetekben van előnye a digitális felvételeknek, és az okostelefonok és tabletek világában végig lehet-e élvezettel nézni egy kisképernyőn egy olyan művészi alkotást, mint például a Lawrence of Arabia című amerikai film 1962-ből, Peter O’Toole főszereplésével. Tulajdonképpen igen, bár a mozivászonra megálmodott művészfilmek sokat veszíthetnek értékeikből. Valahol ez is ízlés és megszokás kérdése, mint oly sok más dolog a világon.

Rengeteg élmény és érzés keríthette hatalmába azokat, akik erre a színes és családias fesztiválra elmentek. A szerencsésebbek egész héten keresztül követhették az eseményeket, mások csak a hétvégén vettek részt a vetítéseken. A sikeres befejezés után a párizsiak kíváncsian várják a 2015-ben megrendezésre kerülő, következő Champs-Elysées Film Fesztivált.