bezár
 

irodalom

2014. 06. 19.
Perem mellől
Frissítő, Írók Boltja, 2014. június 16. 17:30
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hétfőn az Írók Boltjában tartották a József Attila Kör Frissítő című sorozatának következő eseményét. A meghívott vendégek a Könyvhéten új könyvvel jelentkező szerzők, Kiss Tibor Noé és Krusovszky Dénes voltak. Velük beszélgetett a József Attila Kör elnöke, Gaborják Ádám.
Az átmeneti nézőtér gyorsan megtelt, a szélen a Magvető Kiadó egyik szerkesztője, Szegő János álldogált (aztán csendesen eltűnt a portugál-német focimeccs miatt).

Alig csöppentünk bele a beszélgetésbe hamar félrehúzódtak a székek és poros vidéki városok, elhanyagolt falvak törtek elő a padló alól, majd a semmi és a tehetetlenség sötét felhője bukkant fel a nézők feje felett. Tar Sándor lépdelt a sorok között és agyonhallgatott amerikai kisvárosok porát hozta a gonosz szél.

Mindehhez elég volt egy-egy rövid részlet felolvasása a szerzőktől, akik azonnal berántottak minket, védtelen közönséget a nem mindig tudomásul vett világba. Elszigetelt világok, helyi, mindennapi túlélésre berendezkedett közösségek élete csillant meg a távolban, s jött egyre és egyre közelebb. A tiszta ruhánkon éreztük a nehéz kezeket, a puha kezünkön az érintésüket.

Krusovszky Dénes első novelláskötete, A fiúk országa címet kapta. Krusovszky beszélt arról, hogy szereti, ha van történet, örömmel nyúlt tehát a hétköznapi életbe jól beilleszthető storyk után. Munkamódszeréről elmondta, hogy külföldi ösztöndíjasként fogott az első novellák írásába,  nagyon mást úgysem tudott csinálni, s hamar beleszeretett is a műfajba, meglátva a rövidprózában rejlő lehetőségeket.

Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regénye szintén a Magvető Kiadónál jelent meg. Kiss Tibor Noé a több részmunkája miatt általában éjszaka ír, de félreértés ne essék, nem azért az a könyv címe, ami. Először a 'Varjak' cím vetődött fel, de azt hamar elvetette, mert bénának találta. Ő mindig regényben gondolkodik, próbált írni novellát, kísérletezett vele, nem ment, nem sikerültek úgy a szövegek, ahogy szerette volna. Kiss Tibor regénye a peremvidékről tudósít, egy általa többé-kevésbé ismert világ feltárására tesz kísérletet. Előző könyve, az Inkognitó részben tartalmazott önéletrajzi elemeket, míg ez a könyv kevésbé, úgy körülbelül tíz százalékban épül önéletrajzi dolgokra, nagy része fikció. Vagy mégsem?

Krusovszky elmesélte, hogy a könyv utolsó novellája egy kápolnaépítésről szól. A kápolna valóban létezik, s amikor találkozott vele, nagy hatást tett rá. Sajnos utána nem nagyon talált semmit a kápolna történetéről, gondolta hát, majd ő megírja.

Szó esett még a mostanában a magyar irodalomba vissza-visszatérő szociográfiai témákról, szociografikus témafeldolgozásokról, s itt óhatatlanul előkerült Borbély Szilárd Nincstelenje és Szilasi László A harmadik híd című regénye, mint a peremvilágok jó ismerőié.

Megtudtuk, hogy Krusovszky tavaly részt vett egy a szegény, otthon nélküli embereknek szánt házak építésében, mondjuk a segítők-építők közt zömmel egyetemisták, phd hallgatok voltak, s ezért sem igazán menne bele abba, hogy a nagyon leszakadt rétegek világáról beszéljen, mert azt annyira nem ismeri.
Kiss Tibor beszámolt a gyerekkora elemeiről, ominózus eseményeiről, az általa tapasztaltakról, kilátástalanságban élő, tengődő emberekről. A regény atmoszférája is mintha ezt tükrözné, a kopott emberek nehéz szaga tölti be a szóközök réseit. "Harangozó Palinak az esküvőn csak valami cafrangos
húsféle jutott a székelykáposztából. A tortáról álmodni sem mert, inkább húzta tovább a tangóharmonikát."

Gaborják Ádám Kiss Tibor Noét a rá ható szerzőkről kérdezte, Tar Sándort emlegetve. Kiss Tibor félig-meddig egyetértett, megemlítve még Bodor Ádámot. Krusovszky Dénes bevallása szerint az észak-amerikai próza mestereitől tanult sokat.
Politikai dolgokról nagyon nem, talán finom árnyalatokban esett szó, egy biztos, a beszélgetés témái nem a vidámságról, a vidám Magyarországról szóltak. Mindkét könyv elolvasásra érdemes, s nem árt komolyan vennünk az írásokat.

A beszélgetést újabb felolvasás zárta, aztán mindenki mehetett nagy megkönnyebbüléssel a szívében, hogy a fővárosban él, mert a sors hozhatta volna úgy is, miért ne, hogy egy mecseki kis falu kocsmájának kerítését támasztja, vagy az ellopott bicikli hűlt helyén ácsorog és sóhajt mélyen és szomorúan.
 

Fotó: Bach Máté

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Ayhan Gökhan --


További írások a rovatból

Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verséről
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
Claudia Durastanti az Őszi Margón

Más művészeti ágakról

Kurátori bevezető
Az idei Verzión fókuszba kerülnek az anyák küzdelmei
Einstürzende Neubauten az Akváriumban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés